VW Polo teszt: kis turbó, nagy öröm
Az új négyhengeres, 1,2 literes turbófeltöltős motor érett kamaszt faragott a lányos kisfiúból. Nem mondom, hogy izompacsirta lett a VW Polo, ezt a jelzőt meghagyjuk a GTI-nek, de a 105 lóerő bőven elég ahhoz, hogy élvezetes kisautóban töltsük a dolgos mindennapokat.
A Polo kisautó, de csak mai szemmel. Ha visszafutunk az időben egy évtizeddel, a Polo méretű autók családi autóként üzemeltek. Igaz, a gyerekeink nagyobbak, mint tíz évvel ezelőtti hasonló korú társaik. A Polo hátuljába továbbra is csak gyerekek férnek be kényelmesen. Két vékonyabb felnőtt hosszabb úton is utazhat, én magam mögött kényelmesen elfértem, de csak egyedül. Vállban és csomagtartóban szűk a Polo.
A vezetőülés kényelmesre állítható, jó a kilátás, de kiszálláskor bevertem a fejem az ablakkeretbe. Először. Másodszor már odafigyeltem. Tanul az ember, főleg ha fájdalommal ösztönzik.
A Polo beltere letisztult, egyhangú, puha műanyagok és szövet borítás vesz körül. A műszerórák ízlésesek, a műszerfal teteje a nagyméretű zenelejátszóval tetszetős, alatta a klíma panel nagyon elavult és olcsó hatású, bár funkciójának megfelel. A magasabb felszereltségű szinteken teljesen más a miliő. A gazdagon és a szegényen felszereltre együttesen igaz, hogy az összeszerelés minősége kiváló. Zavart, hogy a világítás nem kapcsol le az autó bezárásakor, pedig az én jelentősen olcsóbb Fabiámban nem marad égve.
A tesztautóm nem volt a szó szoros értelmében fapados, sőt: ESP, négy elektromos ablakemelő, kipörgésgátló, két pohártartó, sebességfüggő szervókormány, hegymenetasszisztens, három fejtámla hátul, manuális klíma, fűthető külső tükrök, fűthető első ülések, Isofix-bekötési pontok, kanyarlámpák, négy légzsák szerepelt többek mellett a listában. Ennek megfelelően nem volt olcsó a tesztelt autó, extrákkal (klíma, RCD310 rádió, fűthető ülés, gumiabroncs nyomás ellenőrző stb.) 4,3 milliót kértek érte. Az 1,2 literes 105 lovas Trendline változat alapára 3,6 millió forint, az általunk vezetett Comfortline változat alapára 3,9 millió forint.
A 105 lovas kis turbóst hatsebességes váltóval társították, így lehetővé vált, hogy a pörgés mellett a takarékosság se szenvedjen csorbát. Nem kell gyakran visszaváltani, hisz a nyomatékmaximum 1500 és 3500 percenkénti fordulat között a rendelkezésünkre áll. Ha elfelejtenénk takarékosan vezetni, a váltási esedékességre figyelmeztető jelzés mutatja a műszerfalon, hogy melyik fokozat lenne előnyösebb a pénztárcánknak. Ám, ha kiesünk ebből a tartományból, a turbó elhallgat, lecsúszunk a 175 newtonméteres nyomatékról és bőszen kell visszakapcsolnunk, hogy haladjunk. Ebben és a fogyasztásban még kisautós a Polo. A teszt során vegyesen városban és országúton megtett 300 kilométer során az 1,2 TSI motorral szerelt járgány beérte 6,19 liter benzinnel száz kilométerenként. Igaz, nem nyomtam neki, mint az őrült.
A kormány fogása jó, a váltó pontos, a futómű nem teljesen nőtt fel a szerephez, erősebb gázadáskor az ESP-nek kell megzaboláznia az autót, folyton villogott a visszajelző. A komolyabb úthibákon csúnyán felüt, igaz ez inkább az útkezelő, és nem a Polo hibája.