A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány működésének fő jellemzője a lakosság munka és szociális jellegű jövedelmének feltornászása, amelynek forrása az államadósság növekedése volt.

HVG

Bár 2001-ben már az Orbán-kormány is letért a külső és belső egyensúlyra egyaránt ügyelő, úgynevezett fenntartható növekedési pályáról, utódja ezt annak ellenére sem korrigálta, hogy az államháztartást távlatilag már-már az összeomlás fenyegette. A Medgyessy-kormány gyorsított az egyébként is erőltetett infrastrukturális fejlesztéseken, és a költségvetési szférában még az önkormányzati választások előtt 50 százalékos általános béremelést hajtott végre, bár elődje a megelőző két év visszafogott jövedelempolitikája után már jelentősen emelte a fizetéseket. Vállalta egy ideig a kabinet az Orbán-kormány lakástámogatási rendszerének további működtetését, holott az új lakások szubvencionálásának kiterjesztése a használt lakások vásárlására-felújítására szakértők szerint tartósan finanszírozhatatlan - 2004-től részben már lefaragott - költségvetési terhet jelentett. A száznapos program további elemeiként növelte a szociális és nyugdíj jellegű juttatásokat is, mindezek - vagyis a két kormány voksvadászó költekezésének - együttes hatásaként az államháztartás hiánya egyetlen év alatt, 2001-ről 2002-re 1000 milliárd forinttal megugrott.

A nagyvonalú jövedelempolitika - a 2004-es évet leszámítva, amikor a bérek reálértékben csökkentek - a ciklus egészére jellemző maradt. Az alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresete a 2001-es 65 ezer forintról 2005-re 103 ezerre nőtt - reálértékben csaknem 30 százalékos volt a gyarapodás. A háztartások fogyasztása több mint a negyedével bővült 2002 és 2005 között, ezzel jócskán felülmúlta a GDP növekedését. Utóbbinak legalább évi 6 százalékos pluszt kellett volna produkálnia ahhoz, hogy ennek a jövedelempolitikának nagyobb eladósodás nélkül fedezete legyen; miután a gazdaság teljesítménye ettől elmaradt, az államadósság 2001 és 2005 között több mint 5 ezer milliárd forinttal duzzadt.