Batman-trilógia, Csillagok között, Dunkirk: Nolan korábbi filmjeinek magányos hősei ötmilliárd dolláros bevételt termeltek, de nem ez bennük a legjobb.
A magyar tejágazat kipróbálta a „hadiszocializmust” 1917 őszén: a rekvirálás az 50-es éveket idézte, az áralku inkább a 70-eseket. De 1917-ben Budapesten valóságos őrület lett úrrá: az Andrássy úton lovas rendőrök rontottak az utcalányokra, a belügyminiszter kilakoltatta volna Pestről az idegeneket, lakásokat is rekvirált volna, miközben a külvárosokban a vérhas terjedt.
Napok múlva érkezik a Dunkirk című háborús thrillere, ezért kicsit visszatekintettünk a brit mester életművére, és rangsoroltuk eddigi kilenc moziját. A legjobb Batman-filmeket és a legambiciózusabb sci-fiket is neki köszönhetjük, de azt néha hajlandóak vagyunk elfelejteni, hogy Hugh Jackmanből és Robin Williamsből is ő hozta ki életük egyik legjobb alakítását.
Hiába volt lelkes az ellenzéki sajtó száz éve, amikor a választójog kiterjesztésétől elzárkózó Tisza István kormányfő 1917. május 23-án megbukott. A rendszer ugyanis képtelen volt a változtatásra: a politikai elitet uraló nyolc-kilenc gróf egyrészt annyira gyűlölte egymást, másrészt annyira félt a szavazati joggal nem rendelkező tömegektől, hogy Tisza még ellenzékben is meg tudta gátolni Magyarország demokratikus átalakítását.
Száz évvel ezelőtt éppen húsvétkor tartott titkos kongresszust a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A tömörülés bizonyos érdekei hiába vágtak egybe az egész Monarchia hadicéljaival, a nyilvánosság elé nem léphetett a magyar kormány tiltása miatt. Nagypénteken az USA belépett az első világháborúba, közben Oroszországban liberális reformokat helyeztek kilátásba és még a német császár is a választójog kibővítését javasolta.
Oroszországban 1917 februárjában az elégedetlenség forradalomba torkollott. A korabeli magyar sajtó azt találgatta, hogy milyen szerepe volt ebben az éhínségnek, a békevágynak, a parlamenti ellenzéknek, a pétervári nőknek, vagy esetleg a brit kormánynak.
Orosz katonák ezrei estek a fogságba, az éhező Péterváron még az uralkodóház mérsékelt hívei is összeesküvést szőttek a cár lemondatására. 1917 elején már majdnem mindenki érezte a forradalom előszelét. Kivéve II. Miklóst és a Svájcban meghúzódó Lenint. Mementó-sorozatunkban most a forradalom közvetlen előzményeit idézzük fel.
Forradalmat nem lehet előrelátni, de a Magyar Nemzet szerkesztőségében a gépírónő mégis így kiáltott fel már előző este, amikor Hegedűs B. András, a Petőfi Kör titkára telefonon diktálta követeléseiket: „András, kérem, ez forradalom!” A tüntetésre készülő diákokat pedig megerősítette szándékaikban a hivatalos pártlap támogató vezércikke.
A kommunista pártlap 1956. október 22-én eljutott odáig, hogy Nagy Imrét nyíltan emlegette vezércikkében, mint olyan politikust, akivel szemben korábban Rákosi Mátyás elfogultan politizált. A Szabad Nép vezércikke Sztálint és Rákosit bírálta, miközben a címoldalon lehetett olvasni az alakuló közös piacról és az Euratomról.
A pesti és a szegedi egyetemisták egyre radikálisabb követeléseket fogalmaztak meg az 1956. október 21-én megjelent lapok szerint. Közben Gerő Ernő és Kádár János Fiumében (az utóbbi szülővárosában) és Abbáziában utazgatott. Nagy Imre pedig visszakapta akadémiai tagságát.
Az 1956. októberi lengyel események döntő hatást gyakoroltak a magyar forradalomra is. Nem véletlen, hogy a budapesti események többek között a lengyel tábornok, Bem szobránál kezdődtek október 23-án. Pár nappal előtte Moszkva katonai nyomást gyakorolt Varsóra, és a szovjet vezetés négy tagja érkezett a lengyel fővárosba.
Az 56-os forradalom előtti napokban a hivatalban lévő államfő Sztálinvárosba látogatott, de a párt lapja, a Szabad Nép nem őt, hanem útitársát, Tildy Zoltánt szólaltatta meg. A korábbi köztársasági elnök óvatosan dicsérte a mai Dunaújvárost. Közben a kormány a kivándorlási és külföldre utazási szabályok lazításán dolgozott.