Továbbra is nagy inflációs nyomás a kelet-közép-európai országokon
A gazdaságok globális környezetét jelenleg az amerikai és az eurózóna lassú növekedése, az infláció miatti erős aggodalom, valamint a pénzügyi piacok nagyfokú bizonytalansága és volatilitása jellemzi – áll az UniCredit csoport elemzésében.
Bár a régió egyelőre rugalmasan alkalmazkodik, ez a nemzetközi környezet egyértelműen próbára teszi Közép- és Kelet-Európa gazdaságait - véli Debora Revoltella, az UniCredit Csoport közép- és kelet-európai régióért felelős vezető közgazdásza.
A növekedés általános mozgatórugói a régióban változatlanok, és az UniCredit Csoport közgazdászai Közép-Európában továbbra is 4,6 százalékos, Délkelet-Európában és a Baltikumban 5,1 százalékos, Európa távolabbi régióiban pedig 6 százalékos növekedést jósolnak a 2008 és 2010 közötti időszakra.
A közép- és kelet-európai országok fogyasztását a háztartások növekvő bevétele és a csökkenő munkanélküliség táplálja, ugyanakkor a nagy inflációs nyomás és a szigorúbb monetáris feltételek mérsékelő tényezőként hatnak. Ezenkívül a háztartásoknak feszítettebb költségvetéssel kell megbirkózniuk, mint korábban, mivel fogyasztásukat az utóbbi időben egyre nagyobb arányban finanszírozták kölcsönökből, és így az esetleges megrázkódtatásokra is érzékenyebbé váltak.
Az elemzés szerint ezzel együtt a kelet-közép-európai régió továbbra is versenyképes marad, sőt bizonyos iparágak még hasznot is húzhatnak abból, hogy a nemzetközi vállalatok igyekeznek maximalizálni bevételüket a korábban ide telepített beruházásaikból.
Egyértelmű, hogy a nemzetközi környezet miatt a közép- és kelet-európai régió sebezhető, véli Debora Revoltella. Érzékeny pontot leginkább az jelent, hogy az utóbbi években a régió legtöbb országa külső megtakarításokra támaszkodva biztosította saját növekedését. A folyófizetési mérleg növekvő hiányát egyrészt közvetlen külföldi befektetésekkel, másrészt külső adósságokkal pótolták. A bankszektor a hitelezési tevékenység erőteljes növekedése révén szintén fontos szerepet játszott ebben: ez volt a lakossági banki és a befektetési boom fő hajtóereje, amelyet szintén főként külföldről finanszíroztak.
Tavaly a régió mintegy 100 milliárd eurós nemzetközi adósságot halmozott fel, miközben a bankszektor közel megduplázta nettó külföldi forrásbevonását. A külföldi forrásoktól leginkább függő bankszektorral rendelkező országok a balti államok, Ukrajna, Kazahsztán és Románia, azok pedig, amelyeknek a legnagyobb segítségre van szükségük a folyófizetési mérleg finanszírozására, szintén a Baltikum, illetve Délkelet-Európa országai.
Az élelmiszer- és olajárak emelkedése által okozott infláció globális probléma, de – az UniCredit elemzése szerint – Közép- és Kelet-Európában mindez még fokozottabban jelentkezik, mivel az energia és az élelmiszerek igen nagy súllyal szerepelnek a háztartások fogyasztói kosarában.
A nemzetközi tényezők mellett a régió országainak számos más, hazai inflációs kihívással is szembe kell nézniük: a még mindig nem hatékony piacok problémáival, az árliberalizációval, valamint a nyugati színvonalhoz közelítő árakkal.
Hasonlóan kedvezőtlenek a munkaerő-piaci viszonyok: a munkanélküliség csökkenő tendenciát mutat, de a munkaerő hiánya béremelkedést generál. Egyes országokban emellett a laza monetáris feltételek járulnak hozzá a magas inflációhoz. A pénzromlás leszorításához szükséges eszközök megtalálása a legtöbb ország számára rendkívüli kihívás lesz – mutat rá az elemzés.
Ez év eleje óta a balti országok gazdasági kilátásai is egyértelműen romlottak. Ez a makrogazdasági egyensúlyi zavaroknak, a szigorodó hitelfeltételeknek és a túlfűtött ingatlanpiacoknak tulajdonítható. Különösen Észtországban és Lettországban tűnik a vártnál gyorsabbnak a visszaesés: az előbbi esetében 2008-ban 0,1 százalékos, míg az utóbbiban 2,0 százalékos GDP-növekedésre számítanak. Jelenleg egyedül Litvánia gazdasága a kivétel a 2008-as évre várt 4,7 százalékos GDP-növekedéssel.
Az ingatlanár-buborék kipukkadásának következményei különösen Lettországban mutatkoznak, mivel itt az ingatlanpiac utóbbi években tapasztalt növekedése kevésbé egyenletesen ment végbe, mint a másik két balti államban. Rigában például a lakások ára ez év elejétől júniusig 25 százalékkal esett vissza, de Észtországban is a lakáspiac stagnálásának jelei mutatkoztak, miután az ingatlaneladások 2008 második negyedévében 30 százalékkal csökkentek.
A folyófizetési mérlegek nagyfokú egyensúlytalansága, a növekedés külső megtakarításoktól való erőteljes függése, valamint az erős inflációs nyomás miatt a délkelet-európai országoknak is a balti államokéhoz hasonló kihívásokkal kell szembenézniük. Az UniCredit Csoport közgazdászai szerint azonban mindezek ellenére úgy gondolják, hogy a délkelet-európai országoknak a növekedésük mérséklődése mellett sem kell olyan „kemény landolás”-ra számítaniuk, mint a balti államoknak. Egyrészt, mert a délkelet-európai országok ingatlanpiaca sokkal kevésbé inflálódott, mint a balti országoké, másrészt a gazdaságuk szerkezete sokkal szerteágazóbb, illetve nagyobb a hazai versenyképességük, harmadszor pedig azért, mert a hitel-boom a piacfejlődés sokkal korábbi szakaszában következett be.
Ezekben az országokban az UniCredit szerint a GDP 2008-as növekedése még így is eléggé magas szintet érhet el: Románia 6,8, Szerbia 6,2, Bulgária 6, Bosznia-Hercegovina 5,8 és Horvátország 4 százalékot.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.