Hisztéria tört ki az áramárak körül az utóbbi hetekben. Az október 25-én megtartott árveréstől (lásd Picit licit című írásunkat a 7. oldalon) várta mindenki, hogy fehéren feketén kiderüljön: mennyit kell fizetni jövőre az áramért. Az áresés lehetősége ekkor már fel sem merült, jóllehet Kóka János gazdasági miniszter az új villamosenergia-törvény vitájának idején, májusban még magabiztosan nyilatkozta, hogy a liberalizált piacon csökkenni fog az áram ára. Ezzel szemben a legnagyobb lobbierővel rendelkező ipari nagyfogyasztók egy csoportja most 40-50 százalékos áremelkedéstől rettegett, és levelet írt a gazdasági miniszternek, amelyben az ár megfékezését kérte. Arra hivatkoztak, hogy különben veszélybe kerül a gazdaságos termelés, emiatt nagyberuházások elmaradását helyezték kilátásba. Az egyik legnagyobb hazai áramfogyasztó, a BorsodChem vezérigazgatója, Kay Gugler a Financial Timesnak október közepén azt nyilatkozta: ha beigazolódik a 2008-ra előre jelzett magas áramár, akkor nem vágnak bele abba a 220 millió eurósra tervezett beruházásba, amelynek eredményeképpen 2009-ben új, 4 ezer főnek munkát adó műanyagüzem kezdené meg a termelést Magyarországon. Szabó János, a BorsodChem beszerzési és logisztikai igazgatója a HVG-nek elmondta: az egyik csehországi üzemük számára 54 euróért vásároltak áramot 2008-ra, ehhez képest nagyon magas a hazai aukción kialakult 65 eurós megawattóránkénti ár.

A félelem tehát nem volt alaptalan. A 2006 óta megrendezett kilenc áramárverés volt hivatva a közüzemi díjszabás mellett demonstrálni: milyen ára lenne az áramnak tisztán szabadpiaci körülmények között. Csakhogy a termelőkkel kötött hosszú távú megállapodásokkal (htm) a hazai áramkészlet 80 százalékát kezében tartó Magyar Villamos Művek (MVM) rendre kis mennyiségű (többnyire mindössze 100 megawattnyi) áramot vitt ki a piacra, így sikerült alaposan felverni az úgymond versenyárakat. Azóta is az aukciós "hiánygazdaságban" felsrófolt árakra hivatkozik az állami nagyvállalat, amelynek elég volt fél esztendő arra, hogy ismét bebetonozza egyeduralkodó nagykereskedői szerepét. A felügyeletet gyakorló Magyar Energia Hivatal a szaktárca kérésére elkészített liberalizációs forgatókönyvében alaptétel volt, hogy a fogyasztók érdekében működő hatékony kiskereskedelmi verseny elképzelhetetlen tiszta nagykereskedelmi verseny nélkül. Ez viszont feltételezi, hogy meg kell szabadulni az unió szemében is tarthatatlan htm-ektől, és a befektetőket törvényben rögzített, átlátható és arányos módon kompenzálni kell. Tavaly ősszel még arról volt szó, hogy mindezt az új villamosenergia-törvény egyben rögzíti majd. Az MVM ekkor azt ígérte: ha maradnak a htm-ek, akkor költségalapú nagykerárakat alkalmaz, és megvédi a hazai gazdaságot a piaci hatásoktól. Azután az MVM köré csoportosuló lobbi első körben elérte: vegyék ki a htm-ek problémáját az új törvényből, és később egy másikban szabályozzák. Majd ez a jogszabály is lekerült a napirendről, ehelyett az MVM a Miniszterelnöki Hivatal által koordinált kétoldalú tárgyalásokon igyekszik - immár az unió normáihoz közelített feltételekkel - új, hosszú távú kereskedelmi szerződéseket kötni az áramtermelőkkel. Csakhogy a folyamat mindeddig meglehetősen felemás: megállapodás eddig csak az MVM tulajdonában lévő Paksi Atomerőmű Zrt.-vel született meg, valamint a Mátrai Erőművel, amelyben a német RWE mellett kisebbségi tulajdont jegyez az állami nagyvállalat. E szerződések titkosak, s még az unió jóváhagyására is várni kell. Elhúzódnak a tárgyalások a budapesti és a csepeli erőművel, míg két áramtermelővel egyelőre nincs esély a megállapodásra: a Duna menti és a tiszai erőmű ugyanis a New York-i választott bírósághoz fordult, hogy megvédje a jelenleg érvényben lévő szerződéseit.

Márpedig az MVM egyértelműen elkötelezte magát új htm-ek kötése mellett, a költségalapú nagykerárról pedig időközben megfeledkezett. A múlt heti aukciót követő sajtótájékoztatón Mártha Imre, az MVM Trade Zrt. vezérigazgatója azt hangsúlyozta: a nagyvállalat azért küzd a htm-ekért, mert egyedül ezek segítségével lehet fenntartani az ellátás biztonságát, valamint csak így lehet hatósági kontrollt gyakorolni az árak felett. Ezzel szemben érvel minden fórumon az energiahivatal, amely szakértő cégek bevonásával végzett vizsgálatokat, és a számításai szerint hatékony nagykereskedői versenyben csökkennének az árak - ám ezt a gyakorlatban nincs mód kipróbálni. Az igazi versenyt az jelentené, ha az erőművek egymás árait leszorító ajánlatokkal próbálnák magukhoz csábítani a kereskedőket, csakhogy ezt a htm-ek rendszere kizárja.

Az aukciókon keresztül tehát az MVM kezében van a "szabadpiaci ár" alakításának lehetősége és ezzel saját nyereségének befolyásolása. Most a különböző fogyasztói csoportok a kialakult árak alapján próbálják a jövő évi áremelkedés mértékét kalkulálni, noha az MVM az árverés másnapján leszögezte: egyelőre minden árbecslés a jóslat kategóriájába tartozik. Szaniszló Mihály, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának elnöke a HVG-nek elmondta: a saját szükségletre vásárló nagyfogyasztók az úgynevezett zsinórterméket, azaz a napi 24 órában szolgáltatott áramot 2007-ben 50 euróért szerezték be, így az aukción kialakult 65 eurós ár pontosan 30 százalékos emelkedést jelent. "Tény, hogy nem érte el a 40-50 százalékot" - szögezi le Szaniszló, aki az MVM átlagárával számolva is több mint 20 százalékos áremelkedést valószínűsít.

Jövő évtől egy újabb fogyasztói csoport kerül ki a versenypiacra: a lakosságon kívül minden olyan szereplő, amely 150 amper fölötti fogyasztásmérővel rendelkezik - ebbe a csoportba tartozik az összes iskola, kórház, szociális intézmény, kis- és középvállalkozás. Az aukció generálta áremelkedés ezt a csoportot érinti legérzékenyebben, ugyanis jövőre 5-10 százalékkal csökken reálértékben az önkormányzatok költségvetési támogatása, amely semmiféle árkompenzációt nem tartalmaz - mondta el a HVG-nek Gémesi György gödöllői polgármester, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke. "Túl populáris lenne azt mondani, hogy az energiaár-növekedés miatt jövőre intézményeket kell majd bezárni, de valóban nagy a baj" - állítja Gémesi, aki azt ajánlja: kistérségi társulások, önkormányzati szövetségek vagy akár városi önkormányzatok önálló vásárlóként lépjenek ki a piacra, így több intézmény várható fogyasztását nagyobb csomagban esetleg olcsóbban tudják megvásárolni. A fővárosban már a nyáron összefogott három kerület, a Terézváros, az Erzsébetváros és a Józsefváros megalakította az Első Energiabeszerzési Önkormányzati Társulást. Elemzők szerint az események azt mutatják: erősebbnek bizonyult az a lobbi, amelyik az MVM jövő évre tervezett 25 százalékos privatizációjára gondolva a vállalat minél nagyobb nyereségében érdekelt, mint az, amelyik az iskolák, kórházak és egyéb közintézmények, illetve a magyar gazdaság versenyképessége érdekében fékezte volna az áremelkedést.

A legérzékenyebb kérdésként még mindig a lakossági áramárat kezeli a politika. Azon elv alapján, hogy a szabadpiaci árakat nem lehet rászabadítani a háztartásokra, továbbra is hatósági árkontrollt alkalmaz a kormány az úgynevezett egyetemes szolgáltatásban. Egyelőre nem született meg az a várva várt rendelet, amely az egyetemes szolgáltatás árkalkulációját tartalmazza. A MVM vezetői az energiahivatal javaslata alapján a maximum lakossági ár 10 százalékos emelkedéséről beszélnek, és hozzáteszik: a növekedés valószínűleg egy számjegyű marad. Mindez egyelőre csak kalkuláció, nem pedig ígéret. Abban a HVG által megkérdezett szakértők egyetértenek, hogy a mostani aukció közvetlenül nem befolyásolja a lakossági áramárat, de az egyetemes szolgáltatás ára nem választható el hermetikusan a versenypiaci ártól. Többen úgy vélik: ha nincs a magas aukciós ár, a háztartásoknál prognosztizált árnövekedést sem indokolná semmi.

SÁGHY ERNA