A Naprendszer külső bolygóinál, az Uránusznál és a Neptunusznál csupán egyetlen ember készítette űrszonda járt, amikor a Voyager–2 nagyjából 40 évvel ezelőtt elhaladt mellettük. A szerkezet természetesen kihasználta a kínálkozó alkalmat, és adatokat is rögzített a két égitestről, amelyekből a tudósok különös mágneses mezők jelenlétét olvasták ki. Olyat, amilyet a többi bolygó körül addig nem találtak.

A tudósok azóta is próbálnak magyarázatot találni arra, hogy mi okozhatta a mágneses anomáliát. Egy korábban megjelent tudományos publikáció szerint a Nap zavarhatott be a mérés során, ám általánosságban még ez sem magyarázza a jelenséget. Egy újonnan megjelent kutatási eredmény ezzel szemben mást sugall: azt, hogy a mágneses zavart a légkör alatt meghúzódó óceánok okozzák.

Az óriásbolygók általában gázok alkotta légkörrel rendelkeznek, van egy folyékony felszínük, valamint egy szilárd magjuk. Burkhard Militzer, a kaliforniai Berkeley Egyetem tudósa egy számítógépes szimulációt hozott létre a mágneses tér vizsgálatára, és azt találta, hogy a légkör alatt folyékony víz, metán és ammónia található.

Mivel a légköri nyomás magas, két különálló réteget lehet találni a bolygón. Alul egy szénhidrogén- és ammóniaréteget, amely némi hidrogént veszít, felette a víz és a hidrogén található. A modell azt sugallja, hogy az Uránusznak van egy Merkúr méretű sziklás magja. Ezt egy 8000 kilométer vastag, szénhidrogénekben gazdag réteg veszi körül, míg fölötte egy ugyanolyan vastagságú, de vízből álló réteg húzódik meg, és mindennek a tetejébe még ott az 5000 kilométer vastag légkör is – írja az IFLScience.

A Neptunusz mérete hasonló az Uránuszhoz, de annál kisebb és masszívabb. A modell vékonyabb légkört és nagyobb, nagyjából a Mars méretű magot sejtet, miközben a víz- és szénhidrogénrétegek vastagsága megegyezik az Uránuszéval.

A Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban megjelent publikációban a tudós azt írja, az adatok alapján a két bolygó mágneses mezője rendezetlen, nem olyan észak-déli pólusú, mint a Földön. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az Uránuszon és a Neptunuszon nincs konvekció – vagyis nincs felfelé szálló meleg áramlat és lefelé szálló hideg. Ezt a szénhidrogén-réteg okozhatja, ami vastag műanyagrétegként veszi körbe a bolygót, és nem engedi meg a konvekciót.

Hogy valóban így van-e, azt csak egy újabb és precízebb helyszíni mérés tudná megmondani, ám ha ma elindulna egy ilyen űrszonda a bolygók felé, akkor is csak hosszú évtizedek múlva érkezne meg a válasz.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.