© Lindemans

Ugyanakkor szögezzük le azonnal : gyümölcssörök márpedig nem léteznek. Gyümölcsből sok mindent készítenek – szörpöt, pálinkát, lekvárt, kompótot, „bort” stb. – de sört, azt nem. A sör mindig is gabonából készül, legalábbis az utóbbi 5-6 ezer esztendőben.
Van viszont gyümölcsös sör, ami alapvetően kétféle módon adódik. Az egyik eljárás szerint a gyümölcsöt együtt érlelik a sörrel. A másik metódus ,ha a már kész sört javítják fel gyümölcslével, sűrítménnyel stb.
Nyílván nem kell sokat logikázni azon, hogy az utóbbi módszert a németek alkalmazzák. Ők kifejezetten kényesek arra, hogy a sörfőzéshez csak a fél évezreddel ezelőtt érvénybe lépett, és csak pár éve hatályon kívül helyezett, úgynevezett Tisztasági törvény által engedélyezett alapanyagokat, vagyis malátát, vizet és komlót használjanak. És természetesen élesztőt, amiről azonban a világ első élelmiszertörvénye nem tesz említést. Viszont gátlástalanul öntenek a (formálisan még ma is betartott tisztasági törvény előírásai szerint készült) sörbe mindenféle folyadékot, a pálinkától kezdve a gyümölcslevekig.

 Itt van mindjárt például a radler, amely elnevezés alatt immár több mint nyolc éve a sör és limonádé keverékét értjük. Ha a limonádét búzasörbe öntjük, akkor viszont már russian-nek nevezzük.

© sxc.hu

Felsőerjesztéses technológiájuk miatt a búzasörök eleve lágyabbak, gyümölcsösebb ízűek, mint az alsóerjesztéssel, árpamalátából főzött lágersörök. Így alapból alkalmasabbak a gyümölcsökkel való keverésre. Berlinben nagy kultusza van a helyi búzasör-specialitásnak, a Berliner Weisse-nek. A tejsavbaktériumokkal erjesztett, enyhén savanykás, viszonylag alacsony alkoholtartalmú (2,8-3,2%) búzasörbe előszeretettel öntenek málna-, citrom-, áfonya- vagy épp szagosmüge szirupot. Ennek függvényében a Berliner Weisse színe is pirosra, sárgára, kékre vagy zöldre változik. (Ezért ne csodálkozzunk, ha Berlinben Berliner Weisse-t rendelünk, akkor a pincér megkérdezi: pirosat vagy zöldet?)

A belgák már a sörfőzdében beleteszik a gyümölcsöt a sörbe, s egy-két hónapig együtt érlelik. A belga lambic, ami az ottani gyümölcsös sörök alapja, 20-30 százalékban szintén búzamalátából készül felsőerjesztéses technológiával. A lambicba a hagyományos eljárás szerint friss megyet vagy málnát raknak, az előbbinek a neve kriek, míg az utóbbi a framboise. Manapság azonban egyes gyártók már „csalnak” egy picit. S a friss gyümölcs helyett gyümölcsszirupot adnak az érlelődő sörléhez. A tradicionális meggy és málna mellett megjelentek az almás, a banános és az őszibarackos sörök is. Sok sörbarát azonban ez utóbbiakkal már nemigen tud (akar) megbarátkozni.