A kultúrpolitikában is elfogytak az Orbán-kormány ötletei, csak rombolás és elvtelenség maradt

Nem csupán a gazdasági és a politikai ötletekből fogyott ki az Orbán-rendszer, a kultúrpolitikában sem tud újat villantani. Erre a kormányzati ciklusra már a kultúrharc is kikopott, legfeljebb pozícióharc maradt mindenféle ideológiai máz nélkül. A Covid által a kulturális életben okozott, máig tartó visszaesést csak tovább mélyítette a gazdasági mutatók romlása. Az állam ebben a helyzetben az intézményrendszer kapkodó átszervezésével igyekszik spórolni és a cselekvés látszatát kelteni.

Egyik oldalon

értelmetlen összevonásokat látunk.

Demeter Szilárd jogara alatt hat kiemelkedően fontos közgyűjtemény egyesült 2024-ben: a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, valamint a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Azóta mintegy százan elhagyták a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ névre keresztelt kulturális kombinátot. Többletforrást nem sikerült szerezni az akcióhoz, így még az összevonás költségeit is házon belül kell kigazdálkodni. Maga Demeter is elismerte: az eredmény csupán annyi, hogy még működnek az intézmények. Az érintett közgyűjtemények lefagytak a bizonytalan helyzettől, a megbonyolódott és megnövekedett szolgálati utaktól még az eddigi munka is lelassult. Az OSZK-ban információink szerint részben ezért nem sikerült megújítani a digitalizációhoz szükséges programokat, ehelyett a Demeter Szilárd által kinevezett főigazgató arról fantáziál, hogy kölcsönkönyvtárrá alakítja át az ország első tudományos bibliotékáját. Azt nem sikerült megoldani, hogy egyetlen címről lehessen letölteni a digitalizált könyvtári tartalmakat, ahogy az Arcanum nevű adatbázis megvásárlása és ingyenessé tételének ötlete is elhalt. Megkérdeztük minderről az OSZK-t, ám választ nem kaptunk.

A másik oldalon pedig olyan, évtizedek óta szervesen összetartozó intézmények, mint a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház szétválasztását látjuk.

Holott a magyar operajátszás egyik alapja, hogy alacsonyabb jegyáraival és nagy befogadóképességével az Erkel szélesebb társadalmi rétegekhez képes eljuttatni a műfaj legnépszerűbb darabjait. A zenekar, a műszak, a kórus, az énekesek mind két nagy színházra lettek méretezve. A döntésnek nem gazdasági vagy szakmai oka volt, hanem Ókovács Szilveszter Operaház-igazgató megbüntetését, illetve Cseke Péter és Szente Vajk megjutalmazását célozta. Ők vezetik ugyanis az új év első napján létrejött új zenés-táncos színházat, mely azonnal 3,5 milliárd forintot kap a költségvetésből, és az Operaház is kap az ingóságokért 2 milliárdos vigaszdíjat. Miközben a kormánytól független kulturális folyóiratok támogatását lenullázták, kidobnak az ablakon 5,5 milliárd forintot, holott az Operaház részeként is képes lett volna az Erkel egy kissé könnyebb profillal működni.