Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az Apollo-küldetések során sosem használtak olyan nagy és erős hajtóműveket a landoláshoz, mint amik az Artemis-program során mennek majd a Holdhoz. Ez több kérdést is felvet.
A NASA nem egyszerűen csak visszatérne a Hold felszínére, de egy új korszakot nyitna az égitest kutatásában. Legyen szó csak robotokról vagy legénységről, a szervezet tartós jelenlétre rendezkedne be, ami tudományos és technológiai szempontból is rengeteg újítást hozhat.
Az ambiciózus célok elérése azonban komoly kihívásokkal jár. Míg az Apollo-program idején csak kisebb leszállóegységek landoltak a Hold felszínén, a (közel)jövőben nagyobb, erősebb hajtóművel felszerelt űrhajók tehetik majd meg ugyanezt – írja az Interesting Engineering.
A nagyobb teljesítmény és a nagyobb tömeg jelentős kockázatokat rejt magában, főként a le- és felszállás döntő szakaszainál. Ahhoz, hogy ezt mérsékelni lehessen, a mérnökök azon dolgoznak, hogy megértsék a leszállóegység és a Hold felszíne közötti bonyolult kölcsönhatást.
Amikor egy űrszonda leereszkedik vagy felemelkedik, hajtóművei szuperszonikus sebességgel lövik ki magukból a forró gázt, így hozva létre dinamikus kölcsönhatást a Hold felszínét borító regolittal.
Ez a kölcsönhatás (plume-surface interaction, PSI) egy sor kihívást jelent. A csóvák által generált intenzív erők felcsaphatják a talajon lévő kőzetet, ami veszélyt jelenthet: zavarhatja a kilátást, interferenciát okozhat a navigációban, és persze megrongálhatja magát a leszállóegységet is. Emellett megváltozhat a felszín közvetlenül alatta, ami az Apollo-küldetések során egyszer sem fordult elő.
40 év után cserél a NASA: bemutatták az új szkafandert, amelyben 2025-ben ember léphet a Hold felszínére
Az amerikai űrhivatal és a hazai pályára dolgozó Axiom Space szakemberei által tervezett űrruha 40 év után nyugdíjazná a jelenleg használatos, mára igen korszerűtlen szkafandereket.
A NASA mindezekre a problémákra egy szuperszámítógépes szimulációval igyekszik választ találni. A mérnökök által kifejlesztett szoftvereket úgy állították be, hogy ki tudják számolni a hajtómű csóvája által okozott változásokat a felszínen. A szimulációk a NASA közlése szerint több héten át tartanak, és a végén több terabájtnyi információ áll majd rendelkezésre. Az az előzetes tesztekből már kiderült, hogy az Apollo-12 leszállásának következményét jól számolta ki a rendszer.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
