Tech techline.hu 2011. április. 28. 05:20

Darkspore, a nagy meglepetés: lénykészítés és akciójáték egyben

Jogosan gondolhatnánk tehát, hogy amihez a Maxis és a „szimek” kitalálója Will Wright hozzányúl, abból szinte...

Jogosan gondolhatnánk tehát, hogy amihez a Maxis és a „szimek” kitalálója Will Wright hozzányúl, abból szinte garantáltan üzleti és szakmai siker lesz. A valóság azonban az, hogy még a zseniális Will is képes mellényúlni: legutóbbi találmánya, a genetikát és a szabad játékstílust ötvöző Spore (részletes tesztünk itt) , bár tele volt zseniális ötletekkel és egy elképesztő „lénykészítőt” is tartalmazott, üzletileg nem volt túl sikeres. A játékosok valószínűleg több akcióra, valamint kevesebb genetikára és „teremtésre” vágytak. A Spore legsikerültebb része kétségtelenül a teremtményeink elkészítéséhez használatos „lénylabor” lett, a játék többi része finoman szólva is közepesre sikerült.

A Maxis azonban nem adta fel: hosszú éveket öltek a lények és figurák készítését kiszolgáló motorba és algoritmusokba, és úgy döntöttek elhagyják a Spore kevésbé sikerült, stratégiai játék részeit, meghagyják a lénylabort, és ráépítenek „valamit”. De mi legyen az a valami?
Valószínűleg több hónapig tartó agyviharok és értekezletek után döntöttek úgy, hogy a remek lénykészítőre építve meglovagolják napjaink legnépszerűbb játékstílusát, a klasszikus Diablo által megteremtett ún. akció RPG-t. De hogy jön össze a kettő? Darabokból és testrészekből összeállítható szinte végtelen számú lény, és akciójáték egyben? Nos, a Maxis összehozta a kettőt…

Készítettek egy olyan akciójátékot, ahol a főhősök nem harcosok, varázslók/tolvajok és elfek. Nincsenek meg a szokásos fantasy klisékből ismert „harcos/távolsági harcos/mágus” karakterosztályok, a játékos maga készítheti el, illetve formálhatja a végletekig saját hőseit. Igaz, sablonok alapján, tehát teljes szabadságot nem kapunk, a Sporából megismert remek editornak köszönhetően azonban hőseink nevén és alapvető tulajdonságaikon felül mindent átalakíthatunk.

A Spore grafikus motorját kicsit ráncba szedték, a lénykészítést igazán élvezhetőre egyszerűsítették, majd jól nevelt Diablo-klónhoz méltóan, telezsúfolták a játékot akcióval, jópofa képességekkel és zsákmánnyal (loot).  A végeredményt nyakon öntötték egy könnyen fogyasztható (bárgyú) scifi kerettörténettel, és a Blade Runner klasszikus akkordjaira emlékeztető, mellesleg igen remek muzsikával. Ezek után kétkedve kérdezhetjük: jesszusom, mi lett ebből a katyvaszból? Scifi-akció-RPG, saját lények készítgetésével? Nos, lássuk mi lett belőle.

A nyílt bétát idő hiányában nem volt alkalmam kipróbálni, a Gamersgate jóvoltából (itt érdemes megvenni a játékot, mert az EA Store és a Steam jóval drágábban árulja) azonban már a megjelenés napján letölthető volt a teljes verzió. A szoftver ára barátságos, kb. nyolcezer forint (Steamen keresztül a dühítő „egy dollár ugyanannyi, mint egy euró” filozófiának köszönhetően kb. tizenháromezer). A Gamersgate ismét bebizonyította, hogy ők a legjobbak: a jó pár gigás játékot 13 perc alatt rántotta le a GG downloader (nesze neked Steam!), ráadásul meg sem kellett várni az európai, április 28-i megjelenést (az USA megjelenés 26-án volt).

A kicsit túlbonyolított, és a vége felé gagyivá váló Spore, valamint a WC-re rohangáló „modern-tamagocsi” szimek után érthető módon elég bátortalanul bámultam a főmenüt. Tény, hogy a Maxis remek szimulátorokat és „sandbox” játékokat készít, de az akciójáték az egészen más műfaj…
Igazán remek ARPG darabokat eddig csak a játékfejlesztők „istene”, a Blizzard készített, a Diablo lemásolására tett kísérletek mindegyike az „olyan amilyen” kategóriába tartozott – kivétel ez alól talán a Titan Quest, és a Techline nagy kedvence, a Torchlight).

A Darkspore első tíz-tizenöt perce szerencsére minden ilyen jellegű aggodalmat megcáfol. Kiderül ugyanis, hogy egy meglepően jó akciójátékkal van dolgunk: a harc (illetve ARPG-ről lévén szó inkább „kaszabolás”) elképesztően élvezetes és látványos, a képességek érdekesek és változatosak, a loot pedig úgy hullik ki az ellenfelekből, hogy öröm nézni (minden tárgy a hozzávaló színkóddal, ahogy azt egy Diablo-koppintástól elvárjuk). Szép grafika, jól felépített pályák, változatos ellenfelek. Ez már önmagában is remek teljesítmény a Maxistól, hiszen ismeretlen területre próbálnak betörni. A java azonban még hátra van…


Ha csak a fentebb említett dolgokat tudná a Darkspore, már akkor is egy A- kategóriás, isteni akció RPG lenne, az akciózás felett azonban ott a speciális „máz”, amitől a Darkspore az idei év egyik legérdekesebb játékává válhat. Ez pedig a bevezetőben már említett lénykészítő-modul. Az ellenfelektől megszerezhető ezernyi cucc (ellentétben a hagyományos ARPG-kel, itt nemcsak fegyvereket/páncélokat, hanem DNS-t és egyéb összetevőket is zsákmányolhatunk) segítségével kedvünkre formálhatjuk hőseinket, akikből bizony nem kevés van: 25, különböző képességekkel és jellemzőkkel rendelkező kreatúra (valamint ezek négy variációja), azaz összesen száz darab! A robotoktól kezdve a pókszerű lényeken keresztül a farkasemberig mindent összehozhatunk, hogy azután kedvünkre irtsuk velük a gaz ellenfeleket.

Említésre méltó a játék kezelőfelülete is: évek óta nem találkoztam ilyen jól felépített, átlátható és remek kényelmi funkciókkal rendelkező felülettel (sikerült elkerülni a túlzsúfolt és kezelhetetlen inventoryt – közben rosszallóan rád tekintek kedves Mass Effect, ugye, ugye…).
Annak ellenére, hogy az alapötlet kuszának és bonyolultnak tűnhet (lények készítése, akciózás és tárgyakkal szöszölés, ráadásul hálózatos játék és PVP is) a Darkspore szépen összefésüli mindezt, minden funkció könnyen megtalálható, kényelmes és egyértelmű.

Ha valaki szereti az akció RPG-ket, ráadásul nem idegen tőle a kreativitás sem, akkor garantáltan jól jár a sötét spórákkal. A Darkspore az idei év egyik kellemes meglepetése - a műfaj rajongói számára jól fog jönni, amíg a Diablo III-ra várnak.

Hirdetés
Élet+Stílus hvg.hu 2024. november. 30. 10:00

„Elájult, és akkor jött rá, hogy valami nem stimmel” – Kösz, jól: kiégés és stressz a magyar munkahelyeken

<strong>Milyen személyiségjegyek jellemzik a munkamániásokat, és mi lehet az oka, hogy Magyarországon a civil szférában dolgozik a legtöbb munkafüggő</strong>? Mennyire az egyén, és mennyire a munkáltató felelőssége, ha a munkamánia eluralkodik, és függőséggé, kiégéssé válik? <strong>Mi a közös Karácsony Gergelyben és Donald Trumpban?</strong> A Kösz, jól vendége volt Kun Bernadette pszichológus és Merész István, az Allianz-Trade vezetője.