Az 1917-es bolsevik hatalomátvételről feltűnően gyorsan adott hírt és igen jólértesült volt a Pesti Hírlap, amely majdhogynem üdvözölte az első napokban a „maximalisták forradalmát”, illetve Leninék „államcsínyét” vagy éppen „ellenforradalmát” – a megítélés még ugyanazon a lapszámon belül is változott Budapesten 1917. november 8-án és 9-én.

Az 1917 novemberi eseményeket ismertető sajtószemlénk és történelmi visszatekintésün első és második részében az orosz eseményeket elemezzük, a harmadik részben pedig a finn önállóság, a japán-amerikai megegyezés, illetve az osztrák-magyar-lengyel perszonálunió korabeli (ál?)híreire térünk ki. Most elsőként november 7. előzményeivel, illetve az aznap koraestig Petrográdban zajló eseményekkel foglalkozunk.

Régi vád az orosz bolsevikok hatalomra jutásával kapcsolatban, hogy Lenin a németek ügynöke volt 1917 kezdetétől fogva. A teóriával még Trockij – a bolsevik hatalomátvétel másik irányítója - is kénytelen volt foglalkozni, amikor jóval Lenin halála után önéletrajzi könyvét írta. Trockij azzal mentegette Lenint – ahogy erről a hvg.hu tavaly is beszámolt -, hogy Lenin csupán kihasználta a németek támogatását, és ezzel sikerült megvalósítania saját terveit.

Lenin és Trockij (később Trockijt kiretusálták a képről)

Hogy ez a vád mennyire nem újkeletű, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Alekszandr Kerenszkij, az orosz polgári kabinet, az Ideiglenes Kormány vezetője még a bukása előtti órákban is lehazaárulózta Lenint – ez kiderült a 1917. november 8-án megjelent Pesti Hírlapból is. (Lenin és a német hadvezetés kapcsolatairól lásd keretes írásunkat.)

Leninnel 1917-ben elégedett volt a német titkosszolgálat

Az első világháborúban a központi hatalmak, Németország és Ausztria-Magyarország kétfrontos háborút voltak kénytelenek vívni. 1917-re már kimerüléshez közeledett mindkét birodalom, ezért kapóra jött nekik a februárban kitört orosz forradalom. A tömegmozgalmat tovább akarták gerjeszteni Berlinben. Lenint Ludendorff német katonai társfőparancsnok lezárt páncélvonattal dobta át még az 1917-es év első felében Svájcból Svédországba. A bolsevikok vezetője onnan Finnországon át jutott el Pétervárra, az akkori orosz fővárosba. A németek pénzt is adtak valószínűleg Leninnek, hogy bomlassza fel a keleti frontot. A berlini katonai főparancsnokságon Hindenburg is jóváhagyta Lenin Oroszországba való hazatérését – erről Martin Kitchen történész professzor is ír egyik művében. A német Spiegel is közölt Leninről egy érdekes, stockholmi keltezésű 1917-es német titkosszolgálati jelentést: „Lenin oroszországi belépése sikerrel járt. Teljességgel kívánság szerint dolgozik.” A bolsevik vezető április elején érkezett Oroszországba. A bolsevikok mindenesetre novemberi hatalomátvételük után azonnal kezdeményezték a fegyverszüneti tárgyalásokat, de a béke csak később született meg a keleti fronton, ami már nem mentette meg Németországot. Az USA időközbeni háborúba lépésével az antant javára dőltek el az erőviszonyok.

Hogyan fogadta a Pesti Hírlap Leninék „forradalmát”?

Mindezek után nem meglepő, hogy az első világháború idején a cári Oroszországgal szemben álló, a németekkel szövetséges Osztrák-Magyar Monarchia egyik tekintélyes lapja, a Pesti Hírlap az első nap, november 8-án még óvatosan, aztán november 9-én, a „diadalmas” és már biztosra vehető győzelem után feltűnő rokonszenvvel számolt be 1917. november 7-éről, a bolsevikok pétervári hatalomátvételéről. A Leninék által elüldözött Kerenszkijt pedig egyszerűen az angolok emberének minősítette a budapesti újság a későbbiekben. (Erről sorozatunk második részében esik szó részletesebben.)

1917. november 8-án viszont még csak ezzel a címmel jelent meg a Pesti Hírlap: „Maximalista forradalom Pétervárott”. Ám ez is feltűnően jól értesültségét mutatta, hiszen ugyanezen a napon a párizsi napilap, a Le Temps csak a második oldalán számolt be az orosz helyzetről. (A bolsevikokat egyébként mind a magyar, mind a francia sajtó maximalistáknak hívta ekkoriban. Minimalisták az 1917-es magyar sajtóban a manapság már mensevikekként emlegetett oroszországi szociáldemokraták voltak.) A belső oldalon a Le Temps akkor is mindössze annyit írt, hogy a pétervári munkás- és katonatanács forradalmi bizottságot hozott létre, amely valószínűleg a hatalmat akarja megszerezni. A francia újság – amely akkor még talán bízott abban, hogy a Kerenszkij vezette Ideiglenes Kormány az antant oldalán tudja tartani országot - az ügyet elintézte azzal, hogy az orosz kormány igyekszik megakadályozni a bolsevik hatalomátvételt.

November 8.: „új ellenforradalom” Oroszországban?

A Pesti Hírlap 1917. november 8-ai számában viszont így összegezte a helyzetet: „Oroszországban új ellenforradalom van. Kornilov reakciós ellenforradalmának bukása után szocialista ellenforradalom. Amióta az előzetes parlament összeült, a munkás- és katonatanácsok jelentősége ugyan alábbhanyatlott; de a pétervári szovjet tovább akar diktálni, miután a maximalisták ragadták el benne a vezető szerepet, akik az előzetes parlamentből tüntetően kivonultak. Most november 2-ikára új fegyveres akciót terveztek, de a zendülés akkor elmaradt. November 5-ikén azután kitört a válság.”

A Pesti Hírlap szóhasználatában az „előzetes parlament” a cári parlament (Állami Duma) helyett alakult Állami Duma Ideiglenes Bizottságára utalt. Ezt oroszul „Predparlament”-nek is nevezték. E testületben a mérsékelt baloldaliak, mensevikek, eszerek (a szociális forradalmárok kispolgári pártja), a kadet párt (alkotmányos demokraták) és az októbristák (ők a cár által 1905 októberében meghirdetett alkotmánytervét akarták valóra váltani) is jelen voltak. Mindannyian valamiféle reformirányzatot képviseltek, szocdem, illetve polgári, kispolgári, radikális vagy kevésbé radikális irányzatokat reprezentálva.

Nyílt titok volt a „bolsevik forradalom”

A Pesti Hírlap cikkéből az is kiderül, hogy a bolsevik „forradalom”, illetve államcsíny-kísérlet nyílt titok volt már november első napjaiban. Ennek oka az volt egyébként, hogy a bolsevik vezetőségből Zinovjev és Kamenyev ellenezték Lenin és Trockij akcióját, sőt nyilvánosan tiltakoztak az erőszakos hatalomátvétel ellen, ahogyan erről tavaly már írt a hvg.hu.

A Pesti Hírlap cikkében szintén említett „Kornyilov-ellenforradalom” egy augusztusi puccskísérlet volt, amelyet a reakciós cári tábornok tervezett az Ideiglenes Kormány ellen. Bár van olyan vélemény is, hogy a kormány tényleges vezetője, Kerenszkij állt az államcsínykísérlet hátterében, de ez elég bizonytalan teória. A Kornyilov-lázadást ugyanis a bolsevikok segítségével állította meg Kerenszkij. Az Ideiglenes Kormány vezetője ekkor engedte ki börtönükből a bolsevikok jelentős részét, akiket egy korábbi, 1917 nyarán lezajlott sikertelen hatalomátvételi kísérletük után tartóztattak le.

Kettős hatalom

Annyi bizonyos, hogy Oroszországban a februári, polgárinak is nevezhető forradalom után kettős hatalom alakult ki. Egyrészt a „polgári” kabinet, az Ideiglenes Kormány antantbarát politikát folytatott, másrészt a Petrográdi Szovjet egyfajta baloldali hatalmi ellensúlyt képezett a kabinettel szemben. Az októbertől a Petrográdi Szovjetet irányító Trockij ekkorra már nagyon erős kapcsolatokat épített ki bizonyos katonai alakulatokkal, és a bolsevikok felfegyverezték híveiket (többnyire munkásokat, pétervári proletárokat) is novemberben. A „balos” pétervári tanács és a kormány között folyó küzdelem - amely 1917 nagy részét végigkísérte – dőlt el november 7-én. Pontosabban a Pesti Hírlap már a november 6-ai hírekből is gyanította a forradalom kitörését.

[[ Oldaltörés (Folytatás: Letartóztatási parancs Lenin ellen) ]]

A Pesti Hírlap így summázta 1917. november 8-ai, címoldalas hírösszefoglalójában a helyzetet: a „szovjet forradalmi és katonai bizottságának tagjai november 5-ikére virradó éjszakán megjelentek a vezérkarnál és azt a jogot követelték, hogy minden vezérkari parancsot ellenőrizhessenek s a katonai tanácskozásokon részt vehessenek. Az elutasító válasz után a szovjet a pétervári helyőrség megbízottait ülésre hívta s utasítást küldött valamennyi ezrednek, hogy a vezérkar parancsainak ezentúl ne engedelmeskedjenek; egyszersmind géppuskás csapatokat állított föl.”

A hírből kiderül, hogy Trockij már a november 7. előtti napokban aktivizálta magát. Az általa irányított Petrogárdi Szovjet, illetve annak forradalmi bizottsága, a VRK igyekezett befolyása alá vonni a hadsereget. Miután ez sikertelennek bizonyult „szép szóval”, a bolsevikok hamarosan az Ideiglenes Kormány ellen fordultak, amely viszont – ma már tudjuk -, későn reagált.

Erről a Pesti Hírlap így írt november 8-án: „A kormány egyelőre azt határozta, hogy nem lép föl fegyveresen, mert a viszály békés elintézését reméli; fölszólította azonban az igazságügy-minisztert, hogy a bizottság tagjai ellen tegye meg a törvényes lépéseket.” (Az Ideiglenes Kormány tényleges vezetője Kerenszkij igazságügyi miniszter volt.)

Szentpétervári ház - ma

Vkrizis.ru

„Erre Lenin ellen az igazságügy-miniszter letartóztatási parancsot adott ki, öt szélső szocialista lapot betiltott s mialatt a kormány és a forradalmi bizottság a konfliktus elsimításának lehetőségeit tárgyalta, a pétervári katonai parancsnok összehívta a főváros környékén levő csapatokat” – derül ki a korabeli tudósításból.

A lapok betiltása, Kerenszkij adminisztratív intézkedése csak olaj volt a tűzre, az érdemi katonai intézkedéseket pedig már túl későn hozták meg a jól szervezett bolsevikokkal szemben. „Este öt óra tájban a hatóságok parancsot adtak ki, hogy a munkásnegyedek és a város centruma közötti hidakat pusztítsák el és így az egész városban megállították a közúti forgalmat. A várost a kormányhoz hű csapatok katonai őrizet alatt tartják” – írta ekkor még a Pesti Hírlap, vagyis november 8-ai tudósításakor még nem tudhatott a késő éjszakai fejleményekről, a bolsevikok sikeres államcsínyéről.

Kerenszkij: „a kormány inkább megöleti magát”

A pétervári vezérkar, illetve a Trockij vezette forradalmi bizottság közötti viszályról a Pesti Hírlap szerint Kerenszkij ezt mondta november hetedikén, a Dumát helyettesítő előparlamentben: „A katonai hatalom a bizottság követeléseit törvényeseknek sohasem ismerhette el, és parancsai visszavonását követelte. A bizottság színleg tárgyalásokba bocsátkozott, de egyidejűleg titokban fegyvereket és töltényeket kezdett szétosztani a munkások között. Ez az oka annak, hogy én Pétervár lakosságának egy részét lázadónak tekintem. Elrendeltem azonnal a vizsgálat megindítását és a szükséges letartóztatásokat.”

A baloldal ekkor gúnyos kiáltásokkal szakította meg Kerenszkijt – írtja a Pesti Hírlap. Ő azonban ellenük fordult és felkiáltott: „A kormány inkább megöleti magát, semhogy az állam becsületének, biztonságának védelméről lemondjon.”

Kerenszkij a szerinte hazaáruló Leninről

A Pesti Hírlap a november 7-ei keltezésű hírében arról is ír, hogy Kerenszkij szerint „minél közelebb jön az alkotmányozó gyűlés összeülésének napja, annál erélyesebbek lesznek a törekvések az összehívás meggátlására, és ezt a célt az ország védelmi erejének megbénításával és hazaárulással igyekeznek elérni.” Szerinte e törekvések különösen a "hazaáruló Leninnek" a cikkeiben jutnak kifejezésre, s "ezek az erőfeszítések ... hozzájárulnak ahhoz, hogy kapuink Vilmos császár és barátainak csapatai előtt megnyíljanak.”

A Pesti Hírlap ekkor még nem biztos abban, hogy a maximalisták forradalma sikeres lesz, annak győzelméről, a másnapi, november 9-ei számban írnak majd lelkesen. Oroszország felbomlásában azonban már szinte bizonyos a budapesti újság. „S ha a jelek arra is vallanak, hogy Kerenszkij most újra felül fog kerekedni, a Fekete-tengeri hajóraj kitűzte az ukrán lobogót, Finnország külön köztársasággá alakulásába pedig Kerenszkij kénytelen volt beleegyezni. Az orosz birodalom széthullásának folyamata föltartóztathatatlan” – írja a Pesti Hírlap. (A november hetedikei késő esti eseményekről, illetve a világpolitikai eseményekről sorozatunk későbbi részeiben írunk majd, többek között a Monarchia esetleges tervéről Lengyelország bekebelezésére.)