Csütörtök van, korán reggel, felhők alatt összegyűlt párás melegben vágunk át vonattal Budapesten, hogy a Fővárosi Kertészeti Nonprofit Zrt. (Főkert) Keresztúri úti telepénél találkozzunk a természetvédelmi osztállyal.

Aki valóban felelősséget érez a természet iránt, vagy segítené munkánkat, jelentkezzen nálunk nyugodtan

– írta a Főkert, amikor Facebook-oldalán vette sorba, hogy hányféleképpen hibáztak a Fidelitas aktivistái, miközben fűkaszát ragadva a Vadvirágos Budapest program egy méhlegelőjén villantották meg politikusi kompetenciáikat. A felhívásnak nem tudtunk ellenállni: helyi civileket, iskolák csoportjait és cégek csapatépítő brigádjait követve, jelentkeztünk önkéntesnek.

A fidelitasosok a fa törzsébe is belevágtak a kaszájukkal

A Főkert a Facebookon üzente meg, hogy tudnak feladatot adni annak, aki tenni szeretne.

Az állomáson Moharos Zsolt, a Főkert Természetvédelmi osztályának osztályvezetője fogad. A Főkert zöld furgonja felé invitál; magasan jár már a nap, mire beszállunk annak négy napbarnított utasa, azaz a természetvédelmi osztály mellé. Öt éve dolgoznak együtt a Főkertnél, amióta létrehozták a részleget. Több mint 800 hektárra vigyáznak a Természetvédelmi őrszolgálat még kisebb stábjával együtt. Munkájuk a hobbijuk is – mesélik –, szabadidejükben például madárgyűrűzésre járnak és szökésben lévő emukat fognak be.

15-20 fokkal lehet hidegebb a külvilágnál, mire leérünk a budai Róka-hegy Természetvédelmi Terület egy markánsan cefreszagú barlangjának aljáig. A munkát az egykori kőfejtő gyomrának takarításával kezdjük. A bányavágat – akár az ország összes barlangja – védelem alatt áll. Elemlámpával fürkésszük a helyet, ahol védett kis patkós denevérek és fokozottan védett nagy patkósdenevérek élnek, de ezúttal csak az ürülékükkel találkozunk – és rengeteg árvaszúnyoggal –, miközben a kövek közé szorított sörösdobozokat és ázott plédeket szedi össze a csapat. Már ekkor feltűnik: a természetvédelmi osztály tagjaihoz képest mintha csukott szemmel járnánk, úgy megyünk el különkeges és ritka növények mellett, városhoz szokott fülünknek teljesen mindegy, hogy kutyaugatást hall-e, esetleg fiatal héját, sárgarigó tojót, vagy bármi egyebet. De hozzáértésüket figyelve egy-egy pillanatra előttünk is jelentéssel bíró formákba rendeződik a természet zöld masszája, és a zajból felismerhető hangok válnak ki. Bár csalhatatlanul mi azért mégis csak a bozótban lapuló PET-palackot ismerjük fel.

Fogl Márton

Innen nézve egészen olyan, mint egy koponya – mutatják nekünk a sziklákat, mikor újra a felszínre érünk. Látjuk a koponyaformát, aztán valamivel könnyebben az azt kerülgető fecskéket is észrevesszük. Utána sorra vesszük a lezárt részek kidöntött kerítéseit, a tanösvények ellopott tábláit – azt a bizonyosat, ami egy hollót ábrázol, mindig elviszik –, közben a kiépített lépcsők mindegyikét van szerencsénk végigpróbálni. Ez semmi ahhoz képest – mesélik lépcsőzés közben –, amikor fűkaszával és más eszközökkel kell itt sétálni. Elismeréssel hallgatjuk. Aztán több gyapjas gyűszűvirággal is találkoztunk, koordinátáikat GPS-szel rögzítjük. A fokozottan védett növényből körülbelül 150 tő él a Róka-hegyen, közülük egyenként ismeri talán mindet a Természetvédelmi osztály.

Fogl Márton

Távoli sárga folt csak a budai zöldben a Róka-hegy, amikor valamivel később már a Duna túloldaláról, az újpesti Palotai-sziget Természetvédelmi Területről nézünk felé. Körülöttünk a főváros egyetlen érintetlen ártéri erdeje, amit nem viccből hasonlít őserdőkhöz a Főkert telefonos appja, a BP Fatár. Szúnyogriasztóval kínálnak minket, még mielőtt elmerülnénk a vadonban – szerencsére elfogadjuk. A félsziget északi, nagyobb részén, a part mentén megyünk végig: ketten most is szemeteszsákot visznek, valaki a fákat fürkészi távcsővel – füttyökkel szólítja a madarakat, azok néha válaszolnak is –, és kéznél van a GPS, ha előkerülne például egy fatönkből kihajtó védett orchidea, egy nőszőfű. Elő is került, a koordinátái azóta ott pihennek a rendszerben.

Hogy kidőlt fát mikor láttunk utoljára, annak már az idejét sem tudjuk – hát még olyat, ami annyi ideje fekszik egy ösvényen, hogy az már megkerüli. Most viszont nem is egy ilyenbe futunk bele, miközben a Palotai-sziget partja helyett egy pár tíz méterrel beljebb futó ösvényen indulunk vissza. Nyilván az ösvény nem kerüli meg előzékenyen az összes földön fekvő fát, így séta közben ambivalens benyomások között értékelhetjük újra azt, amit a körülöttünk lévő csalánról gondolunk. Rövidnadrágban átgázolva azon, talán keveseknek jut eszébe, hogy egy embermagas csalános milyen értékes.

Fogl Márton

De útközben azt is látjuk, ahogy a japánkeserűfű és a kanadai aranyvessző, két díszkertekből szökött invazív növényfaj egyre hatalmasabb terrületeket borít el. Friss leveleik közelebbről nézve sivatagot takarnak, alattuk semmi sem marad meg. Bezzeg ahol az itt honos csalán nő, minden szinten burjánzik az élet. Ide értve a milliárdnyi szúnyogot is – a párás hőségben fulldokolva, csaláncsípésektől viszketve szinte örömmel adjuk a vérünket az ártéri erdő ökoszisztémájáért. Menetelésünkben egyedül csak akkor torpanunk meg csodálkozva, amikor a Főkert Természetvédelmi osztályát még ilyen körülmények között is őszinte érdeklődéssel látjuk madarat lesni, ám agitált helyzetünkben azt már nem jegyezzük fel, hogy mit látnak.

A nap során nem került elő a már említett fűkasza. Amit egy szakembertől korábban hallottunk, most megerősítették a Főkert munkatársai is: ahhoz, hogy motoros kaszával dolgozhasson valaki, kisgépkezelői képesítés szükséges. A hvg.hu megkereste a Fidelitast, hogy megtudja, rendelkeztek-e aktivistáik a képesítéssel, válasz még nem jött. Azt pedig már a Főkert társadalmi kapcsolatokért felelős osztályát vezető Simonyi Gábortól tudtuk meg, hogy nem kell csüggednie annak, aki ki akarja venni a részét a Vadvirágos Budapest programból: a méhlegelők kaszálási tervében augusztus végén, szeptember elején kerülnek sorra azok a nagyobb területek, amelyeken – kézi szerszámokkal és magokat gyűjtve – önkéntesek is besegíthetnek.

Bardóczi Sándor főkertész: Már Oxfordban sem az angol pázsit dívik, hanem a virágos rét

Az utóbbi időben a gyepművelés új, pontosabban ősi formái is politikai fegyverré váltak a fővárosi vezetéssel szemben. De miért is van szükség méhlegelőre a városban? - kérdeztük Bardóczi Sándor budapesti főtájépítésztől.