Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A 40 éve felbocsátott Voyager-1 ma már a Naprendszeren kívül, a csillagközi térben jár, de még mindig képes a Földdel kommunikálni. Hogy ez továbbra is így maradjon, a szakembereknek most egy rendkívül nehéz feladatot kellett végrehajtaniuk.
40 évvel ezelőtt kezdődött, és a mai napig is sikeresen tart a NASA (és az emberiség) eddigi legeredményesebb és legtovább tartó tudományáos vállalkozása, a Voyager-program. A tudósok 1977-ben lőttték fel előbb a Voyager-2, majd a Voyager-1 űrszondákat, hogy tanulmányozzák a Naprendszerünk külső bolygóit. A terv tökéletesen sikerült, sőt, még túl is teljesítették.
A Voyager-1 menetközben lehagyta a hamarabb indult Voyager-2-t, és már 21 000 000 000 km-re van tőlünk, így ez lett az első, emberek által épített űreszköz, amely képes volt kilépni a csillagközi térbe. (A Voyager-2 valahol 17 milliárd km-re járhat, a határ átlépését a következő évekre jósolják a szakemberek.)
A Voyager-program azonban a mai napig sem ért véget, a Voyager-1 ugyanis még most is küldi a jeleket a Föld felé. Neki köszönhetően hallhattuk meg azt is, hogy milyen félelmetes hangok vannak a csillagközi térben.
Ahhoz viszont, hogy ez továbbra is így maradjon, és még a következő években is képes legyen információkat küldeni a Földnek, a napokban némi javításra volt szükség. Egész pontosan egy kis pályakorrekcióra, hogy az űrszonda antennája továbbra is a Föld felé mutasson – ehhez viszont az kellett, hogy belepiszkáljunk a Voyager-1 21 milliárd km-re lévő rendszerébe.
Hogy ez sikerüljön, bravúrra (és persze nagy adag szerencsére) volt szükség. A földi irányítóközpontból ugyanis bekapcsolták a tartalék hajtóműveket – amelyeket 37 évvel ezelőtt használtak utoljára. A segítségükkel 10 milliszekundumos impulzusokat kellett leadni, hogy a korrekció sikeres legyen.
A csillagászoknak 19 óra 35 percet kellett várniuk arra, hogy a jel elérje a Voyager-1-et, majd újabb 19 óra 35 percet, hogy kiderüljön, sikerült-e a művelet.
Valószínűleg nagy volt a megkönnyebbülés, amikor az irányítóközpont kijelzőjén felvillantak az első adatok, a feladatot ugyanis sikerült tökéletesen végrehajtani. A beszámoló szerint az Aerojet Rocketdyne által gyártott hajtóművek közel négy évtized után is úgy ragáltak, mintha tegnap használták volna őket utoljára.
A tartalék hajtóművek beindítása azért is komoly siker, mert az elmúlt években az elsődleges hajtóművek már kezdtek egyre több energiát felemészteni, ami a tartalékai szűkében lévő Voyager-1 számára a közeledő véget jelentette. Azzal azonban, hogy a kevesebb energiát elhasználó hajtóműveket sikerült bekapcsolni, azt jelenti, hogy a Voyager-1 csak 2-3 évvel később fog lemerülni.
A NASA egyébként sem feladkezett meg a 40. születésnapját betöltő űrszondáról, ezekkel a remek plakátokkal ünnepelte a start évfordulóját.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.
