A csillagászok régóta vizsgálják, hogy miként keletkezhettek a Szaturnusz gyűrűi. Emellett azt is kutatják, hogy milyen kapcsolat fűzi a bolygót a Neptunuszhoz. A jelek szerint mindkettőre ugyanaz lehet a magyarázat: a Szaturnusznak lehetett egy olyan holdja, ami megsemmisült, majd az abból származó törmelék pályára állt körülötte. A kutatók ezt a holdat Chrysalisnak nevezték el – írja az IFLScience.

Akárcsak a Föld, a Szaturnusz is megdőlt a Nap körüli keringés síkjához képest. A kettő közötti szög 26,7 fokos, és a forgása is megegyezik a Neptunuszéval. Az egybeesés régóta foglalkoztatja a kutatókat, a legfrissebb modellek pedig azt mutatják: a két bolygó között már nincs gravitációs kölcsönhatás.

A Science-ben megjelent publikáció szerint a két égitest azért maradhatott összhangban a gravitációs kapocs hiánya ellenére, mert volt egy holdja a Szaturnusznak, ami már nincs. Mivel egy ilyen nagy kísérő objektum elpusztulása komoly törmelékmennyiséget hozhat létre, a kutatók szerint ez válaszolja meg azt a kérdést is, hogy honnan származnak a bolygó gyűrűi.

Rájöttek a tudósok, miért hasonlít a Szaturnusz Titán holdja annyira a Földre

Az amerikai Stanford Egyetem kutatói egy földi üledéket vizsgálva állítottak fel egy elméletet arról, hogyan létezhetnek a Titánon olyan változatos struktúrák, mint a Földön.

Jack Wisdom, a tanulmány vezető szerzője, a Massachusettsi Műszaki Egyetem bolygótudományi tudósa szerint a bolygó dőlése túl nagy ahhoz, hogy az a bolygó születésének hajnalán állt volna be, és nem is egy későbbi nagy ütközés eredménye. A válasz mindkettőre a Chrysalis lehet.

A Chrysalis tömege akkora lehetett, mint az Iapetusé – ez a Szaturnusz harmadik legnagyobb holdja. Előbbi 150 milió évvel ezelőtt túl közel került a bolygóhoz, így elpusztult. Egy része a bolygóra hullott, míg a többi törmelék gyűrűvé formálódott. Az eredmény kiszámításához a NASA egykori műholdjának, a Cassini űrszondának az adatait használták fel.

Folyékony víz lehet a Naprendszer „Halálcsillagán"

A szakemberek szerint bár a Mimas nevű hold felszínét 22-32 kilométer vastag jég borítja, alatta folyékony víz lehet.

Az eszköz megmérte a bolygó tehetetlenségi mozgását, ami azt mutatta, hogy egy időben kölcsönhatásban volt a Neptunusszal, de már nem. Azt is felfedezte, hogy a Titán sokkal gyorsabban távolodik tőle, mint azt korábban feltételezték: évente 11 centiméterrel. Ez is azzal magyarázható, hogy a hold korábban egy másik holddal volt kölcsönhatásban, ami ma már nincs ott.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.