Nem szélmalomharc Jön a páneurópai szélerőmű © sxc.hu

1. Áramellátás
A Business 2.0 januári számában megjelent összeállítás tanúsága szerint a szén-dioxid kibocsátás a légkörbe kerülő, üvegházhatást okozó gázok közel nyolcvan százalékát teszi ki. Ennek a mennyiségnek több mint negyede az erőművekből származik. Ennek következtében felmerült a gondolat, hogy a szén-, olaj, és gázüzemű telepeket megújuló energiaforrásokkal és atomenergiával kellene kiváltani a globális felmelegedés elleni harc sikere érdekében. A kezdeményezés legfőképpen Európában talált támogatókra, ugyanis az öreg kontinens tüzelőanyag importjának fele Oroszországból és a Közel-Keletről érkezik, ráadásul a jövőre vonatkozó becslések szerint ez az arány 10-15 éven belül 70 százalékra emelkedhet.

A nukleáris energia reneszánszát éli Kínában és Indiában, azonban a radioaktív hulladék, illetve az esetleges terroristatámadásoktól való félelem nem igazán segítette elő, hogy újabb atomerőművek épüljenek a világ többi részén. Így megnyílt az út a szélenergia előtt, amely a turbinákat és az energiaátvitelt lehetővé tévő rendszerek fejlődésének köszönhetően magára vonta a világ döntéshozóinak a figyelmét. Mindemellett fontos tényezőnek bizonyult az is, hogy a szélkerekek segítségével 70 százalékkal olcsóbb előállítani, mintha ugyanez napelemekkel történne.

Tavaly májusban a dublini Airtricity nevű cég, a világ leggyorsabban növekvő szélenergiával foglalkozó cége bejelentette egy európai szuperhálózat kifejlesztésére vonatkozó terveit. Ennek keretében egy 2000 szélturbinából álló hálózatot alakítanának ki az Atlanti-óceán északi partvidékein. Ez a rendszer kezdetben mintegy 10 000 megawatt energiát biztosítana, amellyel 8 millió háztartást látnának el. Az Airtricity azonban ennél nagyratörőbb terveket dédelget: a hosszútávú megoldás szerint egy Spanyolországtól Svédországig húzódó óriási szélturbina-hálózat jönne létre, amelynek teljesítménye harminc atomreaktoréval egyezik meg. Ezzel ugyan még nem szűnne meg az európai erőművek szén-dioxid kibocsátása, a szélkerekek használatával azonban az emisszió évi 60 millió tonnával csökkenne. Ez körülbelül azzal egyenértékű, mintha évente 15 millióval kevesebben használnák autóikat.

Persze az Airtricity nem csupán bolygónk iránt érzett aggodalomból építi ki gigantikus, páneurópai szélturbina-hálózatát. A 2000-ben alapított vállalkozás ugyanis 2010-re évi 657 millió dolláros bevétellel számolhat. Ehhez először némi befektetésre lesz szükség, ugyanis az európai rendszer kiépítésének első fázisa több mint 25 milliárd dollárba kerül majd. A cég máris lobbizik a különböző kormányoknál támogatásért. Emellett további lehetőségek is nyitva állnak a több száz szélerőmű-üzemeltető előtt. Számukra a legjobb megoldás, ha összefognak, ugyanis a szélenergia így emelkedhet ki a leggyorsabban az alternatív energiaforrások közül.

A Közel-Keleten továbbra sem látszik javulni a helyzet, s az olajtartalékok feletti kontroll egyre fontosabbá válik a világ kormányai számára, az ingatag viszonyok pedig az olajárakat csillagászati magasságokba srófolják. A fosszilis tüzelőanyag jelentős részéből benzin készül, amelyet az autók meghajtására használják fel. Ez pedig nagy mértékben növeli a károsanyag-kobicsátást. Bár az autógyárak egyre inkább odafigyelnek az emissziókra, a kamionok jelentős hányada dízelmotorokkal fut. Napjainkban több mint negyedmilliárd dízel-teherautó rója az utakat, s ez a szám csak az idén 31 millióval bővülhet.

A fekete arany nem tart örökké © sxc.hu

2. Olajfüggőség
Az amerikai székhelyű Westport Innovations egy évtizeden át tökéletesítette nagynyomású közvetlen befecskendezési technológiáját (High Pressure Direct Inejction – HPDI), amely lehetővé teszi, hogy a dízelmotorok tökéletesen működjenek a jóval tisztábban égő földgáz használatával. A Westport szerint a HPDI rendszer negyedével csökkenti a dízelmotorok káros emisszióját. Ha a termék tömegesen elterjedne, akár évi 500 millió tonnával csökkenhetne az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. A projekt sikeréhez hozzájárulhat, hogy az Egyesült Államok legnagyobb forgalmat lebonyolító Los Angeles-i és Long Beach-i teherkikötői bejelentették az eddigi legjelentősebb emissziócsökkentésre irányuló programot, melynek értelmében a kikötő termináljait használó mintegy 5000 kamiont kötelezni fogják a rendszer telepítésére.

„A Westportnak ez óriási lehetőséget jelent, mivel az ő rendszerük egyedülálló a maga kategóriájában” – nyilatkozta a Business 2.0-nak Henry Hogo az USA déli partját ellenőrző levegőminőség-felügyelő körzet munkatársa.

A Westport vezére, David Demers szerint a kikötővel kötött megállapodásnak köszönhetően megduplázódhatnak cégének bevételei. A jövőbe tekintve ez a növekedés tovább fokozódhat, mivel 2007-ben a világon mintegy 160 milliárd dollár értékben adnak majd el dízelmotorokat. Ahogy növekszik a piac, úgy jelenik meg az igény az egyre tisztább motorokra, ami mindaddig ki fog tartani, amíg a hidrogénhajtású és üzemanyagcellás technológiák nem válnak tömegcikké.

Napi 850 millióan nem jutnak ételhez © sxc.hu

3. Éhezés és alultápláltság
A világon több mint 850 millió ember nem jut megfelelő mennyiségű táplálékhoz, s minden évben több ember hal meg alultápláltság következtében, mint amennyi áldozatot az AIDS, a malária és a tuberkulózis szed összesen. Az éhezők többsége a fejlődő országokban, főként Indiában és Afrikában élnek. A legszomorúbb tények, hogy az ENSZ jelentése szerint alultápláltságból kifolyólag minden öt másodpercben meghal egy gyerek, ráadásul az éhínség által sújtott emberek száma annak ellenére sem változott az elmúlt években, hogy a világ összességében gazdagabb lett, s bőségesebb élelmiszer-források állnak rendelkezésre.

A helyzet megoldásához hozzájárulhat egy korábbi afrikai segélymunkás, Michel Lescanne által Franciaorszábgban alapított cég, a Nutriset. A vállalat 1986 óta értékesít élelmiszercikkeket az éhség és alultápláltság leküzdésére, s most úgy tűnik rábukkantak a megfelelő receptre. A Plumpy’nut nevű szabadalmaztatott táplálékkiegészítőjüket tavaly mintegy félmillió gyermeknek osztották ki. Ez közel ötszöröse a 2004-es értéknek. A Plumpy’nut különlegessége, hogy egy nem egészen egy deciliter térfogatú csomag 500 kalóriát tartalmaz, ezért egy súlyosan alultáplált gyermek ellátásához napi 3-4 tasakra van szükség. A mogyorókrémre emlékeztető táplálékkiegészítőt darált földimogyoróból, cukorból és tejporból készítik, s vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsítják. Óriási előnye, hogy a hagyományos segély-élelmiszerekkel ellentétben a Plumpy’nut esetében nincs szükség tiszta víz hozzáadására, hűtésre, s szakképzett segélymunkásokra sem. A táplálékkiegészítőkkel ellentétben a Plumpy’nut nem romlik meg, s szállítása is egyszerű.

A Nutriset az UNICEF-hez hasonló nagy megrendelőknek köszönhetően tavaly 25 millió dolláros forgalmat bonyolított le, ez csaknem ötszöröse a 2001-es adatnak. A legtöbb cégvezető bizonyára irigyelné ezt a fajta növekedést, azonban Adeline Lescanne a cég igazgatónője másként gondolkodik.

„Nem célunk, hogy multinacionális cég legyen belőlünk” – mondta a Business 2.0-nak adott interjújában. „Csak annyit szeretnénk termelni, amennyire szükség van. Ha ez a cég növekedésével jár, addig terjeszkedünk, ameddig az igényeket ki nem elégítjük.” A Nutriset ugyanis profitjának 80 százalékát visszaforgatja, új termékek kifejlesztésére, s emellett partnerséget köt különböző vállalkozókkal olyan országokban, mint Kongó, Etiópia, és Niger, ahol helyben gyártják majd a táplálékkiegészítőket.

Ázsiát érinti a leginkább

4. Légszennyezés
A minden nagyvárost érintő probléma a legsúlyosabban a távol-keleti országokban érzékelhető. Az „ázsiai barna felhőnek” is nevezett szén-monoxidban, koromban és vegyianyagokban dús szennyezést minden évben mintegy félmillió ember haláláért teszik felelőssé. A problémát fokozzák az Indiában elterjedt nyílt, fatüzelésű konyhák, amelyekre egyébként világszerte mintegy hárommilliárd háztartás támaszkodik, pedig a bolygó faállománya radikálisan fogy.

A főzéshez a napenergia jelentheti az egyik legjobb megoldást. Egy illinoisi székhelyű cég, a Sun Ovens Inernational 259 dollárért kínálja napenergiával működő, egy egész családot kiszolgálni képes eszközét. A nagyobb változat, amely egy utánfutóra telepített parabola-antennára hasonlít, a nagyfelhasználókat – kórházakat, iskolákat – veszi célba. A tízezer dollárba kerülő eszkö napi 1200 adag étel felmelegítését teszi lehetővé, miközben évi 150 tonna fát takarít meg és 275 tonnával csökkenti a károsanyag-kibocsátást.

A „napkonyha” egy tükörrendszer segítségével egy szigetelt dobozba irányítja a napsugarakat, amely gyorsan felmelegszik és akár 180-200 Celsius fokra is felhevülhet. Segítségével nem csak főzni lehet, alkalmas víztisztításra és hús szárítására is.

”Mivel azokban az országokban, ahol szükség lenne az eszközeinkre meglehetősen nehéz betörni, ezért jobbnak láttuk licenszelni a technológiánkat magáncégek számára” – magyarázta Paul Munsen a cég elnöke. „Segítünk a vállalkozóknak kiépíteni egy gyártósort majd átadjuk nekik a technológiát, természetesen térítés fejében.

A Sun Ovens így nem csak értékesíteni tudja a környezetbarát napkonyhákat, de közvetve hozzájárul új munkahelyek teremtéséhez is. Az érdeklődés jelentős, az egyik ország ahol az SO-termékek igen népszerűek Haiti, ahol a tűzifa ritka és értékes ingóság. Az idei év során azonban az amerikai és kanadai haderők is alkalmazni fogják, afganisztáni humanitárius missziók keretében. A cég eddig 32 000 családi és 260 ipari méretű napkonyhát értékesített, s a tavalyi év során 720 000 dollárnyi profitot termelt.

Munsen becslései szerint világszerte további 300 millió családi méretű dobozra lenne kereslet, amely évi 75 millió dollárnyi bevételt jelentene. A növekvő energiaáraknak köszönhetően már nem csak a fejlődő országok érdeklődnek a termék iránt, idén ugyanis a cég USA-beli eladásai 125 százalékkal ugrottak meg.

A járványokat sokszor nehéz nyomon követni © MTI

5. Járványok
A madárinfluenza, a SARS, a HIV/AIDS és egyéb betegségek akár egész populációkat törölhetnek el. Ennek elejét lehetne venni korai felismeréssel és gyors válaszreakcióval, ez azonban sok helyen – főleg a fejlődő országokban – nem mindig kivitelezhető. Az eredmény: évi 12 millió áldozat. Számos helyen a járványokról még mindig postai levél útján értesülnek az egészségügyi dolgozók, így a megfelelő terápiák megkezdése heteket, hónapokat is igénybe vehet.

Egy technikus, egy szociális vállalkozó és egy korábbi kormányhivatalnok összefogásából született a Voxiva nevű, valósidejű járványkövető rendszer, amelyet nehezen elérhető, gyér technológiával ellátott helyszínekre szánnak. A Voxiva elérhető interneten, mobil-, és hagyományos telefonon és rádiókapcsolaton keresztül. Az egészségügyi dolgozók saját jelszavukkal férhetnek hozzá a hálózathoz, amelybe jelentéseiket betáplálhatják. Az adatok egy központi online adatbázisba kerülnek, amelyet az egészségügyi hatóságok elemeznek és segítségével gyorsan kidolgozhatják a hatékony kezelési tervet. A Voxivát máris üzembe állították Indiában, hogy a cunami után terjedő járványok terjedését feltérképezzék, Ruandában a HIV, Indonéziában pedig a madárinfluenzás-esetek nyomon követésére használják.

A cég egyik alapítója és jelenlegi elnöke Paul Meyer, akinek fejében akkor vetődött fel a fejlődő országok behálózása, amikor Nyugat-Afrikában egy menekültekkel foglalkozó adatbázist készített. Pamela Johnson társalapító korábban az ENSZ-nek és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének dolgozott. A harmadik tag Anand Narasimhan egy üzenőszoftver fő technikai vezetője volt. Öt év elteltével a washingtoni székhelyű cégnek közel 100 alkalmazottja van, s irodákat tartanak fenn az USÁ-ban, Peruban és Indiában.

A Voxivát nem csak kormányok használják, egy nonprofit gyógyszerészeti cég a OneWorld Health egy új gyógyszer teszteléséhez alkalmazza a rendszert, több gyenge technológiai infrastuktúrával felruházott területen működő magánklinika pedig a páciensekkel kapcsolatos adatok kezeléséhez használja a hálózatot. A használatnak változó ára van, a cég elvei szerint a díjazás a rendszerhez hozzáférők számától függ, emellett csekély összeget számítanak fel a technikai tanácsadásért és üzemeltetésért. Bár pontos bevételi adatokat nem hoztak nyilvánosságra, a Voxiva vezetői annyit elárultak, hogy cégük évente kétszámjegyű százalékkal növekszik.

”Négy éven belül a 40 millió dollárt is meghaladhatja a bevételünk” – tette hozzá Paul Meyer.

Mivel a járványok követése egy meglehetősen új iparág, s egyre nagyobb az igény a Voxivához hasonló távolsági rendszerekre, amelynek segítségével a terepen tevékenykedő dolgozók és a nagyvárosokban székelő specialisták szorosan együttműködhetnek a járványok megfékezésében.

A hulladék nagy része szeméttelepre kerül

6. Hulladékkezelés
Magyarországon különleges aktualitása van a témának az országba illegálisan behozott szemétbálák kapcsán, de világszerte sem kisebb a probléma súlya. Csak az Egyesült Államokban évente 1,4 milliárd tonna hulladék keletkezik, amelynek a legnagyobb hányada szeméttelepeken végzik. Az újrahaszonsítás csak részben segít a dolgon, mivel nem lehet minden fajta hulladékot reciklálni, s számos helyen nincs meg a megfelelő infrastuktúra. A szemétégetők ugyan csökkentik a hulladék mennyiségét, cserébe dioxinokat és mérgező anyagokat juttatnak a levegőbe, s bár a legújabb szűrők csapdába ejtik ezen anyagok jelentős hányadát, lecserélésük igen költséges.

A montreali székhelyű PyroGenesis egy forradalmi technológiával tesz kísérletet a probléma kezelésére, a hulladékot ledarálják, majd egy plazma-kemence segítségével feldolgozzák. A rendszer szívét egy speciális kamra képezi, ahol elektromos töltéssel 3000 fok fölé hevítik a hulladékból képezett darálékot. Egy órányi kezelés után a szemét molekulákra bomlik, amelyből háromféle újra felhasználható anyag keletkezik: éghető gáz, amelyet elektromossággá alakíthatnak, fémszemcsék, amelyeket be lehet olvasztani, illetve egy üvegszerű szilárd anyag, amelyből padlólapok, vagy murva készíthető. A plazmaégetés segítségével biztonságosan kezelhető az ipari és kórházi hulladék, a különféle veszélyes hulladékok, de még akár az olajos iszap, amely a tankhajókból származik.

Az alapvető technológia nem újdonság, a hevítést végző plazmaágyúkat a hatvanas években fejlesztették ki a NASA tudósai, hogy az Apollo parancsnoki moduljának hőpajzsát teszteljék. A PyroGenesis azonban az első olyan vállalat, amely nagyipari méretekben alkalmazza ezeket az eszközöket.

Az első érdeklődők már meg is jelentek a cég háza táján. Az egyik legjelentősebb ügyfelük a 11 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító luxushajó-üzemeltető vállalat a Carnival, amely napi öt tonnányi, a hajók kabinjaiban felgyűlő szeméttől szabadul meg PyroGenesis segítségével. Nagyméretű beruházásra készül az Egyesült Államok haditengerészete is, amely a 2015-ben megjelenő új generációs repülőgéphordozókhoz szeretne fedélzeti hulladékfeldolgozó-üzemeket terveztetni a céggel. A PyroGenesis nemrégiben értékesített egy egymillió dolláros rendszert egy athéni egyetem számára, s jelenleg 25, 50 és 100 tonnás feldolgozni képes gépsorokat fejleszt, amelyeket darabonként 25 millió dollárért kínálnak majd.

A hosszútávú várakozások igen kecsegtetőek, évente ugyanis mintegy 40 milliárd dollárt költenek a hulladék szállítására, elégetésére, újrafelhasználására vagy tárolására, csak az Egyesült Államokban. S bár már számos kisebb létesítmény használ plazmagáz-kemencéket Japánban, az iparági szakértők szerint a technológia még korántsem terjedt el szélesebb körben. Azonban a rendszer életképességét jól mutatja, hogy több tucat vállalkozást alapítottak a közelmúltban, amelyek célzottan orvosi, vagy más típusú veszélyes hulladékok biztonságos megsemmisítéséhez fejlesztenek megoldásokat.

Mint látható tehát, a környezetvédelmi szektor lehet a jövő sikerágazata, egyesek szerint a lehetőségek megfelelő kiaknázásával még az IT-iparág eredményeit is túlszárnyalhatják majd a zöld-bizniszben utazók. Az anyagi hasznon túl pedig a bolygó jövőjéhez is hatékonyan hozzájárulhatnak.