Teljes szöveg

A tanulmány teljes szövegét töltse le itt, kattintson!

Az elkövetkező 3-10 évben a migrációs nyomás növekedésével lehet számolni a világgazdaságban mind a fejlődő országok egy részében ma is tapasztalható túlnépesedés (vagyis a demográfiai folyamatok), mind a jövedelem-egyenlőtlenségek várható további éleződése következményeként. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a nyomás növekedése önmagában nem feltétlenül vezet közvetlenül a bevándorlás emelkedéséhez, mert ahhoz más tényezők is szükségesek. Ezen összetevők közül két fajtát érdemes megkülönböztetni: a gazdasági, illetve a nem gazdasági jellegűeket. A gazdasági tényezők közül mindenekelőtt a fogadó ország munkaerő-piaci helyzetét érdemes megemlíteni, ezen belül főként azt, hogy ott mely foglalkozások iránt mutatkozik jelentős munkaerő-kereslet.

A tapasztalatok szerint a bevándorlók leginkább a munkaerőpiac alsó, illetve felső szegmenséből rekrutálódnak. Az alsó szegmensből származók főként a migránsokat hagyományosan foglalkoztató ágazatokban (pl. mezőgazdaság, építőipar vendéglátás) vállalnak munkát, míg a felső szegmensből kikerülőket részben új (informatikai jellegű), részben bővülő, perspektivikus ágazatok (pl. egészségügy – orvosok) szívják fel.

A befogadó országok migrációs politikájának kimondott, általánosan elfogadott célja a képzett munkavállalók toborzásának előnyben részesítése. Az Európai Unión belül bizonyos ágazatokon belül (ismét csak az egészségügy) sor kerülhet közepesen képzett (szakképzett, de nem feltétlenül egyetemi végzettségű) migránsok áramlására is. Úgy tűnik, hogy mind az alsó, mind a középső munkaerőpiaci szegmens tekintetében a földrajzi távolság szerepe továbbra is meghatározó lesz. Kevésbé ez a helyzet a magasan képzett szakemberek esetében. (Ma is jellemző például, hogy az igazán magasan kvalifikált európai szakemberek viszonylag nagy számban vándorolnak az Egyesült Államokba, s ez a közeli jövőben sem várható másként.)

A nem gazdasági tényezők szerepe elsősorban a menekültek esetében jelentős. Nehéz, sőt lényegében lehetetlen azonban e tekintetben bármilyen várható tendenciát felvázolni, hiszen a politikai, társadalmi feszültségek gyakran robbanásszerűen törnek felszínre, tehát természetüknél fogva nem láthatók előre. Az nyilvánvaló, hogy a menekültek fogadása tekintetében hazánknak az Európai Unió közös menekültügyi politikájához kell alkalmazkodnia. Ennek következményei azonban elsősorban egy jövőbeni integrációs politika kialakítása szempontjából jelentenek kihívásokat, a magyar külpolitikára hatásuk legfeljebb csak járulékos, közvetett lehet.

Amennyiben uniós szinten a terveknek megfelelően sikerül előrelépni a közös bevándorlási politika ügyében, a magyar külpolitikára jelentős szerep hárulhat e politika alakítása tekintetében. Az esetleges speciális magyar érdekek érvényesítéséhez azonban mindenekelőtt a munkaerőpiaci helyzet alapos elemzésére, azon belül különösen a várható keresleti viszonyok vizsgálatára lenne szükség. Szintén részben ettől lehetne függővé tenni az illegális migránsok tartózkodásának legalizálását, amelynek megalapozásához a magyar külpolitika a maga eszközeivel és érdekeivel szintén hozzájárulhat.