Milliárdos szocdem
"Baloldali vagyok. Büszke baloldali" - 2004 augusztusában e refrénszerűen ismételt szavakkal szinte szuggerálta szocialista párttagokból álló hallgatóságát Gyurcsány Ferenc, az MSZP napokkal korábban megválasztott miniszterelnök-jelöltje.
Gyurcsány 1998 óta a baloldal megújításának harcos ideológusa. Az ő egyik cége jelentette meg magyarul a harmadikutas szociáldemokrata politika apostolaként számon tartott Anthony Giddens műveit. Politikaelméleti publikációiban maga is a különböző politikai értékek integrációját képviselő, többek között Tony Blair brit miniszterelnök által is vallott új közép filozófiáját hirdeti. Ennek szellemében írta meg tanácsadóként elődje, Medgyessy Péter programját, s e gondolatok köszönnek vissza az MSZP és a kormány jelenlegi agendájából is. Gyurcsány találmánya a kezdetben Medgyessynek sikert hozó "egy Magyarország van" teória, amit nemcsak árokbetemetés-értelemben, hanem "magyarok és romák országa" változatban is forszíroz.
A képviselői mandátum nélkül kormányrúdhoz került Gyurcsány visszaterelte a politikát és az ellenzék vezérét a parlamentbe. Láthatóan nagy élvezettel és elszánással vetette bele magát a csörtékbe Orbán Viktorral. Az MSZP-ben új politikai stílust megjelenítő, 45 esztendős Gyurcsány a párt régi kádereivel szemben viszont nemegyszer alulmaradt, hátországa inkább alkalmi, mintsem stabil. Az államfőválasztáson elszenvedett szocialista kudarc után például elismerte: megfélemlítette, hogy a politikai veszélyekre való figyelmeztetés a párthoz való lojalitás kérdéseként vetődött fel. "Én vagyok a legkisebb talány a baloldalon" - jelentette ki még alig két hónappal az országgyűlési választások előtt is.
Gyurcsány mögé most az a meggyőződés sorakoztatja fel a versengő ideológiai platformokból álló MSZP-t, hogy ő képes legyőzni Orbán Viktort. Ugyanakkor párton belüli pozíciója nem annyira megingathatatlan, mint ellenzéki riválisáé. Az MSZP-ben a koalíciós partner SZDSZ-szel szemben mindig is meglevő plebejus harag felhangosítja az utóbbi időben valamelyest háttérbe szorult "nemzeti baloldal" kritikáját, mely szerint a kormányfő túlságosan liberális, sőt neoliberális. Kétségtelen, hogy versenyelvűsége, egyes gazdaságpolitikai lépései - például az adócsökkentés - vagy egyházpolitikája a liberális eszmékkel is összhangban állnak.
A miniszterelnök minden adandó alkalommal kifejti, hogy az egyén sikeréért nem az állam felelős, s a gyámkodó államot fel kell váltania a szolgáltató, illetve fejlesztő államnak, a hagyományos szociáldemokrata ihletésű egyetemes jóléti állam leépítésében azonban eddig nem mondhat a magáénak átütő sikereket. A szociális kiigazító programokban továbbra sem jelent meg a rászorultsági elv. Gyurcsányban, ha folytathatja a kormányzást, megvan az elszántság a nagy elosztási rendszerek reformjára, ám korántsem biztos, hogy képes megszerezni hozzá a kellő politikai támogatást. Ígérete szerint a kormányzás első száz napja az államháztartási reform elindításáról fog szólni, amit előzetes politikai megállapodással tervez garantálni. A kormányzati szerkezet, a közigazgatás reformját tucatnyi törvénytervezetben kívánja rögzíteni. Egy nyilatkozata szerint, ha ezeket a kormánypárti frakciók nem írják alá, nem hajlandó kormányt alakítani.
Az általában jól kommunikáló, a közönségével a hangot legtöbbször ösztönösen megtaláló Gyurcsányt néha mintha cserbenhagyná politikai ízlése. Fellépései időnként túlságosan teátrálisak, modora néha negédeskedő. A fáradhatatlan, már-már hiperaktív benyomást keltő kormányfő nem riad vissza a bulváros kortesfogásoktól sem. Internetes blogján naponta bizalmas magáninformációkat oszt meg a világhálón szörfölőkkel, például közkinccsé tett egy olyan videofelvételt, amelyen az Igazából szerelem című filmbe Hugh Grant helyére montírozva táncol miniszterelnöki dolgozószobájában.
JAKUS IBOLYA