Az USA Illinois államának törvényhozása nemrég úgy döntött, hogy 1 milliárd dolláros alapot hoz létre a magánfogyasztók és a kisvállalkozások áramszámlájának támogatására. Emellett megszünteti az eddig alkalmazott, a licitre bocsátott kínálatot a mutatkozó kereslettel kiegyenlítő fordított aukciót, és helyette egy új ügynökség 2009-től hagyományos árverésre várja a csúcsidőszaki, illetve a napi 24 órán át vételezhető zsinóráramból fölajánlott mennyiségeket. Ezzel az elektromos áram drágulását akarják megfékezni, miután a piaci dereguláció utolsó lépéseként januárban felszabadították a fogyasztói árakat, amelyek az állam két nagy szolgáltatójánál azonnal 26, illetve 55 százalékkal megugrottak.

A szabadpiaci kapitalizmus mintaországának tekintett Egyesült Államokban a washingtoni kongresszus 1992-ben hozott törvényt az árampiac felszabadításáról, és a lépéstől azt várták, amit például a légi közlekedés vagy a távközlés liberalizációja hozott: árcsökkenést. Az egyes szövetségi államok az 1990-es évek közepétől kezdtek bele a deregulációba, az áramszolgáltatókat arra ösztökélve - helyenként kötelezve -, hogy adják el erőműveiket, és az áramot az ily módon létrejövő és hatékonynak hitt nagybani piacról vásárolják, ahonnan gyakran kitiltották a korábban meghatározó hosszú távú szerződéseket. A piacfelszabadítás első szakaszában ugyanakkor az államok szinte mindegyike évekre befagyasztotta a fogyasztói árakat, arra az esetre számítva, ha a nagybani piac mégsem az olcsóbb, hanem a drágább energia irányába mozdulna el.

Árcsökkenés aztán szinte sehol nem következett be, így a fogyasztóiár-képzés korlátozása és a nagybani árak elszabadulása a dereguláció mintaterepének tartott Kaliforniában 2000-2001-ben több alkalommal is súlyos szolgáltatáskimaradáshoz vezetett. Mint utólag kiderült, ebben az új ellátási modell, valamint az állam északi részén működő vízerőműveket sújtó szárazság, illetve a délebbre használt földgáz drágulása mellett az olyan energia-nagykereskedők piacmanipulálása is szerepet játszott, mint a később az USA vállalati történetének egyik legnagyobb csődjét és büntetőperek sorát produkáló texasi Enron. A két nagy kaliforniai áramszolgáltató közül a Pacific Gas & Electric csődvédelembe menekült, a Southern California Edisont az adófizetők pénzéből kellett megmenteni, és a botrány miatt visszahívták Gray Davis demokrata kormányzót, akinek a helyére republikánus színekben az osztrák származású testépítőből lett filmsztár, Arnold Schwarzenegger került.

Mivel az ezredfordulós kaliforniai krízist az váltotta ki, hogy az energiaszolgáltatók nem háríthatták tovább a nagybani piacon bekövetkezett drágulást, azóta a deregulációt választó 17 szövetségi állam nagy részében feloldották az árkorlátozást. Ez elszabadította az árakat, amelyek Texasban például 58 százalékkal emelkedtek 2002 óta, Maryland államban, Baltimore környékén a plafon tavalyi megszüntetését kísérő 15 százalékos drágulást idén júniusban újabb 50 százalékkal fejelték meg az áramszolgáltatók. Egy tanulmány szerint 2002 és 2006 között a deregulációt végrehajtó szövetségi államokban átlagosan 36 százalékkal emelkedett az áram ára, a központi szabályozást megőrzőkben viszont csak 21 százalékkal. Ezt látva több helyen megpróbálják visszapörgetni az idő kerekét. Virginiában az idén júliusban visszaállították a villamosenergia-termelés és -szolgáltatás szabályozását, Connecticutban és Montanában újra engedélyezték, hogy az áramszolgáltatók erőműveket építsenek és birtokoljanak, és ugyanezt fontolgatják Marylandben, Ohióban és Michiganben is, felülírva a dereguláció egyik legfontosabb alaptételét, a két tevékenység különválasztását.

NAGY GÁBOR