Bár akár a 2030-as évekig is tovább működhet a Voyager–2 szonda, ennek ára van: egyre több tudományos műszerét kell leállítani. Az egyiktől épp most búcsúzott el a NASA, hogy energiát spóroljon.
Először a Voyager–2, majd a Cassini és a Hubble is lefotózta a Szaturnusz gyűrűinek furcsa, sötét küllőit. Hogy mitől keletkeznek és tűnnek el, azt azóta csak találgatni tudják a tudósok.
Annak ellenére, hogy az Uránusz és a Neptunusz nagyon hasonló felépítésű bolygók, színűk jelentősen eltér egymástól. A miértre most az Oxfordi Egyetem kutatói találták meg a választ, és kiderült, eddig rosszul tudtuk, hogyan néz ki az utóbbi planéta.
Az 1977 óta működő szonda antennája újra a Föld felé néz.
Az 1977 óta a világűrben haladó szonda napok óta nem fogad és nem ad jeleket a Földnek.
A NASA mérnökei a Voyager–2 biztonsági rendszere által használt energia egy kis részét átirányították, így az űrszonda mind az öt tudományos műszere működőképes marad 2026-ig.
Több mint 44 évvel az indításuk után a Voyager-1 és a Voyager-2 megkezdi hosszan tartó búcsúját: az űreszközök szépen lassan felhagynak az adatküldéssel. Az ember alkotta műszerek már a Naprendszer határán túl járnak.
A Voyager-1 és a Voyager-2 után újabb szonda indulhat útnak, hogy feltérképezze a csillagközi teret.
Kipróbálta a NASA, mire képes a hónapokon át szervizelt hatalmas ausztrál rádióteleszkóp, a Deep Space Station 43. Ez az egyetlen szerkezet, ami képes kapcsolatba lépni a Voyager-2-vel.
A Voyager–2 először küldött adatokat a Naprendszeren túlról.
A jelek szerint a Voyager-2 sokkal szívósabb eszköz, mint azt bármikor is reméli merték a tudósok. Most épp egy fűtőberendezést kapcsoltak ki, de a hozzá tartozó műszer továbbra is képes dolgozni.
Valószínűleg egy nagy üstökösbecsapódásból származó törmelék alkotja a Neptunusz újonnan felfedezett és eddig ismert legkisebb Holdját - számoltak be felfedezésükről amerikai kutatók a Nature című brit tudományos lapban.