Törley Katalin: Amíg így becsmérlik a pedagógusokat, nem megyek vissza tanítani

HVG: Négy másik elbocsátott kollégájával első fokon pert nyertek a Belső-pesti Tankerületi Központtal szemben. Már az első tárgyaláson jelezték, hogy nem kérik a visszahelyezésüket. Miért?

Törley Katalin: Az első gondolatunk az volt, hogy vissza szeretnénk kapni az állásunkat, de aztán kiderült, hogy egy ilyen eljárás hosszú ideig tarthat (az elbocsátás 2022 szeptemberében történt – a szerk.). Nem tudhattuk, hogy évekkel később milyen viszonyok uralkodnak majd az iskolában és úgy egyáltalán az oktatásban, hiszen számítani lehet a másodfokú és a kúriai eljárásra is. Sajnos már két év után is azt látjuk – pedig még hol van az eljárások vége –, hogyha most vissza is helyeznének minket, akkor újra tiltakozásba kellene fogjunk. De ha a per végén olyan körülmények lesznek, amelyek között nyugodtan dolgozhatunk, akkor biztosan visszamegyünk – kérdés, hogy megéljük-e.

HVG: A Karinthy Gimnáziumból szintén polgári engedetlenség miatt elbocsátott tanároknál a bíró – szemben az önök perével – a tankerület javára döntött. Miben volt más a két eset?

T. K.: Az ő elbocsátásukról két hónappal a mi kirúgásunk után gondoskodott az esetükben területileg illetékes tankerület. Lehet, hogy ott már ügyesebben készítették elő a rendkívüli felmondást, mint nálunk. A karinthys tanárok esetében a bírónő az ítélethirdetéskor ugyan elmondta, hogy ez az ügy nem fekete és fehér, de számára a döntés meghozatalánál fontosabbak voltak a munkaügyi, mint az alapjogi szempontok. A mi esetünkben sokat nyomott a latban, hogy jó pár kolléga nyilatkozott arról, hogy ők sokkal több órát mulasztottak polgári engedetlenség miatt ugyanabban a tankerületben, mint mi, mégsem rúgták ki őket. A bíró többek között emiatt sem látta logikusnak, hogy Marosi Beatrix akkori tankerületi vezető miért pont minket tett lapátra. Kifejezetten meghatottan és örömmel vettem tudomásul, hogy ez a szolidáris kiállás sokat számított az ítélet meghozatalában. Ez nemcsak egy szimbolikus tett volt, de arra is bizonyíték, hogy igenis van hatása a szolidaritásnak.

HVG: Valószínűsíti, hogy a tankerület nem hagyja annyiban az önöknek kedvező ítéletet, és fellebbez. Mire számít másodfokon vagy esetleg a Kúrián?

T. K.: Meggyőződésem, hogy

akkor is igazunk volt, ha közben jogot sértettünk, mert mindezt egy olyan cél érdekében tettük, ami felülírja azt a kárt, amit ezzel okoztunk.

Az eljárásunk nagyon speciális, mert alapjogok ütköznek munkajoggal, nem tudom, hogy ezt másodfokon hogyan fogják értelmezni.

HVG: Idén nyáron több olyan iskolaigazgató is sikertelenül pályázott az igazgatói posztra, aki nyíltan tiltakozott a kormány oktatáspolitikája ellen, köztük volt Fazekas Csaba, a Kölcsey igazgatója, aki kiállt önök, azaz a polgári engedetlenkedő tanárok mellett. Mit gondol, ez is a megfélemlítés része, akárcsak az önök elbocsátása?

T. K.: Azt, hogy olyan igazgatók, akikkel a szülők és a diákok is elégedettek voltak az elmúlt évek során, most hirtelen – akár egyedüli pályázóként – nem kaptak lehetőséget a folytatásra, kisstílű bosszúállásként értelmezem. Az oktatás területén jelenleg sok mindent a megtorlás eszközével kezelnek, ahelyett hogy párbeszédet folytatnának a döntéshozók a terepen dolgozókkal.

HVG: Egy rendelet szerint a tanároknak és az óvodapedagógusoknak kötelező vizsgázniuk a Nemzeti alaptantervből (NAT), ami a Tanítanék Mozgalom szerint megalázó és felesleges, és arra buzdítják a pedagógusokat, hogy bojkottálják a számonkérést. Miért?