Aranyak a párizsi olimpián, szélsőjobbos és kommunista győzelmek a világban – 2024 Krónikája

Július 4. – Elsöprő Munkáspárt

A Keir Starmer vezette brit Munkáspárt földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a parlamenti választáson, ahol a 650 fős alsóházban 411 mandátumot szerzett, s 2010 után került újra kormányra. Ennél nagyobb többségre csak a pártot megújító Tony Blair tett szert 1997-ben. A Munkáspárt a szavazatok alig 33,7 százalékával jutott hozzá a képviselői helyek 63,2 százalékához, miközben a túl baloldalinak bizonyult Jeremy Corbyn vezetésével 2019-ben 32,1 százalékkal szenvedték el 1935 óta a legsúlyosabb vereségüket. Ez mutatja a kizárólag egyéni választókerületekre épülő brit választási rendszer torzítását, ami az idén a brit történelem legkevésbé szavazatarányos eredményét hozta. Ehhez hozzájárult az öt éve taroló, az idén viszont történelme legnagyobb vereségét elszenvedő konzervatív párt teljes szétesése.

A 2019-ben triumfáló és a Brexitet végrehajtó Boris Johnson a sorozatos botrányai miatt lemondásra kényszerült, a toryk által a helyére választott Liz Truss – negatív történelmi rekordként – mindössze 49 napig volt hivatalban, és a zuhanást Rishi Sunak sem tudta megállítani, aki a választási vereség után lemondott. Utódja a nigériai szülőktől Londonban, Olukemi Adegoke néven született Kemi Badenoch lett, aki Margaret Thatcher, Theresa May és Truss után a negyedik nő a legrégibb brit párt élén.

A konzervatívok összeomlásában szerepe volt, hogy a Brexitet meglovagló Nigel Farage legújabb pártja, a Reform UK a jobboldali szavazók elhódításával s a voksok 14,3 százalékával a harmadik helyen végzett, ám az aránytalan választási rendszer miatt mindössze öt mandátumhoz jutott. Starmer politikai mézeshetei nem tartottak sokáig, a kormányát és a személyét körüllengő botrányok s a gazdaságpolitikájával kapcsolatos elégedetlenség miatt a népszerűsége már a hivatali ideje első száz napjának letelte előtt a mélybe zuhant.

Július 5. – Mérsékelt elnök Iránban

Meglepetésre a kevésbé ismert, viszonylag mérsékeltnek tartott Maszúd Pezeskian nyerte az iráni elnökválasztást – az indulók között ő volt az egyetlen, aki nem a keményvonalas táborhoz tartozott. A második fordulóban a 70 éves egykori szívsebész a szavazatok több mint 53 százalékát kapta ultrakonzervatív riválisával, az esélyesebbnek tartott Szaíd Dzsalilival szemben. A részvétel megközelítette az 50 százalékot, jelezve, hogy a teokratikus rendszerből kiábrándult tömegek egy része a politikai apátia ellenére a kevésbé rossz alternatívának tartotta a Nyugat felé nyitni kívánó Pezeskiant. Az idő előtti választásra azért került sor, mert a keményvonalas elnök, Ebrahim Raiszi egy májusi helikopter-balesetben életét vesztette. A politikai elnyomás mellett a gazdasági bajok által is táplált elégedetlenséget fokozta a közép-iráni Kermánban januárban, az Iszlám Állam regionális szervezete által elkövetett kettős öngyilkos merénylet, amelyben százan vesztették életüket. A márciusi parlamenti választás a fundamentalisták sikerét hozta, mert a reformista jelölteket kizárták a versengésből.