2009. december. 31. 06:30 Szegő Iván Miklós Utolsó frissítés: 2010. március. 21. 15:57 Tech

Mementó 1950: egy hátborzongató szilveszter

Az ötéves terv indulására ébredt Magyarország 1950. január elsején. Előző nap, szilveszterkor a gyárakban ünnepi beszédeket kellett hallgatniuk az embereknek a tervgazdálkodásról. Vidéken kulákokat vittek börtönbe - Rákosi elvtárs pedig még mindig Sztálin 1949. december 21-ei születésnapját ünnepelte Moszkvában.

"Vidám hangulatban búcsúztatták az óévet országszerte" - adta 1950. január elsejei cikkének címéül a Magyar Nemzet, de csak a harmadik oldalán. Talán azért nem a címoldalon hozták a hírt, mert nem is volt annyira biztos, hogy olyan vidáman telt ez a nap - de lehet, hogy éppen csak a cenzúra nem tartotta fontosnak a szilveszterezést.

A tudósításból kiderül: "Budapesten kitűnő hangulat, vidámság, bőség jellemezte az óesztendő utolsó napját, utolsó óráit. A Községi Élelmezési NV minden vendéglője, büfféje, üzeme hatfajta vacsorát készíttetett, éjfél utánra pedig háromfajta levest. A szilveszterező vendégek nagy örömmel fogadták, hogy az étlapokon nem jelentek meg felemelt árak. Mindenütt köznapi árakon szolgálták ki a vendégeket."

Ha a Községi Élelmezési Nemzeti Vállalat háromfajta levese nem lett volna elég, akkor igazi újdonságot is hozott az 1949/50-es évforduló: "Idén a gyárakban és üzemekben is tartottak szilveszterestéket. Általában mindenütt ünnepi beszéddel kezdődött a műsor. A szónokok a hároméves terv sikerét és az ötéves terv indulását méltatták." (Az ötéves terv 1950. január elsején kezdődött. A hírhedt "vas és acél országa" jelszóról vált ismertté később, és példátlan gazdasági, társadalmi problémákat okozott.)

Szilveszter Dunaújvárosban, a Bartók Béla Kerületi Kultúrotthonban

Szabotáló kulákok

A Magyar Nemzet ezek után mindössze egyetlen mondatot ír arról, hogy mi történt az ország más részeiben: "Vidéki jelentések arról számolnak be, hogy az egész országban vidám hangulatban búcsúztatták az óévet és köszöntötték az új esztendőt."

Hogy ez a mondat miért ilyen rövid, azt a negyedik oldalon lévő hír - "Szabotáló kulákok" - jobban megvilágítja. Eszerint: "Újabb súlyos kulákszabotázsokat lepleztek le. Kardos József apátfalvi gazda 300 mázsa kukoricát szándékosan nedves földön raktározott el, kukoricaszárral takarta le, hogy az így megrothadjon. Az egész mennyiség megpenészedett. Kardos Józsefet őrizetbe vették és a szegedi ügyészségre szállították."

Még rémisztőbben hangzik egy "tárgyilagos" híradás: "Kürtös Anna kiskunfélegyházi kuláklány kukoricával feketézett. Letartóztatták."

Harácsoló hentesek

Típusebéd 1957 januárjából

Január 6-án a Magyar Nemzet közölte egy típusebéd étrendjét január 9-étől 14-éig: "Hétfőn: borsópüréleves, káposztáskocka; Kedden: bográcsgulyás; Szerdán: húsleves kiskockatésztával, párolt marhasült, törött burgonya; Csütörtökön: paradicsomos káposzta egy pár virslivel; Pénteken: kelvirágleves, kolozsvári túrós metélt; szombaton: borjúpaprikás galuskával."

Kicsit többet tudhatunk meg két "harácsoló hentesről" és egy kulákról: "Pércsi Árpád és Bogár Károly földesi hentesek engedély nélkül vágtak sertést és nagymennyiségű fehérárut vontak el a közellátástól, amivel jelentős vagyont harácsoltak össze. Kiss József 80 holdas földesi kulák juhokat vágott engedély nélkül. Mindhármukat letartóztatták."
 
Az elképesztő bűneseteknek azonban még nincs végük: "Hadházi László hajdúhadházi kulák ősszel nem végezte el a tarlóhántást, amiért egyhónapi fogházra és 3000 forint pénzbüntetésre ítélték. Bati Béla villányi kulák egyévi fogházat kapott, mert a sertésvágásokkal kapcsolatban valótlan híreket terjesztett."

Egy sztahanovista felemelkedése és bukása

Háromezer forint akkor több havi keresetnek felelt meg. Bár nem mindenkinek: a már említett ötéves terv 1949 decemberi parlamenti "vitájában" Apró Antal szakszervezeti vezető így szólt: "Muszka Imrét - a WM-gépgyár esztergályosát - ma már az egész ország ismeri, 2 ezer százalékot ért el, és abban a megtisztelő jutalomban részesült, hogy a magyar népnek Sztálinhoz küldött ajándékát Muszka Imre fogja átadni. Muszka Imre nemcsak magas teljesítményt ért el, hanem keresete jelentékenyen megnövekedett. A legutóbbi heti keresete 3000 forint."

Mindehhez csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy hét évvel később sem érte el az 1500 forintot egy ipari munkás átlagos havi keresete Magyarországon, heti szinten Muszka ennek a nyolcszorosát kereste sztahanovistaként. Ráadásul Kossuth-díjat kapott 1950-ben, sőt, egy villát is. Ám a túl sok pénz nem tett jót: Pünkösti Árpád írja róla, hogy a tízezres fizetéséből csak 500 forint békekölcsönt jegyzett! Muszka disszidált, ezért azon kevés ember közé tartozik - Mérei Ferenccel, Méray Tiborral, Háy Gyulával, Déry Tiborral és Zelk Zoltánnal együtt -, akiktől vissza akarták vonni a Kossuth-díjat. Tőle alighanem joggal, hiszen Pünkösti szerint nem kizárt, hogy lányok futtatásából élt később nyugaton.

Egy másik verzió Muszkáról

Eltérő képet rajzol Muszkáról Majtényi György K-vonal című könyvében. Majtényi más megvilágításba helyezi Pünkösti megjegyzését a békekölcsönről; szerinte a sztahanovisták többségét kiemelték a fizikai munkakörből, jobb egzisztenciát biztosítva nekik. Muszka viszont éppen amiatt lett kegyvesztett, mert visszautasította a kiemelkedés lehetőségét. Karinthy Ferenc erről szóló riportját idézi Majtényi. Muszka ugyanis azt mondta a pártvezetőknek: „Köszönöm, engem nem fogtok kiemelni. Énbelőlem nem csináltok jegyszedőt a fatelepen.”

Muszkának ezután nem engedték, hogy magas bérért szériadarabokat esztergáljon. A sajtóban azt híresztelték, hogy nem jegyzett békekölcsönt, nem adta át munkamódszerét, nem versenyzett más sztahanovistákkal. Rákosi Mátyás is kritizálta őt később - írja Majtényi. A K-vonal szerzője a Muszkáról szóló pletykák között megemlíti, hogy 1957-ben Jugoszláviába disszidálva besúgó lehetett, 1956-ban pufajkásként is látta valaki - de ezt dokumentummal eddig senki sem bizonyította -, később pedig lányok tarthatták el Nyugaton.

Pünkösti, Majtényi és több más forrás sem egyértelmű azonban arról az 1956-os halálesetről szólva, amikor agyonverték Muszka váltótársát, a szintén sztahanovista Bordás Andrást Csepelen: állítólag összekeverték Muszkával.

Magyar delegáció Moszkvában (Oldaltörés)


De ne szaladjunk ennyire előre: 1950. január elsején a Magyar Nemzet még Muszka Imréék moszkvai látogatásáról ír. Megtudhatjuk, hogy 23 napot tölthettek a Szovjetunióban, ahol végül nem Sztálin, hanem Svernik vette át tőlük az ajándékokat.

A kísérő delegációban helyet kapott Berki Mihályné zempléni főispán is. Berkiné tisztsége nem elírás, hiszen a tanácsrendszer csak 1950 végén alakul ki, míg Nagy-Budapest 1950. január elsejével született meg, és 1950 első három hónapjában csökkentették a megyék számát 25-ről 19-re. Berkiné egyébként 1948-ban lett főispán, ő volt az első nő, aki ezt a tisztséget betöltötte Magyarország történetében. Berkiné - ahogyan ezzel Rákosi Mátyás egyik beszédében dicsekedett - zsellérasszony volt, mielőtt Zemplén megye élére került volna.

Berkiné főispán élményei Moszkvában

Rákosi Mátyás Berkinéről
"Berki Mihályné elvtársnő (...) öt évvel ezelőtt még szegény zsellérasszony volt, most ő a zempléni főispán, aki jó munkájával ilyen felelős állásba küzdötte fel magát. A két héttel ezelőtt lezajlott párizsi világbéke-kongresszusra is kiküldtük, hogy képviselje a magyar asszonyokat. A nyugati kapitalista országok újságírói valósággal ostrom alá vették. Sehogy sem akarták elhinni, hogy hazánkban a parasztság asszonyai így érvényesülnek. Valóságos politikai vizsgának vetették alá Berkinét, sőt, még a tenyerét is megtapogatták, hogy kérges-e és nem valami színésznőt küldtünk-e ki fejkendőben. Berki Mihályné ott is jól megállta a helyét, tekintélyt és elismerést szerzett a magyar népi demokráciának, s azon belül a dolgozó magyar nőknek és még külön a magyar parasztasszonyoknak."

(A Népfront választási gyűlésén, Celldömölkön, 1949. május 8-án mondott beszéd.)

Berki Mihályné a moszkvai Nagy Színházban rendezett ünnepségről és a Kremlben tartott díszvacsoráról beszél: "Az a megtiszteltetés ért bennünket, a magyar küldöttség tagjait, hogy Sztálin generalisszimusztól körülbelül húsz méternyire kaptunk helyet egy páholyban. Sztálin a díszemelvényen ült, mi egészen a közelébe kerültünk. Hat óra hosszat tartott az ünnepség. Sztálin generalisszimusz barnára sült arccal, fiatalosan fogadta a nézőtér szűnni nem akaró tapsát, éljenzését. Háromezer ember tomboló ünneplése és szeretete áradt feléje hat órán keresztül."

A zsellérasszonyból főispánná avanzsáló Berkiné ezután tovább mesél - minden bizonnyal élő szóban is pontosan így fogalmazott: "A könnyem is kicsordult, amikor láttam, hogy Sztálin, a mi szeretett vezérünk, tanítónk, felszabadítónk, az egyszerű emberek reménysége, százmilliók lángeszű vezére milyen áradó szeretettel öleli magához a kis szovjet pionirokat. Ezek a kicsinyek virággal köszöntötték őt, második édesapjukat. Egymásután léptek a mikrofon elé a világ legnagyobb kommunista pártjainak vezérei is, köztük a mi szeretett Rákosi Mátyásunk. A Kremlben, a cárok egykori báltermében ezrek ünnepelték Sztálint. Nagyon boldog voltam, amikor ezen a vacsorán együtt láttam Sztálint, az útmutató tanítót és mellette legnagyobb magyar tanítványát: Rákosit."

A sztahanovista esztergályos, Muszka Imre pedig így nyilatkozik a Magyar Nemzetnek üzemlátogatásáról: "Egy napot töltöttem a legnagyobb autógyárban. Ez a moszkvai Sztálin Autógyár. Bámulatraméltók és csodálatosak az eredmények. Nem is nagyon bírok róluk beszélni, legfeljebb tisztelni tudom ezeket az eredményeket. Láttam olyan gépet is, amely négy kalapácsütéssel készíti el az autók főtengelyeit. - Tapasztalataimat - mondta Muszka Imre - sürgősen átadom a magyar sztahánovista társaimnak."

Rákosi és Sztálin

De mit csinált eközben Rákosi Mátyás? - a Magyar Nemzet január 2-i számából ez is kiderül. "Moszkvából jelenti a TASZSZ: Az 1950-es év beköszöntésének napján a békéért, demokráciáért és szocializmusért küzdő szabadságszerető népek elküldték üdvözleteiket a Szovjetúnió fővárosába. A Sztálin 70. születésnapjának ünneplésére Moszkvába gyűlt népi demokratikus küldöttségek vezetői a Moszkovszkij Bolsevikben méltatták a nap jelentőségét."

A Magyar Nemzet szerint Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének főtitkára a következőket mondta: "Magyarország dolgozói egész szívükkel hálásak a nagy Szovjetúniónak, amely hozzásegítette őket, hogy örökre ledobják a kapitalista rabszolgaság jármát léphessenek a szocialista építés útjára. A magyar nép és a barátság forró érzelmeit küldi a Szovjetúnió, a nagy Moszkva felé, ahol Sztálin él és alkot."

Közért, Tejért, Hússzék

Az ötvenes évek kezdetén az elképesztő közellátási viszonyokat jól jellemzi a Magyar Nemzet újévi számában megjelent közlemény. Eszerint "A korán reggel munkába induló lakosság bevásárlásainak megkönnyítése érdekében újév után a Közért, a Tejért, és a Hússzék üzleteket korábban nyitják. A belkereskedelmi miniszter rendeletére január 2-tól 417 Közért-fiók reggel 6-tól, illetve 7-től, 102 Hússzék-üzlet reggel 7-től, 273 tejfiók pedig reggel 6-tól délután 4-ig, 269 fiók pedig reggel 7-től délután 5-ig tart nyitva." Január 6-án újabb híradás következik, amelynek címe: "Nagy forgalom a KÖZÉRT kávé- és teaboltjaiban". A hír szerint "A KÖZÉRT legutóbb kávé- és teaboltokat is nyitott Budapesten. Ma már hat ilyen szaküzlet van nyitva. Ezekben háromfajta pörköltkávét, teát, csemegét, édességet és italokat árulnak."

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Élet+Stílus Vándor Éva 2020. október. 19. 20:00

Vajon „Isten keze” elér-e a Legfelsőbb Bíróságig?

Amy Coney Barrett főbírói jelölésével reflektorfénybe került egy egészen mostanáig kevéssé ismert, titokzatos vallási közösség, ezzel együtt pedig a kérdés, hogy a hit pontosan milyen mozgatórugóként működhet egy ember szakmai döntéseiben. Különösen, ha az a szakma alkotmánybírósági kérdésekre keresi a választ.