Tech Szegő Iván Miklós 2010. január. 29. 13:40

Mementó 1950: „Rákosi elvtárs öt éve ismét közöttünk"

A Szabad Nép 1950 elején több évfordulót is ünnepelt. A kommunista pártlap megemlékezett például arról, hogy Rákosi elvtárs kereken öt évvel azelőtt tért haza Moszkvából. Műelemzés is megjelent ekkoriban a Szabad Népben: munkások és parasztok verseit ismertette a pártlap - azokat a verseket, amelyeket szerzőik a Pártról, a Párthoz írtak.

 
Hatvan évvel ezelőtt, 1950. január 29-én, vasárnap a Szabad Nép "nevezetes" évfordulóról számolt be, hiszen másnap, hétfőn lesz öt éve, hogy Rákosi Mátyás hazatért Moszkvából. (Rákosi 1940 és 1945 között volt a Szovjetunióban, 1940-ben cserélték ki őt 1848-49-es honvédzászlókra.)

A „Rákosi elvtárs öt éve ismét közöttünk" című Szabad Nép-cikk így kezdődött: "Hétfőn van öt esztendeje, hogy Rákosi elvtárs hazatért Magyarországra. A nagy Szovjetunió mentette meg a magyar nép hős vezérét a vérszomjas fasizmus karmai közül." Megtudhatjuk a nem túl informatív, de annál hízelgőbb cikkből azt is, hogy "Rákosi elvtárs a távolból is a magyar politikai élet fontos tényezője volt – hazatérte mégis fordulópontot jelent napjaink történetében."

Mit köszönhetünk Rákosi elvtársnak?

"Mindenki előtt ismeretes, mégis újra el kell mondani: elsősorban Rákosi elvtársnak, az ő bölcs vezetésének köszönheti Pártunk, hogy a helyes úton járt és sikert sikerre ért el. Az ő irányítása nélkül többet hibáztunk volna, az ő útmutatása nélkül előrehaladásunk botladozóbb lenne. (...) Ami a magyar népben értékes, haladó, forradalmi, az Rákosi elvtársban testesül meg, mint ahogy az ő ereje teszi népünket is erősebbé." 

Mindez már a személyi kultusznak nevezett korszak terméke. Az egyszemélyi vezetés előtérbe állítása szovjet példára, természetesen Sztálinéra vezethető vissza. A Szabad Nép írásában ezért nincs szó arról, hogy Rákosi csak akkor, 1945. január 30-án ért Debrecenbe, amikor a szintén Moszkvából hazajött társai, Nagy Imre, Farkas Mihály és a szovjet titkosszolgálat, az NKVD embere, Gerő Ernő már 1944 őszén elkezdték a kommunista párt újraszervezését Magyarországon. Sőt, az ugyancsak Moszkvából hazaküldött Vas Zoltán is ekkor, 1944 őszén szervezte a pártot, némileg függetlenül a többi "moszkovitától" - ez Vas Hazatérés 1944 című könyvében olvasható.

Három néven, kétféle kommunista vezetés

A világháborút Magyarországon átvészelő kommunisták is feloszlatták közben szerveződésüket, a Békepártot, és egyszerűen Kommunista Pártnak nevezték el magukat - ennek vezetője Kádár János volt előzőleg. Vas azt is leírja, hogy ahol ő szervezte újjá a pártot, ott a Kommunisták Magyarországi Pártja alakult meg, a nemzetközi munkásmozgalomra utalva. Ahol viszont a többi moszkovita - Gerő, Farkas, Révai - alapította újra a szervezetet, ott egy harmadik név vetődött fel: Magyar Kommunista Párt (MKP). Ez a párt "magyar" kötődését akarta hangsúlyozni. Végül a háromból egy név maradt fenn: a Magyar Kommunista Párté. A Horthy börtöneiben 16 évet töltő Vas Zoltán 1944 végén vette észre, hogy ennek a pártnak a vezetőségében nem is szerepel a neve, csak négy másik Moszkvából visszatért emberé: Gerő, Farkas, Révai és Nagy Imre tűnik csak fel a "krónikákban". 

Sokáig a pártnak tehát három neve és kétféle vezetése volt, hiszen vidéken a moszkoviták (eltérő pártnevekkel), Budapesten az egykori békepárti hazai kommunisták szerveződtek, és csak 1945-ben hoztak létre egységes pártirányítást. Ráadásul az MKP neve sem maradt fenn túl sokáig: 1948-ban vette fel a Magyar Dolgozók Pártja elnevezést, amikor magába olvasztotta a szociáldemokrata pártot.

A népellenes királyság

Persze akadt más évforduló is hatvan évvel ezelőtt. A Szabad Nép 1950. február elsején azt idézi fel, hogy 1946-ban kikiáltották a Magyar Köztársaságot: "Négy esztendeje annak, hogy formálisan is lezártuk a királyság rosszemlékű és népellenes évszázadait: Magyarország köztársaság lett. A köztársaság kikiáltása jelentős napja Magyarország történelmének. A királyság Magyarországon a hercegek és grófok, a tízezerholdasok önkényuralmát jelentette, cégére volt a kapitalista reakció népelnyomó rendszerének, eszköze a magyar függetlenség gúzsbakötésének. (...) Négy évvel ezelőtt a magyar politikai küzdőtéren még jelentős pozíciók birtokában voltak a nép ellenségei, azok, akik a földosztást, a királyság eltörlését, a dolgozó nép fiainak benyomulását az államhatalom szerveibe csak átmeneti állapotnak tekintették. A Dálnokyk, Nagy Ferencek, Mindszentyk és Rajk Lászlók gyűlölettel szemlélték, hogy a magyar munkásság, a magyar dolgozó nép győzelmet győzelem után arat, s folytatták, erősítették a népellenes, demokráciaellenes összeesküvések sorozatát."

Nagy Imre is ünnepelte a Parlament előtt a Magyar Köztársaság kikiáltását 1946-ban
© MTI

Vagyis a cikk összemosta a rendkívül kemény kommunista hírében állt Rajk László belügyminiszter (akit koncepciós perben 1949-ben végeztettek ki) és Dálnoki Miklós Béla (Horthy tábornoka, a szovjetek által létrehozott ideiglenes kormány vezetője 1944-ben), a kisgazda miniszterelnök, az 1947-ben emigrációba szorított Nagy Ferenc és az 1949-ben börtönbe vetett Mindszenty bíboros szerepét. Ezek az emberek a valóságban természetesen teljesen eltérő politikát folytattak, csak a közös ellenségképet gyártó kommunista propaganda gyúrt belőlük egységes csoportosulást.

Rákosi demokratikus tartalommal tölt (Oldaltörés)


A cikk folytatja is e logikát: "Négy évvel ezelőtt ezek felé a sötétben szervezkedő, népellenes erők felé hangzottak el Rákosi elvtárs figyelmeztető szavai: 'Nincs olyan hatalom, mely a magyar népet még egyszer letéríthetné felfelé vető útjáról.' És a négy esztendő fényesen igazolta Rákosi elvtárs szavait. Nem csak a monarchista összeesküvőket zúztuk szét. Nem csak a nagybirtokos-nagykapitalista uralom visszaállítását célzó terveket húztuk keresztül. Nem csak azt akadályoztuk meg, hogy a nép ellenségei visszafordítsák fejlődésünk kerekét. Pártunk biztosította azt is, hogy a magyar dolgozó nép megingathatatlanul haladjon felfelé vezető útján."

Ezt a felfelé vezető utat jelölte meg már négy évvel ezelőtt Rákosi elvtárs: 'A köztársaság megalkotása – mondta – csak az első lépés. A munka neheze még előttünk van. A munka neheze, az, hogy a fiatal magyar köztársaság formáját valóban demokratikus, valóban népi tartalommal töltsük meg.' (...) 1946. február 1-je az első lépés volt abban a győzelem-sorozatban, amely 1949. augusztus 20-ig, Magyarország történelmének nagy napjáig, a Magyar Népköztársasági alkotmány törvénybeiktatásáig vezetett.”

A sztálinista alkotmány - amely formailag mindmáig érvényben van, de tartalmilag megváltozott - és a népköztársaság kihirdetése államjogilag is betetőzte tehát a kommunista diktatúrát Magyarországon 1949-ben.

Magát is ünnepli a Szabad Nép

1950. február elsejei számában a Szabad Nép önmagát is megünnepelte. „Évfordulónk" című írásukban ez olvasható: "Ma nyolc esztendeje annak, hogy a Szabad Nép első illegális száma megjelent. (...) A kezdetlegesen sokszorosított illegális újság ugyanazt hirdette, amit ma a rotációsok alól ömlő lappéldányok: a Párt szavát. A Párt, az üldözött, elnyomott Párt szervezett, lelkesített, agitált az illegális Szabad Nép hasábjain, amelyek fölött büszkén hirdette a felírás: 'Rákosi Mátyás lapja' - és a Párt, a magyar dolgozók milliós tömegpártja, az ország vezető ereje szól ma is lapunkon keresztül az ország népéhez."

A Szabad Nép ezután "visszafogottan" így fogalmaz: "A dolgozók azóta is naponta adják millió tanújelét lapunk iránti szeretetüknek és ez a szeretet elsősorban a Párt iránti hűséget, a Párthoz való ragaszkodást fejezi ki. Ma, a nyolcéves fordulón ez a szeretet jelöli ki számunkra a követendő utat: a bolsevik sajtó nagy példáját követve, harcos hirdetője lenni a Párt igazságainak, milliószálúvá és eltéphetetlenül erőssé tenni a köteléket, mely népünket a Párthoz, Rákosi elvtárshoz, sikereink szervezőjéhez fűzi.”

Hogy mennyire szerették a dolgozók a Pártot, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Szabad Nép február ötödikei cikke, amelyben olyan verseket elemez a lap, amelyeket munkások és parasztok írtak a Pártnak, vagyis a Magyar Dolgozók Pártjának. A cikk hangsúlyozza: "A verset író munkásoknak és parasztoknak az élete a Párttól kapott értelmet és szépséget, a Párt mindennapi harcaiban szabadult fel és izmosodott művészi tehetségük, s ezért első szavuk a költészetben, döntő, legfontosabb mondanivalójuk szükségszerűen, természetesen, szinte magától értetődően: a Párt volt."

"De legjobb, ha a versek beszélnek önmagukért" - írja a Szabad Nép, és ebben - talán először - tényleg igaza van a szerzőnek. Szűcs Sándor elvtárs például ezt a verset küldte a pártlapnak:

"Magyar dolgozóknak pártja
született az új országban.
Harcok dúltak romok felett
nagy szegénységben született.
Elnyomottak igazsága
szülte meg az új hazában."

Szoóh Bálint, fülpösdaróci parasztfiú azt írta a lapnak: „Megnyílt előttem az út a továbbtanuláshoz, ami számomra kimondhatatlan érzés és eljutottam életem legboldogabb újesztendejéhez, amely részemre alig kifejezhető nagy örömet okozott: tagjelölt lettem.”

Ráadásul erről verset is írt:

"Van már pártjelvényem, boldogan 
                                     [viselem,
van már jelölt-könyvem, mindennél több
                                    [nekem.
Ezév első napján, hideg téli este
mondta a párttitkár, megjött a 
                                   [könyvecske."

Berkes Jánosné elvtársnő, vasgyári dolgozó verse:

"Gyenge voltam, mint viharban
lombtalan fa, s rajta
fészkét védő madáranya.
Társtalan, mint millió,
kik nem nyújthattak
egymásnak kezet soha.
A Párt adott értelmet életemnek,
munkát otthont biztató holnapot,
s hogy megismerjem mindennek
                            [értelmét,
könyvet kezembe a Párt adott,
iskolát adott, hol tegnap még
pincébe kényszerült fiam tanul,
pirosnyakkendős úttörő-leányom:
Leninről, Sztálinról dalol."

Érdekes, hogy nem mindenkinek írta ki a nevét a Szabad Nép. Ennek oka nem derül ki a cikkből, de furcsa, hogy E. I. a Danuvia-gyárból csak monogramjával és versével szerepel: 

"Munka után a Pártba megyek,
elvtársak ott várnak reám,
és megbeszéljük, hogy is áll minden
az élet, a munka vonalán.
Egyik a normát vitatja meg,
a másik – mit mondott Sztálin,
és így megyünk szépen sorba
a világ összes dolgain.
Így dolgozom a Pártban én is
én és többi elvtársaink,
így egybe, óriássá nőnek
hatalmas, izmos tagjaink.
Így lesz az élet teljes egész,
a gondolat nemcsak villanás,
hanem kenyér puha meleg otthon,
boldog kacagó asszony, s gyermek
a városban és a falvakon."

A cikk végül így záródik: "Íme, ízelítőül néhány részlet a szabad munkások és parasztok feltörő kibontakozó tehetségének gazdag terméséből. Világos, hogy e versek szerzőinek csak egészen kis töredéke lesz költő. De az ilyen írásokban mégis nagy tanulság rejlik: e munkások és dolgozó parasztok költői érzéseit éppen a Párt iránti szeretet, s a pártszerűség 'követelménye' fejlesztette ki, s formálta verssé. A Párt az, amely szárnyat adott nekik.”

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Élet+Stílus Vándor Éva 2020. október. 19. 20:00

Vajon „Isten keze” elér-e a Legfelsőbb Bíróságig?

Amy Coney Barrett főbírói jelölésével reflektorfénybe került egy egészen mostanáig kevéssé ismert, titokzatos vallási közösség, ezzel együtt pedig a kérdés, hogy a hit pontosan milyen mozgatórugóként működhet egy ember szakmai döntéseiben. Különösen, ha az a szakma alkotmánybírósági kérdésekre keresi a választ.