© Vétek György

A londoniak még a füstölgő romokon megkezdték az újjáépítést. Hiába, mindig is ragaszkodtak törzskocsmáikhoz… Így az Olde Cheshire Cheese -ben 1667-ben már ismét vidáman zajlott az élet. S így van ez a mai napig is! Eltekintve az 1991-es bővítéstől , és hogy időnként  ki kellett cserélni a bejárat melletti táblát, amely a kocsma regnálása alatti uralkodókat sorolja .
Az Öreg sajtba egy a Fleet Street-re nyíló sikátorból lehet behatolni. A földszinti két helyiség dohányfüsttel impregnált falaival , többé-kevésbé eredeti berendezéseivel a Dickens-korabeli városi italmérések élő múzeuma. Különösen látványos és értékes a dining room-ban (vagyis az eredetileg az étkezések céljára fenntartott helyiségben) levő kovácsoltvas kandalló. Az első emeleten van még egy kisebb étkező helyiség is . Table service – asztali kiszolgálás -
csak az 1991-ben hozzátoldott, Fleet Street felőli étterem részben van, ahova a módosabb (és modorosabb) vendégeket várják.
Az átalakítás során befedték és beépítették az egykori belső udvart is, így hozzácsapva a pubhoz egy újabb helyiséget, amelyik stílusában és hangulatában a három és fél évszázados hagyományokat folytatja. A padlózattal nem sokat vacakoltak, meghagyták a több száz éves, simára csiszolódott utcaköveket.
A „Sajt” – ahogyan becézik – London egyik turistaattrakciója. Sokan keresik fel , hogy lehörpintsenek egy pint sört ott, ahol a távolabbi vagy közelebbi múltban Thackeray, Dickens , Conan Doyle mindennapi törzsvendégek voltak.
És ma már a bár fölötti figyelmeztetést – gentlemen only served in this bar –, mi szerint kiszolgálás  csak férfiaknak, sem kell komolyan venni, a hölgyek is bátran „belekóstolhatnak” a Sajt-ba.

© Vétek György

Házirend a pubokban
Az angliai pubok a hazai kocsmáknak megfelelő szisztéma szerint működnek. Vagyis nincs kiszolgálás az asztalnál. (Kivéve a gastropubokat, de az már egy másik kategória.) Tehát az italhoz (és ételhez) jutás a következőképp történik: oda kell járulni a pulthoz, és bemondani a túloldalon tartózkodó csaposnak a kívánságunkat. Csúcsidőn kívül ez általában egyszerű. A munkaidő végét követő órákban azonban már némi rámenősséget igényel. A ma már  egyébként sem  kimért udvariasságukról ismert britek ilyenkor bizony kifejezetten tülekednek a pultnál. Tehát : a szemkontaktus felvétele, kitartott könyök, esetleg a pénz előrenyújtása kifejezetten segít elérni célunkat.
Fizetni azonnal kell, a borravalót (tip) viszont egyáltalán nem várják el, pontosan adnak vissza.Vannak helyek,ahol, ha mégis csörren az apró , a pultos megkongat egy kis harangot köszönetként s felhívva a kocsma népének figyelmét a bőkezűségre . A söntés harangja régebben minden pubban pontban este 11-kor megkondult a zárórát jelezve. Amúgy a pub kifejezetten készpénzes hely. Bankkártyát – ha elfogadnak – csak 5 font feletti számla esetén, de ezt nem árt előre tisztázni. Hosszabb tartózkodás (több kör) esetén előfordulhat, hogy elkérik a bankkártyát, s egy bilétát adnak cserébe, így csak a végén, összesítve kell fizetni.
Ha (meleg) ételt is rendelünk, szintén előre kell leszámolni a pénzt. Kapunk egy kis táblácskát, rajta egy számmal, amit az asztalunkra helyezünk – innen tudják, hogy kinek, mi, hova jár.
A tányérokat és poharakat természetesen már nem nekünk kell visszavinnünk.