A búza biztosítja a világ élelmiszerfogyasztásának 20 százalékát, a rizs után a második legfontosabb élelmezési cikk a fejlődő országokban. A legagresszívabb kórokozója a Puccinia graminis, mivel a levelek mellett a gabona szárát is megtámadja, jelentősen befolyásolva ezzel az anyagcsere-folyamatokat. A kenyérgabonát fenyegető kórt a római mitológia szerint az emberiség Robigus istennek "köszönheti". Az isten, észrevéve, hogy egy fiú égő szalmaköteget köt egy róka farkához, olyannyira megharagudott, hogy büntetésként szárrozsdát "küldött" a gabonaföldre, és a vetés azonmód megfeketedett.

MTI / Bugány János

Ronnie Coffman, a búzát sújtó betegségek vezető szakértője, a Cornell Egyetem növénygenetikai intézetének vezetője szerint a szárrozsdajárványok kedvezőtlen körülmények mellett akár a teljes termés elvesztését is okozhatják.

"Semmi sem marad, egyetlen búzaszem sem, csupán a megfeketedett szárak, és a teljes kétségbeesés" - fogalmazott Ronnie Coffman. A legutóbbi nagy járvány 1953-ban tört ki, a betegséget az 1970-es években a szárrozsdával szemben rezisztens búzafajta meghonosítása állította meg. 1998-ban Ugandában jelent meg a Puccinia graminis gomba új törzse, az Ug99, amely az egykor rezisztens gabonafajtákat is megfertőzi. A szakértők szerint a kórokozó a világ kenyérgabonájának akár 90 százalékát is képes elpusztítani. A betegség már elterjedt Kelet-Afrikában, egyre jobban fenyegeti a Közel-Keletet és Ázsiát, és az Ug99-törzs felütötte a fejét Iránban és Jemenben. A szél naponta akár 160 kilométerre is elrepítheti a gomba spóráit, így a tudósok aggodalmai szerint a szárrozsdajárvány bárhol felütheti a fejét.

"Jemenből a szél elviheti a spórákat a világ bármely részébe - Ázsia minden szegletébe, Európába. Dél-Afrikából a betegség eljuthat Latin-Amerika déli csücskébe és Ausztráliába, a két nagy búzatermelő térségbe" - magyarázta Ronnie Coffman.