A kövületen jól felismerhető az állat bundája és lompos farka, s az ugyancsak látható ízületekből és karmaiból arra lehet következtetni, hogy a fákon lakott. Gyomortartalmából és egyéb leletekből arra lehet következtetni, hogy gyümölcsökkel táplálkozott.  

A szerzet tudományos neve Kopidodon macrognathus, és úgy 47 millió évvel ezelőtt élt. Bemutatását ahhoz időzítették, hogy a Grube Messel, vagyis Messel mélyedés éppen 10 évvel ezelőtt került fel az UNESCO Világörökség-listájára.

A mélyedés a paleontológia számára olyan, mint Pompeji a régészeknek, ugyanis a világon sehol máshol nem találnak annyi őskori kövületet, mint éppen ezen a 0,7 négyzetkilométeres területen. Itt az őskorban virágzó élőhely, trópusi őserdőben rejtőző tó volt. Akkor, a kontinensek eltolódása előtt ez a terület még Szicília mai magasságában, vagyis az egyenlítőhöz a mainál jóval közelebb helyezkedett el. A klíma változásával kővé vált, ami a tó fenekére, az olajpalába süllyedt. 1875-ben találták itt az első kövületet, s a 20. század eleje óta rendszeres paleontológiai kutatásokat folytattak, kivéve az 1924-1945 közötti időszakot, amikor a hírhedt IG Farben külszíni fejtése folyt itt. A terület 1991-ben megvásárolta Hessen tartomány.

A Grube Messelben talált egyik leghíresebb fosszília egy őskori ló, a mai lovak egyik őse.