Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az elmúlt hetekben bejárta a világsajtót egy szenzációsnak ígért égi jelenségről szóló hír, miszerint egy valóságos „bolygóvonat fog végigrobogni” az égbolton június elején. Utánajártunk, mi a hájp mögött a valóság, mit láthatunk majd Magyarországról éjjel.
Felültek a vonatra
„Elképesztően ritka égi jelenségnek lehetünk szemtanúi, évezredenként egyszer az összes bolygó együtt áll a júniusi égen! Erre legutóbb 947 júniusában volt példa, és 2492 áprilisáig nem is lehet hozzá szerencsénk.” A szenzációs hírt két évvel ezelőtt, 2022. június végén közölte többek között az ELTE szombathelyi Gothard Obszervatóriuma. Amivel csak az az apró gond volt, hogy csak öt bolygóról van szó a hét, Földről látható planéta közül. Pontosabban csak háromról, mivel a Merkúr és a Vénusz túl közel van a Naphoz. És sajnos a jelenség hajnalra esik. Különben is, a bolygóvonatot csak szabad szemmel lehet(ne) észlelni, távcsőben csak egyesével, arra meg vannak sokkal alkalmasabb időpontok és pozíciók is.
Gyönyörű és különleges bolygósorakozó aranyozza be estéinket
– ezt már 2023 januárjában hirdette többek között a Svábhegyi Csillagvizsgáló, ezúttal azt ígérve, hogy szinte az összes bolygót láthatjuk, ráadásul pont naplemente után, „akár munkából hazamenet is megcsodálhatjuk őket”. Kivéve a Merkúrt. Meg a Szaturnuszt, amely észlelése „a Naphoz való közelsége miatt kihívást jelent”. Meg a Neptunuszt és az Uránuszt, az észlelésük ugyanis távcső nélkül szinte esélytelen…
2024 májusában a hírek arról szóltak – és ezt mi is megírtuk –, hogy június elején a Naprendszer hat bolygója fog felsorakozni egy vonalban a hajnali égbolton. Erről szinte az összes vezető csillagászati szakportál beszámolt, újabb szenzációként tálalva az „égi sorakozót”.
Nézzük, mi történik valójában és mi az oka a médiahájpnak.
Nyári menetrend
Kezdjük azzal, hogy a bolygók a Földről nézve jellemzően egy síkban (az égi ekliptika mentén) vándorolnak a keleti-délkeleti égbolton, ilyen értelemben a bolygóvonat menetrendszerűen közlekedik. Mivel különböző távolságra és sebességgel keringenek a Nap körül (a Merkúr keringési ideje például 88 nap, a Neptunuszé 165 év), előbb-utóbb utolérik-lehagyják egymást, ami a Földről nézve néha együttállásokat eredményez.
Bolygóvonatról akkor beszélhetünk, ha a Naprendszer planétáinak többsége ténylegesen egyszerre látható a horizont felett (3–4 bolygó sorakozója szinte mindennapos jelenségnek számít, 5–7 bolygó felvonulása jóval ritkább, ezért jogosan kísérik kiemelt figyelemmel a szakmai, tudományos-ismeretterjesztő portálok is). Mivel az égitestek ilyenkor egy nagyjából száz fokos íven terülnek el a keleti-délkeleti égbolton, ez valóban egy „szabad szemes” jelenség, bár a halványabb égitesteket sokszor csak binokulárral lehet észlelni, a leghalványabbakat pedig csak nagyobb felbontású csillagászati távcsővel (utóbbiak látómezeje azonban annyira szűk, hogy egyszerre csak egy bolygó észlelésére alkalmasak). Mindez persze csak akkor értelmezhető, ha a bolygók valóban fönt vannak az égen, és az sem árt, ha sötét van.
Öklöt a magasba
Csakhogy a bolygók felvonulása – legalábbis ami egyáltalán igaz belőle – most döntően nappalra esik, így legfeljebb hajnalban lehet esélyünk néhány bolygó észlelésére, de akkor meg túl alacsonyan lesznek a horizont felett. Márpedig a csillagászati megfigyelés egyik ökölszabálya, hogy a horizont közelében nem észlelünk, ha nem muszáj, mivel a légkör itt a legvastagabb, legturbulensebb, ezért eltorzítja, elhajlítja, felfújja az égitestek fényét, ami teljesen tönkreteszi a látványt (ennek az oka, hogy az atmoszféra légtömegének 90 százaléka a tengerszinttől 15 kilométeres magasságig húzódik, tehát minél kisebb szögben érkezik a fény a világűrből, annál jobban torzítja a légkör). Még ha tökéletes rálátásunk is van a horizontra, amit sem a fényszennyezés, sem a tereptárgyak nem zavarnak, akkor is legalább 20–25 fokos magasságban van értelme bármilyen – műszeres vagy szabadszemes – észlelésnek. (Ez az ökölszabály szó szerint értendő: ha kinyújtott karral az öklünket a horizont fölé emeljük, az nagyjából 10 foknak felel meg az égi koordináta-rendszerben, vagyis legalább kétökölnyi magasságban érdemes észlelni, hacsak nem egy imbolygó pacát akarunk látni.)
Mindez nem jelenti azt, hogy teljesen esélytelen lenne a bolygóvonat néhány tagjának észlelése, de ez nagyban függ az észlelés helyétől, az időjárási viszonyoktól, az ég tisztaságától és a légkör „nyugodtságától”.
Pirkadatkor, kelet felől
Nézzük tehát, hogyan vonulnak fel az égitestek június elején a Magyarországról belátható égbolton, és mit láthatunk közülük. A keleti horizonttól délkeleti irányban (jobbra) haladva, sorrendben a Nap, a Vénusz, a Jupiter, a Merkúr, az Uránusz, a Mars, a Neptunusz és a Szaturnusz elméletileg többé-kevésbé valóban egy vonalban sorakoznak fel, hozzájuk csatlakozik a Hold is. A sorrend lényegében a láthatóságot is jelzi, hiszen a Naphoz legközelebb látszó bolygókat a legnehezebb észlelni. Sőt, a Vénusz éppen most van úgynevezett felső együttállásban a Nappal, azaz a legközelebb, olyannyira, hogy a csillagunk még el is fedi éjszaka, így egyáltalán nem észlelhető.
A bolygók sorrendjét megfordítva, az alábbi menetrend szerint kelnek június 4-én, azaz keddre virradó éjszaka (és többségük a hónap hátralévő részében is):
01:37: Elsőként a Szaturnusz kel fel, de csak egy óra múlva emelkedik 10 fokra, és legalább háromig kell várni arra, hogy “értelmezhető” magasságba kerüljön. A nyár ugyan nem a Szaturnusz szezonja csillagászati szempontból (erre őszig kell várni), de azért a hajnali szürkületben viszonylag könnyen azonosítható egy halvány sárga pöttyként (a leglátványosabb a gyűrűje lenne, de most pont az éléről látjuk). Észlelhetősége: közepes.
01:55: Nem sokkal a Szaturnusz után kel a Neptunusz , a legtávolabbi bolygó, de mivel az apró, kékes színű korongját eleve nagyon nehéz észlelni (ehhez minimum binokulár, de inkább egy 200-szoros nagyítású távcső kell), ráadásul csak fél négy-négyre lesz megfigyelésre alkalmas magasságban, ezért nagy szerencse, rendkívül tiszta ég és nyugodt légkör kell ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen megpillantani. Észlelhetősége: nagyon nehéz.
02:47: Három óra körül északkeleti irányban kel fel a Mars, majd szorosan mellette a Hold is. A két égitest együttállása viszonylag gyakori, de most legfeljebb csak fél órán át lesznek láthatóak – ha egyáltalán -, mivel már jóval 4 óra után emelkednek észlelésre alkalmas magasságba, ezután pedig már elhalványítja őket a felkelő Nap fénye. A Holdból amúgy is csak egy vékony sarló látható (15%-os fázisnál tart, június 6-ára pedig teljesen „elfogy”), ami azt jelenti, hogy még megtalálni sem lesz olyan könnyű pirkadatkor, nemhogy érdemben megfigyelni. A „C” alakú sarló legfeljebb binokulárban lehetne látványos (ha sötét lenne), ahogy a Mars is.
A vörös bolygó szezonja éppen csak most kezdődik (eddig a horizont alatt maradt), ezért örülhetünk, hogy egyáltalán láthatjuk, de a nyár folyamán egyre kedvezőbb pozícióban lesz az észleléshez. Egyelőre be kell érnünk egy apró, a Szaturnuszhoz hasonló fényességű vöröses pöttyel, szintén nagyon alacsony magasságban, így még távcsőben sem túl sanszos, hogy fő jellegzetességét, a pólussapkáját megkülönböztethessük. Észlelhetősége: átlagos.
03:49: soron következik az Uránusz, majd 04:14-kor a Merkúr, majd szorosan mögötte a legnagyobb planétánk, a Jupiter (04:15). Azaz csak következnének, mivel az Uránusz (a Neptunuszhoz hasonlóan) eleve annyira halvány, hogy szabad szemmel éppen, hogy látható, de műszer nélkül nem sok esély van az észlelésére, főleg nem napkelte után. Észlelhetősége: extrém nehéz.
A Merkúr pedig ritkán távolodik el a Naptól, így a megfigyelése mindig kihívás, de most talán van esély az észlelésére, mivel a Jupiterrel szoros együttállásban vándorol, ezért a szokásosnál könnyebb megtalálni. (Észlelhetősége: nehézkes.) Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Jupiter túl közel van a Naphoz (és túl közel a horizonthoz), ezért a műszeres megfigyelése időpocsékolás lenne. Cserébe az óriásbolygó rendkívül fényes, ezért talán nem teljesen reménytelen megtalálni szabad szemmel. Észlelhetősége: nehézkes.
Mivel a bolygók közül a Jupiter kel a legkésőbb, a bolygóvonatot értelemszerűen csak negyed öt után láthatjuk – legalábbis térképen.
Ahogy a fenti csillagászati – azaz a légköri réteg nélkül megjelenített – térképen is látható, ekkor még a Jupiter és a Merkúr éppen, hogy a horizont felett van, tehát legfeljebb technikai értelemben beszélhetünk bolygóvonatról, de még azt sem láthatjuk, mivel a Nap háromnegyed ötkor kel (ráadásul meredeken emelkedik a nyári égbolton), de a napfény már negyed öttől elhalványítja a bolygókat. Ha a fenti térképet a légköri réteggel ábrázoljuk, akkor ez a szomorú valóság.
De legalább egyetlen égitestről kijelenthetjük, hogy észlelhetősége: kiváló.
(A cikk elkészítéséhez a Stellarium és a Sky Tonight térképeit, illetve a Time and Date csillagászati naptárát használtuk.)
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
