Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
„Iparbiztonsági kockázatok a magyar akkumulátorgyártásban és az ezzel kapcsolatos kommunikáció” címmel átfogó elemzést tett közzé Éltető Andrea, a KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa, amelyben a magyar akkumulátoriparral kapcsolatban rámutat az iparbiztonsági kihívásokra, a lakossági tájékoztatás hiányosságaira és a civilek elhallgattatására is.
Az elmúlt közel egy évtizedben az Orbán-kormány gyakorlatilag az egész gazdaságpolitikáját az autóiparra, később pedig az elektromos járművekre tett fel, így sorra épülnek az ezeket kiszolgáló dél-koreai és kínai akkumulátorgyártó üzemek. Az ismert adatok szerint a beruházók közvetlenül legalább 760 milliárd forint állami támogatásban részesültek vagy részesülnek éppen, a fejlesztésekhez szükséges infrastruktúrára pedig további legalább 794 milliárd forintot fordított, illetve vállaltak még a kormány.
Ezért is fontosak azok az elemzések, amelyek az erőltetett akkuiparosítás árnyoldalait veszik górcső alá: a laza szabályozást, a jogszabályok megsértését, illetve a hatóságok elnézését efölött, a megtérülést vagy éppen a konjunktúraciklusok negatív periódusaiban tapasztalt kibocsátáscsökkentést. Ez utóbbi az elmúlt egy évben az e-autók iránti meredeken csökkenő kereslet révén a magyar ipar eredményére is erősen rányomta a bélyegét, hiszen a gyárak jóval kevesebbet termeltek tavaly ősz óta – ezt a nemzetgazdasági minisztérium optimista elemzői egy rövidtávú, átmeneti visszaesésként értékelik.
Éltető Andrea, a KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos főmunkatársa korábban is több tanulmányt szentelt a témának. Legutóbb nyáron jelentette meg elemzését az akkuipar laza szabályozási környezetéről, illetve annak lakosságra és a környezetre gyakorolt káros hatásáról.
Éltető Andrea legújabb tanulmánya most a belső iparbiztonsági kockázatokra, valamint a lakosság felé történő kommunikáció visszásságait tárta fel.
A belső folyamatokkal kapcsolatos problémák
Előbbi esetben a veszélyek nagy részét a gyártás során alkalmazott vegyi anyagok kezelése, másik részét a nem megfelelően működő vagy rosszul karbantartott berendezések adják. A szerző az anyagok felsorolása után megjegyzi, hogy a cellákban használt elektrolit „adalékanyagai esetenként titkosak, a vegyi anyagok élettani hatásairól keveset tudunk, ráadásul ismeretlen, új anyagok is keletkeznek. A berendezések műszaki papírjai, tanúsítványai pedig időnként hiányosak, a karbantartás vagy a használat nem megfelelő”.
A gyártási fázisban működő magyarországi üzemek főként három dél-koreai céghez köthetők (Samsung SDI és SK Battery cellagyár és a SungEel újrahasznosító), ezekhez „különösen sok iparbiztonsággal kapcsolatos szabálytalanság köthető”, ráadásul ezek ismétlődnek, hiszen „a kiérkező ellenőrök hónapok múlva is ugyanolyan problémákat találnak, mint korábban”.
A legfőbb problémás területek közé tartozik a dolgozók veszélyes anyagoknak való kitettsége (a sajtó is számos mérgezéses esetről számolt be), a munkavédelmi hiányosságok és az ezekből fakadó balesetek. A vállalatok az ismétlődő és sorozatos jogsértéseit a hatóságok mindössze néhány millió (esetenként csak néhány százezer) forintos bírságokkal büntették. Ezekről az esetekről a HVG is részletesen beszámolt, erről szóló cikkeink ide kattintva találhatók meg.
Hiányos a munkavédelmi oktatás is: a munkavállalók jellemzően fél-egyórás oktatásban részesülnek, de a vegyi anyagok okozta veszélyről nem világosítják fel őket, ahogy arról sem, hogy rákkeltő anyagokkal fognak dolgozni.
A továbbiakban a szerző áttekinti azokat a nemzetközi eseteket, amikor egy gyárban tűzeset történt a tárolt akkucellák kigyulladása következtében, köztük olyan kínai cégeknél, amelyek Magyarországon is építenek üzemet jelenleg. Majd megemlít egy hazai esetet, amikor az ellenőrök 2024. január 25-én egy váratlan ellenőrzéskor azt találták, hogy a kínai tulajdonban lévő Halms Hungary debreceni telephelyéről
a közcsatornába vezették a fémforgáccsal és olajos emulzióval szennyezett vizet.
A bírságról szóló határozatot a kormányhivatal (noha azt május 22-én hozta) csak az idei önkormányzati és EP-választás után tette közzé. A szintén értesítés nélkül történő utóellenőrzéskor kiderült, hogy az elrendelt intézkedéseket csak részben hajtották végre, a bírság mértéke mindössze 1,98 millió forint volt.
Újrahasznosítás biztonsági kockázatai
Az akkugyártás tesztidőszakában (amíg a gyártást a pontos követelményeknek megfelelően beállítják) a selejt aránya eléri az 50 százalékot, később ez átlagosan 5-10 százalékra csökken (a CATL néhány százalékos, az SK On viszont 20 százalék körüli selejtaránnyal működik). Az autógyárak egyedi igényei miatt az egyes modellekhez gyártott akkumulátorok nem használhatok fel más autó esetében, azaz teljesen hiányzik a standardizálás az iparágban – állapítja meg a szerző.
A használt akkumulátorok elöregedése veszélyessé teszi második felhasználást, másmilyen felhasználás (például energiatárolásra) munkaigényes és kockázatos – írja nemzetközi tanulmányok eredményeire támaszkodva Éltető. Az újrahasznosítás általános problémáiról Győrffy Dóra írt korábban tanulmányt, amelyet itt foglaltunk össze. A végső megállapítása Győrffynek az, hogy az újrahasznosítás költségei nem kedvezőbbek az új gyártásnál, így ez csak állami vagy uniós ösztönzők mellett végezhető nyereségesen.
A lakossági kommunikáció hiányosságai
„Mivel az akkumulátorgyártás hazai erőltetett felfuttatása kormányzati prioritás, a központi propaganda e téren is változatos eszközökkel igyekszik a lakosságot befolyásolni. Ehhez maguk a cégek is csatlakoznak bizonyos információk visszatartásával, illetve kizárólag pozitív kép kialakításával” – írja Éltető Andrea.
A legfontosabb problémaként az információhiányt és a kérdések mellőzését jelöli meg. Az eleve nem sok eredményt hozó közmeghallgatásokat a kormány egy 2023. áprilisi rendelettel az online térbe tette át (pontosabban lehetővé tette „a lakosság fizikai jelenléte nélküli” közmeghallgatás megszervezését), az előre beküldött kérdésekre valódi válasz nem érkezik, a legérzékenyebbeket fel se olvassák, a legfontosabb információkat pedig a kormányhivatalok jellemzően titkosítják.
A Dongwha elektrolitgyár mindössze 18 oldalas nyilvános biztonsági jelentéséről 2020 szeptemberében tartottak közmeghallgatást, ahol a lakosok kifogásolták a részletes információk titkosítását. Az elektrolitgyár 2020. szeptember 24-én megkapta az építési engedélyt – emlékeztet a szerző.
A Bamo ácsi katódgyára kapcsán feleleveníti, hogy a cég 2023. május 3-án kapta meg az egységes környezethasználati, május 21-én pedig az építési engedélyt. Az építkezésre nincs halasztó hatállyal, hogy közben Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége keresetet nyújtott be a megyei kormányhivatalhoz a beruházás környezetvédelmi engedélye miatt. „A Samsung és a CATL engedélyeinek pereihez hasonlóan itt is bevonta a hatóság a Bamo Kft.-t a perbe, amelynek jogászai a civilek perelési jogának megkérdőjelezésével húzzák az időt, miközben épül a gyár” – írja Éltető.
A civileknek ráadásul a közmeghallgatásokon kívül nincs más lehetősége elmondani aggályaikat. A Parlamentben a fenntartható fejlődés bizottság civilek részvételével zajló, 2023 februári ülésére a fideszes politikusok nem mentek el, a 2024 áprilisiról pedig az elején kivonultak. A lakosságtól vagy az érintett polgármesterektől érkező beadványokat a kormányhivatalok figyelmen kívül hagyják, az érintett hatóságok, közműszolgáltatók nem adják ki az igényelt adatokat – sorolja Éltető.
További propagandaeszköz a valótlan állítás”
– folytatja. 2023. februárjában Gulyás Gergely miniszter egy kormányinfón elmondta, hogy a debreceni akkuüzemekben a munkások 100 százaléka magyar lesz, ami jelenleg nincs így. A CATL németországi gyárában például a dolgozók fele kínai, Debrecenben „minimum a vezetés és a fő operátorok is kínaiak lesznek” – jegyzi meg a tanulmány. Nem valós kijelentéseket a cégek részéről is tapasztalni: a CATL menedzsere például bejelentette, hogy a debreceni cég karbonsemleges lesz, bár csak az első üzemben 10 földgáztüzelésű kazán lesz, amelyek évi 90 millió köbméter gázt fognak felhasználni.
A Samsung SDI képviselője a gödi közmeghallgatásokon pedig tagadta, hogy lesz a gyárnak egy második, majd harmadik fázisa, ezek után mindkettő megépült, illetve épül.
A harmadik propagandafogás az elhallgatás, ahogy történt a gödi talajvízben talált mérgező anyagokkal. Ennek egyik eklatáns példája az az eset, amiről a HVG számolt be először. A volt államfő, Áder János podcastjában Kaderják Péter, a Magyar Akkumulátor Szövetség vezetője kifejtette, hogy a gödi Samsung-gyár környékén nemcsak lítiumot, hanem toxikus oldószert is találtak a talajvízben. A Kék Bolygó Alapítvány elnökeként új feladatot ellátó politikus erre közbeszólt: „szerintem ez zárójel”, majd visszatértek a debreceni CATL-gyár biztonságosságának taglalásához. A Youtube-ra és a közmédia online felületeire felkerült verzióból már kivágták a Fidesz irányvonalába nem illő tényeket.
A szerző szerint a cikk első felében felhozott iparbiztonsági kockázatokat is elhallgatják kormányzati részről. „Egyetlen szó sem esik a nemzetbiztonsági kockázatokról sem (például a magyar ipar és export jelentős részének kínai ellenőrzés alá helyezése, az akkugyárak katonaicélpont-jellege, nagy mennyiségű adat kínai kézbe kerülése)”. Azt sem említik, hogy a nagyszámú akkuüzem miatt hatalmas mennyiségű veszélyes vegyi anyag mozog és tárolódik majd az országban (csak NMP-ből háromszor annyi, mint az egész EU-ban).
Végül azonosítja a terelést, illetve ezen belül a zöldre mosást (greenwashing), mint jellemző kommunikációs módszert, utóbbi definíció szerint „a fogyasztók félrevezetése egy vállalat környezetvédelmi gyakorlatával vagy termék, vagy szolgáltatás környezeti előnyeivel kapcsolatban”. A debreceni polgármester például az Ültess fát! programot és a véderdősítést reklámozza, amelyek
együtt évente 172 tonna szén-dioxidot fog megköti, miközben csak a CATL-gyár éves tervezett kibocsátása 338 ezer tonna lesz.
A civilek által indított perek kezelése
A tiltakozó civil csoportokra irányuló nyomásgyakorlás, hiteltelenítés, fenyegetés hamar beindult azok megalakulása és az akkugyárak elleni hangos fellépésük miatt. A gödi polgármester az NMP szennyezését megíró Átlátszó ellen is feljelentést tett. De nem ez az egyetlen példa: a nagyszámú akkumulátoripari iparbiztonsági problémát és szennyezést bizonyító hírportál és a Göd-Ért Egyesület ellen a Szuverenitásvédelmi Hivatal is fellép.
A helyi civil kezdeményezésekről a helyi (főként fideszes) polgármesterek nem vesznek tudomást, működésüket akadályozzák. Ennek azonban van következménye: három városban (Győr, Bátonyterenye, Sóskút) a választók le is váltották őket.
A hatóságok már az adatigénylésnél is húzzák az időt, Debrecenben pedig több népszavazási kérdést is beadtak, de mindet elutasították. Sóskúton a helyi választási bizottság hitelesítette ugyan a helyi képviselők által kezdeményezett népszavazást, azonban egy ismeretlen helyi lakos – a határidő előtt mindössze két órával benyújtott – kérelme nyomán a törvényszék felülbírálta a döntést, és megtagadta a kérdés hitelesítését.
Összefoglalás
Az elemzés rávilágít, hogy a dél-koreai gyárak gyakran megsértik a meglévő szabályokat, amelyek szankcionálása nem elég hatékony. A kormány elsődleges prioritása a külföldi multinacionális cégek, különösen az ázsiai beruházók támogatása, miközben figyelmen kívül hagyja a lakossági érdekeket és a környezetvédelmi szempontokat.
Az állami kommunikáció manipulatív és a „zöldre mosás” jegyeit viseli magán. A kormány nem biztosít hiteles tájékoztatást a kockázatokról, a civil kezdeményezéseket pedig gyenge jogrendszer és hatósági ellenállás is akadályozza. A tőkeerős cégek szövetsége az állami hatóságokkal tovább nehezíti a helyi közösségek érdekérvényesítését.
A tanulmány szerint az akkumulátorgyártást csak szigorúbb ellenőrzéssel, transzparens monitoringrendszerrel és hiteles lakossági kommunikációval lehetne felelősen működtetni. Azonban a jelenlegi kormány nem mutat hajlandóságot vagy képességet ezek megvalósítására, ami tovább mélyíti a bizalmi válságot a lakosság és az iparági szereplők között.
Éltető Andrea novemberben a zCast-ban, a HVG fenntarthatósági podcastjében beszélt a hazai akkumulátoripar helyzetéről, ahol saját szavaival fogalmazza meg a fő tapasztalatokat arról az akkugyárhatalomról, ahol a hatóságok és a gyárak együtt állnak szemben a helyi polgárokkal.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
