„A templom az emberben belül van, ahhoz nem is kell egy épület tulajdonképpen”

„A templom az emberben belül van, ahhoz nem is kell egy épület tulajdonképpen”

– mondta Ország Lili az egyik barátjának 1965-ben, amikor felidézte egyik meghatározó kamaszkori élményét. Az ungvári gettóban férfiak a szabad ég alatt zsoltárt énekeltek, s ez úgy maradt meg benne, hogy a deportálás előtt álló vallásos zsidók akkor a hangokból „alkottak templomot”. A festőművész családja a haláltábor felé tartó vonatból menekült ki 1944-ben hatalmas szerencsével, majd Pesten bujkáltak hamis papírokkal, de az apa visszaszökött Ungvárra, s ott börtönben halt meg 1953-ban. A családot értesítették ugyan a halálesetről, de soha nem tudták meg, hogy az egykori bortermelő nagygazda hol van eltemetve. Ország Lili művészetét alapvetően meghatározta az üldöztetés és apja elvesztése, érthető, amiért a művészetében elkötelezte magát az áldozatok emlékezetének ápolására.

Kiss-Kuntler Árpád

A Fővárosi Képtár gyűjteményében található mintegy 50 festményt és 70 grafikát mutatja be a tárlat a különleges óbudai helyszínen, a Kiscelli Múzeumnak otthont adó egykori Schmidt-kastély hatalmas templomterében. Ebben a monumentális keretben eltörpül az a kis elhatárolt terület, amely Ország Lili és férje, Majláth György gyógypedagógus I. kerületi garzonlakásának méretarányos mása. A mindössze 32 négyzetméteren – amely egyszerre volt nappali, hálószoba, műterem és festményraktár – született a festőnő teljes életműve. A szűkös helyen rendkívül tágas alkotóképzelet működött, pedig kevés idő jutott a szabad alkotásra: Ország Lili a képzőművészeti főiskolai diplomájával nem tudott elhelyezkedni, 1950 és 1954 között, majd 1960-tól 1978-ig, haláláig az Állami Bábszínházban dolgozott díszletfestőként, majd báb- és látványtervezőként.