Valószínűleg még a NASA szakembereinek is csak a legvadabb álma szólt arról, hogy a Voyager-program hosszú évtizedeken át sikeres lesz. Márpedig ez történt: 1977-ben lőtték fel először a Voyager-2, majd a Voyager-1 űrszondát, amelyek a mai napig működnek. Előbbi célja a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz elérése volt, utóbbi céljaként pedig a Jupitert és a Szaturnuszt jelölték meg a tudósok.

Ehhez képest a Voyager-1 2012-ben elhagyta a Naprendszert, azóta a csillagközi térben utazik. Bár ez roppant nagy távolságot jelent, a NASA szakembereit ez nem hozta zavarba, és 2017 decemberében megcsinálták a "lehetetlent": 37 év után bekapcsolták a tőlünk 21 milliárd km-re lévő űrszonda hajtóműveit. Az esemény kapcsán akkor úgy nyilatkoztak, hamarosan a Voyager–2 is kiléphet a csillagközi térbe. Most úgy tűnik, az űreszköz valóban elérte a Naprendszer szélét.

A NASA bejelentése szerint augusztus vége óta a kozmikus sugárzás 5 százalékos növekedését mérték az űrszonda berendezései, ami minden bizonnyal azt jelenti, hogy a Voyager–2 nagyon közel került a helioszféra határához.

NASA

A szakemberek ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is, hogy a Voyager–2 más pályán mozog, mint a Voyager–1, így valószínűleg nem ugyanannyi idő lesz "átlépni" a határon, mint ameddig a Voyager–1-nek tartott. A Nap 11 éves ciklusa miatt ugyanis a helioszféra határa is pulzál, így hol közelebb, hol távolabb kerül a széle a csillagunktól. Ha azonban a határ átlépése megtörténik, ez lesz a második, ember alkotta szerkezet, ami kilép a csillagközi térbe.

A két űrszonda egyébként egy-egy arannyal futtatott rézlemezt is magával vitt a világűrbe, amely nemcsak az idegenek üdvözlésére alkalmas, de arra is, hogy bizonyos mértékig megismerjenek bennünket, valamint az űrszondák kiindulási helyét is feltüntették. Hogy mit tartalmaz a két "üdvözlőkártya", abba bárki belehallgathat.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.