2007. augusztus. 10. 14:20 Szikora Katalin Utolsó frissítés: 2007. augusztus. 10. 14:08 Gasztro

Melyik ásványvizet vegyük le a polcról?

Hiába hangzik el minden nyáron a jó tanács: melegben a meleg ital hűsít igazán. A konok magyar csak nyakalja a hideg ásványvizet. Évről évre többet. De még mindig nem annyit, mint az egészségtudatosabb uniós polgárok, akik fejenként 100-160 litert isznak meg egy esztendő alatt.

© www.új-dieta.hu
Hagyományos magyar nyári „üdítőnk” sokáig a sör volt, meg a kátrányos Bambi. Az ásványvíz csak sokára került a magyar italtérképre , kis pöttyként a sokféle cukrozott lé, mint gyümölcsital mellé. A kilencvenes évektől fokozatosan ébredeztek a hazai gyártók, akiknek elődei a gyógyvizeket palackozták. Természeti adottságainknak köszönhetően kiváló vizeket „fakaszthatunk”.

A Kárpát-medencében ugyanis a földkéreg üledékes kőzettömegét és vízkészletét a hő jobban átjárja, mint más területeken, ezért sok nálunk a hévíz. Emiatt tartalmaznak vizeink viszonylag sok ásványi anyagot. Magyarországon száz kútból és forrásból termelnek ma ki természetes ásványvizet, amelynek a felét palackozzák.

 A tucatnyi hazai termék mellett francia, olasz, német, osztrák vizeket is találunk a boltok polcain, és némelyik ára bőven vetekszik a prémium szeszesitalokéval. A legdrágább a gleccservízből palackozott, amelyet igen nagy botorság a csapvízből fagyasztott jégkockával hűteni.

 A területenként egyre rosszabb minőségű csapvizeknek „köszönhetően” mára az ásványvíz bevonult a háztartásokban az alapvető élelmiszerek közé. Kevés olyan termék van, amelynek piaci forgalma egyik évről a másikra 20 százalékkal növekszik, márpedig az ásványvíz ilyen. Az egy éves átlagos fejadag ma már 95 liter. Köszönhetően annak is, hogy egyre tájékozottabbak vagyunk a szervezet folyadékpótlásának jelentőségéről.

 Még mindig az egy-, két-, tíz buborékos vezeti a népszerűségi listát, a teljes kereskedelmi forgalom kétharmadát ez adja. A savbázis egyensúlyukra kényesen ügyelők csak  rózsaszínkupakos szénsavmentes vizet fogyasztanak. A pallérozottabbak viszont már azt is tudják, hogy vacsora után a szénsavas jótékonyan hat az emésztésre. A két alapváltozathoz mára egyéb variációk is csatlakoztak: a csendes, valamint az ízesített ásványvizek.

 A hatalmas választék jótékonyan hat az árakra. A gyártók nem is merik megkockáztatni az áremelést. Még akkor sem, ha régi, itthon jól csengő márkákat támasztanak fel , és küldik versenybe a „gazdaságos” csomagolásúakkal. Ennek köszönhető, hogy 1 liter szénsavas ásványvíz az idén is átlagosan 44 forintba kerül, mint a tavaly, a szénsavmentes pedig 58 forint.

© www.kovaszna.hu
 Az ásványvizek esetében nem szerencsés vásárlói magatartás a márkahűség. Ahányfajta ugyanis, annyféle az ásványianyag-összetétele. S ha valaki kizárólag az egyiket issza, előfordulhat, hogy bizonyos anyagból már káros mennyiséget visz be a szervezetébe. Ez főleg a nátrium miatt veszélyes, ami emeli a vérnyomást. Az ember viszonylag ritkán visz magával a boltba nagyítót, hogy kisilabizálja a víz összetételét, de néha mégis, megéri a szemtorna, mert nem árt tudni, hogy mit iszunk.

Még a csapvíznél sem mindegy. Kezdetben volt a közönséges csapvíz, amelynek pontos összetételét nem ismerjük. A földből nyert vizet fizikai, kémiai és biológiai módszerekkel tisztítják, ezután már messze kerül a természetestől. Különösen a klór miatt, amelynek orrfacsaró szagát a fürdőkád fölött csak habfürdővel lehetett már elnyomni. A csapvízhez képest már más klasszist képviselnek az ásványi anyagokkal – szénsavval - dúsított ivóvizek, amelyek viszont még messze állnak a valódi ásványvíztől. Csak az nem tudja ezt, aki figyelmetlenül vásárol, és akinek egyik palack olyan, mint a másik. Pedig van még a forrásvíz is, amelynek ásványi anyag tartalmát a föld alatt eltöltött ideje határozza meg. Minél fiatalabb, annál kevesebb az oldott anyaga. Ha egyikből-másikból nagyon is sokat tartalmaz, az már gyógyvíz. Tulajdonképpen ez is ásványvíz, de kényes hatása miatt főleg a patikában árulják. 
 
© www.italnet.hu

Az ásványvíz a szabvány szerint szennyeződéstől mentes földrétegből származik, amit kötelező a víznyerő helyen, a levegőztetés után, de tisztítás nélkül palackozni. Legkevesebb 1000 milligramm oldott szilárd anyagot kell tartalmaznia literenként: kalciumot, magnéziumot, nátriumot, fluoridot, hidrogén-karbonátot, kloridot, szulfátot.

 Rossz hír, hogy a legtöbb ásványvíznek nagyon magas a sótartalma, a szabványban megengedettnek három, hatszorosa is előfordul. Amelyik viszont egyáltalán nem tartalmaz sót – a gleccservíz –, az pedig a szervezetből oldja ki az értékes sókat. Minőségi kifogás az is, hogy némelyikben szinte alig találni meg a szervezet számára fontos kalciumot és magnéziumot, pedig ezek javítanák egészségünket. Az pedig már egyenesen becsapás , amikor desztillált vizet palackoznak és adnak el ásványvízként.