Egyszerre lehet örülni és aggódni azért, hogy Varga Mihály pénzügyminiszterből MNB-elnök lesz

Kezd elfogyni a hitelminősítői türelem a magyar kormánnyal szemben – a három nagy nemzetközi intézmény egyike, a Moody’s stabilról leminősítésre utaló negatívra rontotta az értékelését. A kulcsprobléma az, hogy a magyar intézmények nem tudják – vagy nem akarják – végrehajtani az EU által a jogállamisági vitában kért reformokat, így egyre biztosabb a forrásvesztés. A helyzetet súlyosbítja, hogy a német gazdaság gyengélkedése miatt a magyar is trendszerűen alacsonyabb növekedést produkálhat a kormány által vártnál, ami rontja a költségvetés és az államadósság helyzetét. Ráadásul 2026-ban országgyűlési választások lesznek, a kiélezetté vált belpolitikai helyzetben esélyes, hogy érdemi kormányzati osztogatás lesz.

A diagnózis meglehetősen pontosan írja le a magyar gazdaság és a büdzsé kilátásait, ebben a helyzetben egyszerre tűnik örvendetesnek és aggasztónak, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter leköszön (tárcája várhatóan megszűnik 2025. januártól), és márciusban ő váltja a 12 esztendő után távozó Matolcsy Györgyöt a Magyar Nemzeti Bank elnöki székében. Varga nevéhez a „megfontolt”, „kiszámítható”, „technokrata” jelzők kapcsolódnak, ezeket említette Orbán Viktor is, amikor pénteki rádióinterjújában bejelentette az amúgy köztudott fejleményt. Indoklása szerint a jelenlegi pénzügyminiszter a legtapasztaltabb gazdaságpolitikus Magyarországon. Egyszersmind – bár ezt a kormányfő nem hangsúlyozta – Varga „jó fideszes” és „jó katona”.

Az 59 éves miniszter a rendszerváltás óta országgyűlési képviselő, a kormánypárt volt alelnöke, egykori frakcióvezető-helyettese, 1998 óta számos kormányzati poszt betöltője. Politikai pályája során nem csak szorosan pénzügyi-gazdasági területen mozgott, 2010–2012-ben volt Miniszterelnökséget vezető államtitkár, majd tárca nélküli miniszterként a Fidesz által sokat átkozott Nemzetközi Valutaalappal és az EU-val folytatott egyezkedések főtárgyalója.

Ahogy karrierje mutatja, Varga Mihály megy, ahova küldik, és teszi, amit tennie kell. Ez voltaképpen aggasztó lehetne, hiszen jelenlegi főnöke, a miniszterelnök és a kormányban a gazdaságpolitika korlátlan urává előrelépő Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter deklaráltan a természetes lehetőségeket meghaladó gazdasági növekedést akarnak produkálni.

A jegybanknak vannak hatékony eszközei a gazdaság pörgetéséhez: főként alacsony kamatok fenntartásával, esetleg hitelprogramokkal és eszközvásárlásokkal – tehát pénznyomtatással – támogathatja a mindenkori kormányt. Ahogy Matolcsy is tette 2013-as hivatalba lépésétől a pandémiáig.