Fiatal óceán lehet a Szaturnusz egyik, a Star Wars-filmek Halálcsillagára emlékeztető apró holdjának jeges felszíne alatt – állapította meg egy francia vezetésű kutatócsoport.
A NASA atommeghajtású drónja, a Dragonfly pénzügyi okok miatt késve, de biztosan elindul Szaturnusz holdjához, a Titanhoz. Gyorsan oda kell érnie, majd ott extrém körülményeket kell kibírnia.
A Cassini űrszonda által rögzített adatok szerint százszor nagyobb koncentrációban van jelen a foszfát van a Szaturnusz Enceladus nevű holdján, mint a földi óceánokban.
A Szaturnusz egyik holdjáról, az Enceladusról régóta tudni, hogy a felszín alatti óceánja gejzírként tör a felszínre, a James Webb űrteleszkóp azonban új megvilágításba helyezte a jelenséget.
Az Enceladuson, a Szaturnusz holdján keresnének az életre utaló jeleket egy robotkígyóval, aminek már egy prototípusa is elkészült.
Kutatók szerint egy, a Szaturnusz holdjához, az Enceladushoz küldött űrszondával kizárhatnák, hogy van élet az égitesten. Bíznak benne, hogy nem járnak sikerrel.
A NASA 2027-ben indít majd egy leszállóegységet a Szaturnusz holdjához, a Titanhoz, a James Webb űrteleszkóp és a Keck Obszervatórium adatai alapján azonban már most vizsgálni tudják az égitestet.
A kutatók közvetett módon vizsgálták meg, van-e foszfor az Enceladuson. A számítások szerint erre minden esély megvan.
A jelek szerint a Neptunusznak lehetett egy plusz holdja, ami 150 millió éve megsemmisülhetett.
Az amerikai Stanford Egyetem kutatói egy földi üledéket vizsgálva állítottak fel egy elméletet arról, hogyan létezhetnek a Titánon olyan változatos struktúrák, mint a Földön.
A szakemberek szerint bár a Mimas nevű hold felszínét 22-32 kilométer vastag jég borítja, alatta folyékony víz lehet.
A Szaturnusz Titan nevű holdjáról már korábban megállapították a kutatók, hogy a felszínén sok a szerves anyag, emiatt pedig drónt küldenének az égitesthez. Erre azonban még néhány évet egészen biztosan várni kell.