Pontos mérés és a hálózatok összekapcsolása - e két feltétel esetén lehetséges az, ami a laikus számára nehezen elképzelhető, vagyis hogy a fogyasztó maga dönthesse el, melyik szolgáltatótól és milyen áramot vásárol. Például aki akármilyen okból ellenzi az atomerőműveket, kikötheti, neki nem kell az onnan származó energia, aki pedig a környezetvédelem, a megújuló energiaforrások híve, ragaszkodhat a szélerőművek, napkollektorok termelte áramhoz.

Mindezt nem úgy kell képzelni, hogy akkor nekik kiépítenek egy külön vezetéket az illetékes szélkeréktől vagy napelemtől: marad az eddigi hálózat, s a fogyasztó konnektorából is ugyanaz az áram folyik, mint eddig. A liberalizáció, a szabad választás az összes elektromosenergia-termelésen belüli arányokat szabja meg. Vagyis minél többen utasítják el a nukleáris technológiát, az atomerőművek annál kevesebbet tudnak eladni, s minél többen szeretnének ökoáramot, annál jobban megy a szélkerekeseknek és naphívőknek.

A durván leegyszerűsítő, de az általános iskolai fizikaórákon is gyakran használt vizes hasonlattal mindezt úgy kell elképzelni, mintha az összes fogyasztó egyetlen nagy tóból kapná az ellátást, s ebbe a tóba a termelők olyan arányban szállíthatnának be, amint azt a megrendelések összege meghatározza. A tóhasonlat persze annyiban sántít, hogy a víz szintje emelkedhet vagy süllyedhet, az elektromos hálózatokban viszont nincs ilyesfajta pufferlehetőség. Ezért aztán a hálózatba mindenki éppen annyit táplálhat be, amennyi az ő megrendelőinek a felhasználása - ezért van szükség a pontos mérésre.

A rendszernek természetesen vannak műszaki korlátai is. Hiszen ha mindenki egyszerre fordítana hátat az "atomáramnak", akkor ez nem csupán az erőművek feleslegessé válását, hanem áramhiányt is jelentene, lévén a többi erőmű nem tudná pótolni a kiesést. Másrészt a környezetbarát gondolkodás gyökeres áttörése is gondot okozna, hiszen a nap- és szélerőművek egy szélcsendes éjszakán viszonylag kevés energiát tudnak termelni - az energiaellátás szempontjából releváns, nagy teljesítményű és nagy kapacitású akkumulátorokat pedig még mindeddig nem találták fel.

Mindettől teljesen független kérdés az áram ára. Annak nagysága az energiatermelő erőművek, a szolgáltatók és a fogyasztók háromszögében alakul ki. Ennek során előfordul, hogy a hosszú távú környezetvédelmi-energiagazdálkodási szempontból előnyösebb energiaformák drágábbak, mert például a nullára leírt füstokádó szénerőmű közgazdaságilag olcsóbban termel, mint a levegőáramláson kívül más forrást nem fogyasztó, de drágán megépíthető szélkerék. A messzebbre tekintő állami beavatkozás itt beruházási támogatással, adókedvezménnyel segítheti elő, hogy ezek a termelők is a piaci vagy ahhoz közeli áron adhassák az áramot, s így a környezetbarát energiaforrást kínáló szolgáltatót választó fogyasztónak ne kelljen aránytalanul sokat fizetnie.