A tanulmány

A teljes tanulmány letölthető itt.

Az elmúlt három évtizedben a környezeti biztonság fogalma fokozatosan változott. Az első időszakot főként a biztonság fogalom tartalmi kibővülése jellemezte, ahol is a politikai és katonai biztonság mellett megjelent a környezeti biztonság szempontja is. A következő időszakot környezeti kérdésekben a nemzeti szuverenitási keret túllépése szükségességének a tudatosulása, a bilaterális konfliktusmegoldások mellett a multilaterális megoldások keresése, az államok konfrontációja helyett az államok együttműködése igényének a felismerése jellemzi. Ugyanakkor ez utóbbi jegyek még nem váltak a nemzetközi politika általános jellemzőivé, és a lehetséges jövőbeli forgatókönyveket éppen annak alapján különböztethetjük meg egymástól, hogy a közös, összehangolt és szolidáris fellépés elemei mennyire válnak benne az államközi kapcsolatrendszer normáivá.

A környezeti problémák egy része a határoktól függetlenül érint térségeket, és ez kedvező kiindulópontot jelent abba az irányba, hogy az érintett felek ne konfrontáció, hanem együttműködés segítségével, közös érdekeltség alapján keressenek nemzetközi szinten megoldásokat. A közös érdeken nyugvó sikeres akciók elősegíthetik más, több kompromisszumot igénylő nemzetközi konfliktusok napirendre tűzését, és megoldását is. Ebben az értelemben a környezeti biztonsági problémák nemzetközi együttműködésre alapozott megoldása önmagán túlmutató segítséget adhat az együttműködési kultúra elmélyítésében is.

A külstratégia hatókörébe eső környezeti biztonsági kérdéseket három kategóriába sorolhatjuk. A globális környezeti kérdések tárgyalásakor hazai következményekre vonatkozó hatástanulmányokkal jól megalapozott jövőkép segítheti elő a helyes orientációt, esetenként a rövid távon ellenérdekeltségnek tűnő irányokban is. Egy másik csoportot azok a környezeti kérdések jelentenek, amelyeket a humanitárius következményeik avatnak globális kérdéssé. A külstratégia számára a legnagyobb feladatot a nemzetközi környezetbiztonsági kérdések harmadik csoportja jelenti: olyan lokális tevékenységek, amelyek környezeti hatása átlépi a határokat. Azokban az esetekben, ahol Magyarországnak a környezeti hatások jutnak, ezért védekező szerepbe szorulunk, az egyedi kérdések csomagba integrálása javasolható, amely csomag lehet ország-specifikus (az adott határszakasz több különböző konfliktusának együtt kezelése) vagy szakterület-specifikus (az adott kérdés multilaterális, regionális, vagy uniós szintre emelése). A kérdések összevonásából eredően mindkét típusú csomagba természetesen bele kell kerülniük azoknak a környezeti problémáknak is, ahol Magyarország a kibocsátó fél, és másik ország kíván a hatások ellen tenni.

A környezeti biztonság fogalma három évtizeddel ezelőtti bevezetése során először tartalmilag bővítette ki a nemzetbiztonság korábban elsősorban politikai és katonai értelemben használt értelmét. Az idő multával fény derült arra, hogy míg a kimerülő környezeti erőforrásokhoz való hozzájutás biztosítása (legalább is rövid távon) még belül maradhat a nemzetbiztonság korábbi konfrontatív megoldási játékterén, a környezeti kapcsolatok másik oldala, a környezet elszennyezése, túlterhelése olyan globális hatásokkal jár, amelyek ellen nem lehet elszigetelten védekezni. Ezek a konfliktusok szükségszerűen előtérbe állítják a közös érdekeltségen, kölcsönös előnyökön alapuló, együttműködésre építő megoldásokat.