Cékla, borscs, saláta
A magyar konyhában érdemtelenül csekély szerepet kap a cékla, amelynek friss termése mostanság már kapható a piacokon. Bár igénytelen növény - és emiatt nagyon olcsó is -, tápanyagait és felhasználhatóságát tekintve vetekszik a divatos salátafélékkel. Erről az értékes gasztronómiai alapanyagról „mesélt” Szása, azaz Nyíri Sándor, a budapesti Arany Kaviár étterem séfje és társtulajdonosa.
© Todoroff Lázár |
Főleg az északi népek étrendjébe illeszkedett be markánsan, de az orosz fejedelemségek konyháján is gyakran éltek vele. Ők is ugyanúgy fogyasztották, ahogy a többi halandó: nyersen vagy főzve. (Az ecetes céklasalátát viszont, ami kitartóan vezeti a magyar savanyúságok népszerűségi listáját, nem ismerték.) A céklát reszelve, többféle zöldséggel vegyítve, és mézzel, citromlével ízesítve salátaként kínálták; ám elengedhetetlen alkotóeleme a borscsnak, az ukránok hagyományos levesének is. Ha spenótot és sóskát tesznek bele, akkor zöld színű a borscs, de ha céklát is, akkor megkapja jellegzetes, mélybordó színét. Mindkét változatában tejföllel fogyasztják, mert az teremti meg az ízharmóniát. A sok hozzávalót olyan sűrűségűre főzik össze, hogy szinte egytálételként kerül az asztalra. Az ukrán konyha annyiban hasonlít a magyarhoz, hogy sok sertéshúst, szalonnát használnak; ezek kerülnek a borscsba is a cékla, a zeller, a sárgarépa, a káposzta és a bőségesen használt kapor mellé.
Az Arany Kaviár kínálatában különböző fogásokban, más-más formában is megkóstolható a cékla, amelynek édeskés íze a földére emlékeztet.
© Todoroff Lázár |
A piacon a kisebb, kemény, lehetőleg sértetlen héjú, és a sötétebb színű, úgynevezett bíbor céklát válasszák. Késő őszig terem a növény; aki tartósítani szeretné, tárolhatja homokban, de összevágva fagyasztani is lehet. Cukorral, akár sóval rétegesen elrakni – mindkét eljárás jól konzervál. A friss cékla levelét kár kidobni, mert más zöldségekkel együtt ízletes – és vitamindús – alkotórésze lehet egy színpompás zöldségtálnak.