A királynő rejtélye
Valójában mindegy, hogy Henry Purcell 320 esztendővel ezelőtt kelt műve, a Dido és Aeneas mi célból készült: hódolat gyanánt II. Mária királynőnek, esetleg játékos pedagógiai munkának Jodias Priest iskolájának leánykái számára. Az első igazán brit opera varázslatosan üde ma is. Sopronban a világhírű New London Consort előadásában élvezhettük frissességét.
Purcell: Dido és Aeneas
2009. június 21.
A Soproni Régi Zenei Napok keretében
Az idén alapítása negyedszázados évfordulójához ért soproni Régi Zenei Napok az utóbbi években mindig szolgál valami érdekességgel. Az egyhetes, különböző historikus hangszereken párhuzamosan folyó régizenei kurzusokon világhírű mesterek oktatnak. Malcolm Bilson, Anneke Boeke, Barthold Kuijken és Simon Standige elsőként állt anno a kelet-európai kezdeményezés mellé. Nem lehetett kis áldozat, ha arra gondolunk, hogy a vasfüggöny, ha csak félig is, de még leeresztve állja útját a „fertőzésnek”. A tárgyinak kevésbé, mint a szelleminek, márpedig a művészet ez utóbbi kategóriában idézett elő gyanakvást. E négyes régi zenei napok emberöltőnyi létét köszöntve idén együtt tért vissza Sopronba. A New London Consort Dido és Aeneas előadása az extrák kategóriában szólalt meg, minthogy nemcsak órák és elméleti előadások, hanem minden alkalommal érdekes és izgalmas koncertek is gazdagítják a régi zenei napok programját.
A háromfelvonásos, ám csak mintegy másfél órás operát természetesen korabeli hangszereken adta elő a brit együttes, amely nemcsak Albionban, hanem szerte a világon jó hírt szerzett a régizenei előadások terén. Ahogy Monteverdi Orfeóját, a Dido és Aeneast is a sokoldalú orvos-irodalmár-producer-rendező és még ki tudja, mi minden: Sir Jonathan Miller rendezte.
A New London Consort muzsikusai Philip Pickett vezetésével éppúgy szereplőivé váltak az előadásnak, mint az énekesek. Történetileg is érdekes, mélyebb vizsgálódást is igényelne, hogy Pickett és Peter Holman zenei rekonstrukciója mennyivel hitelesebb, mint az a verzió, amellyel általában találkozhatunk. A tíz közreműködő énekes több szerepet is játszott: boszorkányt és Dido kíséretének hölgyét, Aeneas barátját és tengerészt. Ők, valamint a kiváló szólisták a brit barokk énekesképzés magas színvonalát dokumentálták, Julia Gooding (Dido) és Michael Goerge (Aeneas) neve szélesebb körben ismert, ők valóban mindenkivel dolgoztak, aki ebben a stílusban számít. A Belindát és a Béke nemtőjét alakító fiatal Dana Marbach Izraelben diplomázott és Berlinben tanul tovább, de stílusbiztonsága nem maradt el a két rangos pályatárs mögött – ez is a csapatmunka eredményességére mutat.
Albert Mária
Gramofon Zenekritikai Műhely