A híd felrobbanására számos elmélet született, ezek közül a szivárgó gázvezeték, egy eldobott cigaretta, egy éppen elhaladó hajóból kipattant szikra és a detonáció előtt beszerelt aknatöltetek szerepelnek a leggyakrabban, de mielőtt ezekre rátérnénk, nézzük meg, hogyan számolt be az eseményről másnap a Pesti Hírlap!

Sehogy.

A nyilasok ugyanis nem a híd felrobbanására készültek, hanem pártvezérük nemzetvezetői esküjét akarták népszerűsíteni a nyilvánosság előtt. (Titokban viszont Ungváry Krisztián történész szerint már ekkor a Budapestről való menekülést fontolgatta a nyilas kormány, és csak német nyomásra maradtak Szálasiék a fővárosban.)

Éppen ezért a robbanás másnapján, november 5-én a Pesti Hírlap címoldalán ez a hatalmas cím volt olvasható: „Szálasi Ferenc Nemzetvezető eskütétele”. A nyilas pártvezér és a németek megszállta ország (formailag) teljhatalmú ura az MTI jelentése szerint szombaton „délben a magyar országgyűlés két házának együttes ülésén a királyi várpalota fehér márványtermében a Szent Korona előtt nemzetvezetői esküt tett”.

Egy fontos kérdés 1944 novemberében: hogyan szólítsuk a Nemzetvezetőt?

Ezután szintén fontos közlemény következett, amely szerint „Magyarország Nemzetvezetőjének megszólítása írásban és szóban: ’Nemzetvezető!’, magánérintkezésben bárki a ’Testvér’, pártban párttagok a ’Pártvezető testvér’ megszólítást használhatják. Borítékokon a címzés: ’Nemzetvezető’, ’Pártvezető’, vagy ’Szálasi Ferenc testvérnek’.”

Kattintson képeinkért!

hvg.hu

A közlemény – mert cikknek azért nehéz lenne nevezni ezt az irományt – nem másról számolt be, mint hogy Szálasi Ferenc átvette Horthy kormányzó jogköreit, és az ország első számú embere lett. Mindez az után történt, hogy Horthy sikertelen kiugrási kísérlettel próbálkozott 1944. október 15-én, mire a németek beavatkoztak, gyakorlatilag lemondatták a kormányzót, és Szálasit tették meg „nemzetvezetőnek”. (A németek már 1944. március 19-étől megszállva tartották az országot, de Horthynak még volt némi tekintélye előttük – Szálasival viszont gyakorlatilag egy bábot kaptak a kezükbe.)

Csak november 7-én jelenik meg az első hír a Margit hídról

A Margit híd felrobbanásáról azonban semmi hír. Az első beszámoló csak napokkal később, november 7-én jelent meg a Pesti Hírlapban. A lap harmadik oldalán, középtájon jelent meg egy rövid kommüniké. A címe ez volt: „A Nemzetvezető részvéte a Margit-hídi szerencsétlenség miatt”.

Hajóroncs kiemelése a Margit hídnál - kattintson képeinkért!

MTI Fotó: Máthé Zoltán

„Szöllősi Jenő helyettes-miniszterelnök vasárnap a Nemzetvezető megbízásából felkereste Morvay Gyulát, Budapest székesfőváros főpolgármesterét és Doroghi Farkas Ákos polgármestert és kifejezte a Nemzetvezető részvétét a Margit-hídon történt, áldozatokat követelt robbanási szerencsétlenség miatt. A főpolgármester és a polgármester felkérték a helyettesminiszter-elnököt, hogy a kifejezésre juttatott részvétért tolmácsolja köszönetüket a Nemzetvezetőnek” – közölte az MTI.

Némi információ – a halottak számáról egy szó se

Német utászok egy 1943-as bélyegen - kattintson képeinkért!

Wikipedia

A lapban még annyit hozzáfűztek a részvétnyilvánításhoz, hogy „A Margit-hídon munkálatok közben úgy látszik a gázvezeték hibája folytán szombaton robbanási szerencsétlenség történt, amelynek folytán a forgalom a hídon megszakadt. Sajnálatosképpen a szerencsétlenségnek emberélet is esett áldozatául. A hivatalos vizsgálat folyamatban van. A forgalmat egyelőre másfelé terelik. A többi hídon át történő forgalom zavartalanságának és biztonságának biztosítására a kellő intézkedéseket nyomban megtették”.

Különösen nagy volt a csönd az áldozatok számáról, amelyet ma sem lehet pontosan tudni. November 8-án mindössze egy kisebb hír jelent meg a Pesti Hírlapban. A 3. oldalon ez volt olvasható: „a Margit-hídtól délre, valamint a Margit-sziget és a pesti part között kompok közlekednek, amelyek az állati erővel vont teherszállító kocsik és a gyalogosok szállítására szolgálnak. A kompokat géperejű járómű igénybe nem veheti”.

Ezután már a főváros pesti oldalának „önkéntes kiürítéséről” szólnak a hírek, vagyis arról, hogy a honvédelmi miniszter felszólította a pestieket: a hadrafoghatók maguktól hagyják el otthonukat, mert a szovjet csapatok nagy eséllyel elhurcolják majd őket. Mindez már a közelgő szovjet offenzíva miatt jelent meg az újságokban és a falragaszokon.

Mi történhetett a Margit híddal?

A Margit híd sorsáról nagyon keveset lehet biztosan tudni. A november 4-ei robbanás áldozatainak számát száz és ötszáz közé becslik a különböző szakértők. Minthogy azonban sokan a Dunába fulladtak, valószínűleg sosem derül ki, mennyien haltak meg. Dr. Gáll Imre A budapesti Duna-hidak című, 2005-ben, a Hídépítő Rt. által megjelentetett könyvében „véletlen” robbanásról ír, amely csúcsforgalom idején történt november 4-én.

Szerinte az aláaknázott hídon a pesti mederágnak a parthoz csatlakozó nyílásában a németek által elhelyezett robbanótöltetek váratlanul felrobbantak, és az ívtartót középen kettétörték. „A robbanás a legnagyobb forgalom közepette, 1944. november 4-én, szombaton déli 12 órakor következett be. A robbanás ereje és a vízbe roskadó szerkezet a mederpillérre olyan hatalmas erőt adott át, hogy az elmozdult és mozgása átadódott a mederhíd következő ívére, a másik mederpillérre és a középső pillérhez csatlakozó ívre is. Ezek az ívek szintén eltörtek és a vízbe zuhantak. Csak a középső pillér nagyobb tömege akadályozta meg azt, hogy az erőhatás tovaterjedése révén a hídnak mind a hat nyílása a mélybe zuhanjon. A szerencsétlenség emberéleteket is követelt, járművek vesztek a Dunába” – írta Gáll.

A szerző szerint később megállapították, hogy „a robbantást előkészítő 6. sz. német hadsereg utászai akkor azon dolgoztak, hogy az ívek záradékaiban már korábban elhelyezett robbanótöltetekbe beszereljék a robbanófejeket is. Az utászok közül negyvenen estek a baleset áldozatául, közel száz magyar állampolgár fulladt a vízbe. A baleset közvetlen okaként a hídon lévő hibás gázvezetékből kiáramló gáz lángralobbanását jelölték meg, mely valószínűleg égő cigaretta következtében gyulladt meg és robbantotta fel a gyújtófejet”.

1945: német robbantás után - kattintson képeinkért!

Margit hír Sajtóiroda

Mindenképpen a német hadsereg a felelős

Gáll végül így összegzi a történteket: „Akár elfogadjuk a vizsgálat eredményét, akár nem, a szerencsétlen balesetért mindenképpen a német hadsereg volt a felelős”.

A szerző felidézi végül azt is, hogy a Margit híd megmaradt részeit 1945. január 18-án pusztították el a németek, hogy a visszavonulásukat fedezzék. Ez már szándékos cselekedet volt, de ekkor sem alakult minden a tervek szerint: a szárnyhidat nem tudták megsemmisíteni a nácik. A hídból csupán a pillérek maradtak meg Gáll szerint.

A várostörténettel foglalkozó Buza Péter a Duna-hidakról szóló könyvében nem a műszaki részleteket elemzi, inkább az eseményekre koncentrál. Szerinte a Bihar gőzös hetven embert mentett ki a Dunából a híd leomlása után. Sokan pedig a Parlament lépcsőjénél úsztak ki. Buza szerint sem tisztázott egyébként a robbanás oka, amelynek – az ő adatai alapján - 500 ember eshetett áldozatul. Van ennél is drasztikusabb adat: eszerint a 40 német katonán kívül 600 magyar, civil áldozata is lehetett a hídrobbanásnak – erről egy blogon lehet olvasni. Egy másik blog szerint ugyanakkor ötvenen haltak meg a katasztrófa során – mindezeket az adatokat azonban ma már aligha lehet hitelt érdemlően alátámasztani.

A szovjet ostrom nyitánya volt?

Ungváry Krisztián a Budapest ostroma című könyvében a szovjet ostrom „nyitányaként” fogja fel a Margit híd felrobbanását – természetesen nem a szó szoros értelmében, az ágyúk ugyanis ekkor még "csak" Vecsés határában dörögtek, a fővárosiak még nem érzékelhették közvetlenül a szovjet offenzívát.

Ungváry 600 áldozatól ír a korabeli vizsgálatokra hivatkozva, de ő is jelzi az adatok bizonytalanságát. A történész szerint "maga a robbanás az utólagos vizsgálat szerint azért következett be, mert az őrzést a magyaroktól aznap átvevő németek gyakorlatképpen élesre szerelték a tölteteket, és a gyújtózsinór egy akkor áthaladó hajóból kipattanó szikra miatt begyulladt".