Budapestet 1873-ban alapították, az erről szóló törvényt 1872-ben hozták ugyan, ám 1873. november 17-én vette át "Budapest főváros tanácsa az ügyek vitelét a működésüket előző napon megszüntető városi tanácsoktól" - írja Vörös Károly történész. A rendszerváltás óta ezt a napot, november 17-ét szokta ünnepelni a Fővárosi Önkormányzat. E nap emlékeztet Pest, Buda és Óbuda egyesítésére, a modern nagyváros megteremtésére.

Kevésbé emlékezetes viszont 1950. január elseje, amikor hatalmas megyei városokat - többek között Újpestet, Kispestet, Pesterzsébetet - csatoltak a fővároshoz. Azt a Csepelt is ekkor olvasztották be, ami 1993-ban sikertelen népszavazást tartott arról, hogy a XXI. kerület kiváljon-e Budapestből, hogy megyei jogú város legyen.

Kádár terjesztette elő

Kádár 1957 májusában

Mindez jól mutatja, hogy míg Óbuda, Pest és Buda egyesítését egyértelműen pozitív döntésként ünneplik ma is, Nagy-Budapest létrehozását korántsem ítéli meg kedvezően a közvélemény. Budapest kibővítését talán azért is hajlamos a politika elfelejteni, mert részben Kádár János nevéhez köthető. Az 1956-os forradalom utáni pártvezér, a megtorlásért is felelős politikus 1949-50-ben még "csak" belügyminiszter volt. Így a kormány illetékes tagjaként ő terjesztette a parlament elé 1949 végén a Nagy-Budapest létrehozásáról szóló törvényjavaslatot.

Kádár belügyminiszteri szerepe nem ezért volt hírhedt 1949-50-ben: ő volt ugyanis e tisztségében a Rajk-per egyik levezénylője. Budapest megalapítása alig két hónappal követte a leváltott korábbi bel- és külügyminiszter, a kommunista Rajk László kivégzését.

Budapest-térkép - nem hagyja magát sárba taposni a város? © Stiller Ákos

Nem véletlen tehát, hogy sok ünnepelnivaló nincs Nagy-Budapest létrehozásában, aminek közigazgatását még jobban összekuszálta a rendszerváltás, kiélezve a kerületek és a főváros viszonyát. Azóta is egy területen kétféle önkormányzat működik: a kerületi és a fővárosi, egymást sokszor akadályozva, bürokratikus akadályokat állítva egymás elé.

Munkásmozgalmi érvelés

De nézzük, mi is történt a korabeli Magyar Nemzet szerint 1949/50 fordulóján. 1949. december 8-án, csütörtökön arról számolt be a lap, hogy "Megszületik végre Nagy-Budapest".

Az újság ezután ismerteti a törvényjavaslatot, amelynek bevezetője munkásmozgalmi kontextusba helyezi a főváros kibővítését: "a nagytőkések és földbirtokosok népellenes államhatalma évtizedeken át meggátolta a Budapesttel szomszédos, főleg munkáslakta településeknek a fővárossal való egyesülését, hogy ezzel lehetetlenné tegye a főváros önkormányzatában a munkásosztály politikai befolyásának érvényesülését".

Hogy valójában ez a nyakatekert szöveg mit jelent, azt Varga László világítja meg a Budapesti Negyed 1998-as 20-21. számába írt tanulmányában: "A kommunisták számára Nagy-Budapest létrehozásához az 1947-es országgyűlési választások budapesti kudarca adta meg a döntő lökést. Felismerték, hogy amíg az eredeti területen két szatellit-pártjukkal sem értek el abszolút többséget, addig a kialakítandó új közigazgatási határok között megszerezték volna azt. A sors iróniája, hogy ezt a különbséget nem a Budapest környéki kommunista, hanem szociáldemokrata szavazatok eredményezték."

Némi racionalitás

Van némi racionális érvelés is persze az 1949-es jogszabály Magyar Nemzet-beli indoklásában: "A gazdaságilag összefüggő és egymásra utalt településeknek ez a mesterséges elkülönítése a Budapest környékén lakók számára kulturális, egészségügyi, közigazgatási és gazdasági szempontból egyaránt súlyos hátrányokat jelentett." És ebben van is némi igazság: Nagy-Budapest létrehozását először "komolyabban" (a Wikipedia szerint) Bárczy István polgármester vetette fel 1906-ban, Harrer Ferenc írása alapján. Ezt két évvel később követte az első részletesen kimunkált javaslat: a Bárczy-Harrer féle tervezet.

Ezután az első területbővítés 1930-ban következett be - amint arról Tarjányi Sándor írt 1972-ben a fővárosi törvényekről szóló rövid könyvében. Még a Budapestet "bűnös városként" kezelő Horthy-rendszer idején is megnövelték a fővárost: új kerületi beosztás született, és hozzácsatolták a csepeli Szabadkikötőt és a Budaörsi repülőteret.

Már 1937-ben a mai határokat tervezgették

Sipos András a harmincas években kibontakozó városbővítési törekvésekről ezt írja a Históriában megjelent cikkében: "Az 1937:VI. törvénycikk a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) hatáskörét kiterjesztette a főváros környékére."

A "környék" fogalmát később a belügyminiszter értelmezte, méghozzá az 1950-ben létrehozott Nagy-Budapest területével majdnem megegyezően. A legfőbb eltérés az volt Sipos szerint, hogy a Horthy-rendszerben az FKT-hoz tartozott Vecsés is.

Az 1982-ben kiadott Budapest Enciklopédia szerint a Duna-kanyarban is a mai Budapestnél nagyobb terület fölött diszponált az FKT, hiszen a szervezet hatásköre egészen Dobogókőig nyúlt ki.   

Visszatérve az 1950 decemberében végül elfogadott törvényjavaslatra: Nagy-Budapest létrehozásakor a város területe 525,2 négyzetkilométerre nőtt, lakosainak száma 1,6 millió volt. (A lélekszám 1970 és 1990 között meghaladta a kétmilliót, majd 1990 óta csökkenni kezdett, jelenleg 1,7 millió körüli a fővárosban lakók száma. Az agglomerációval együtt 2,5 millió ember él ma Budapesten és környékén.) 

A Magyar Nemzet 1949. december nyolcadikai cikkéből megtudhatjuk, hogy mely településeket érintett Nagy-Budapest létrehozása: "Most megszületik végre Nagy-Budapest, amely magában foglalja Budafok, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest városokat, Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Cinkota, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár nagyközségeket." (A cikkben szereplő Pestszenterzsébet elnevezéséről lásd keretes írásaunkat.)

A Wikipedia alapján ehhez hozzátehetjük: az 1949. évi XXVI. törvény alapján Budapesthez csatolták még Csömörtől a Szabadságtelepet, Nagykovácsitól Adyligetet, Vecséstől pedig a Ferihegyi repülőteret és környékét.

Szmogfelhő a főváros felett © MTI - Honéczy Barnabás

14 helyett 22 kerület

A törvényjavaslat elfogadása után, 1950. január elsején megkezdték működésüket az új kerületi elöljárságok, megalakult a főváros új IV., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX. és XX., XXI., valamint XXII. kerülete. (A XXIII. kerület a rendszerváltás után jött létre, amikor Pesterzsébetről levált Soroksár.) Vagyis az addigi 14 helyett 22 kerület alakult.

Nézzük, hogyan zajlott a korabeli tudósítás szerint az új közigazgatási szervek indulása. A Magyar Nemzet 1950. január 2-ai, keddi számának második oldalán ez a cím olvasható: "Az új Budapest kerületeiben hétfőn megkezdődött az egységes közigazgatás". Majd a tudósítás így folytatódik: "Hétfőn reggel az egységes Nagy Budapest 22 kerületében megkezdődött a közigazgatási munka. Az egykori peremvárosok és községek a főváros közigazgatási területei lettek."

"Kissé használt, megviselt ez a szerszám"

A lap elsőként a kissé komikus újpesti kezdésről számol be: a Belvárosból (a régi IV. kerületből) Újpestre (az újonnan átszámozott IV. kerületbe) vitték át például a kopottas iktatógépeket: "Újpesten hétfőn reggel meghitt ünnepségeket rendeztek Döbrentei Károlyné, a IV. kerület elöljáróvá lett polgármestere részvételével. Ünnepélyesen búcsúztak azoktól az alkalmazottaktól, akik eddig Újpest megyei város különböző üzemeiben (...) dolgoztak és most beolvadtak a főváros hasonló célú üzemeinek és intézményeinek létszámába. Az iktatóban már félretették az 'Újpest megyei város' feliratú bélyegzőket, és sűrűn kattog az aktákon a 'Budapest főváros IV. kerületi elöljárósága' szövegű iktatógép. Kissé használt, megviselt ez a szerszám. A segédhivatali tisztviselő rögtön meg is jegyzi: - Három ilyen iktatógépet örököltünk a régi IV. kerülettől, Budapest Belvárosától. Takarékoskodnunk kell mindennel, ezért használjuk most mi ezeket a bélyegzőket."

De aztán gyorsan optimista hangnemre vált az ötvenes években szokatlanul kritikus beszámoló: "A köralakú gumibélyegzők azonban már újak, a Népköztársaság címerét büszkén fonja körül a felirat: Budapest főváros IV. kerületi ELÖLJÁRÓJA." 

Fővárosi Közgyűlés © Fazekas István

Túl sok a szent

A Magyar Nemzetből kiderül, hogy Csepel lett az új Budapest XXI. kerülete. Ez a település korábban csak nagyközség volt, de gyorsan megyei várossá minősítették át. Az átalakulást viszont "úgy szervezték meg, hogy zökkenő nélkül történhessék a beolvadás Budapest főváros közigazgatásába". "Egyenesben vagyunk! - jelenti ki röviden Csepel kerület elöljárója, és ez a két szó minden nyilatkozatnál többet mond", legalábbis a korabeli Magyar Nemzet szerint, amely nem részletezi, hogy pontosan mi történt ekkor a XXI. kerületben.

Az ötvenes években túlzásnak minősülhetett a számos "szent" a Budapesthez csatolt települések nevében, ezért gyorsan levagdosták ezeket a kitételeket: "Lőrinc, az új XVIII. kerület azelőtt Pestszentlőrinc nevét viselte. Hétfőn reggel már fél nyolckor helyén volt minden elöljárósági alkalmazott. Mindenki munkahelyén találta a friss bélyegzőket, az elöljáró elrendezte az ügycsoportok beosztását és nyolc órakor már jöttek is a XVIII. kerületi lakosok, ki születési bizonyítványért, ki állampolgársági bizonyítványért, de a legtöbben - lakáskiutalásért" - írja a lap.
 
"Kispesten, fővárosunk XIX. kerületében szintén házi ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy valóra vált a város lakóinak régi álma, szerves részei lettek az ország dobogó szívének: Budapestnek. Pesterzsébeten is jártunk, Nagy-Budapest premierjének reggelén. Ez lett fővárosunk XX. kerülete. A lakosság szombaton este ünnepelte a csatlakozás örömteljes eseményét" - tudósít a Magyar Nemzet, amely Pesterzsébetet is "szent" nélküli névverziójában említi.

Kerületi kirendeltségek

Meglepő, hogy az ötvenes évek sztálinista-rákosista rendszerében, amely elképesztő kegyetlenséggel szüntetett meg korábbi jogokat és előjogokat, bizonyos területen jobban figyeltek a lakosság igényeire, mint a későbbi Kádár-rendszer hatvanas-hetvenes éveiben. Így például az újonnan megszervezett külső kerületekben kirendeltségeket állítottak fel, hogy ügyintézéskor ne kelljen túlzottan nagy távolságra menniük az embereknek. A rendszerváltás után az úgynevezett kerületi részönkormányzatok sok helyen éppen azokon a helyeken alakultak meg, ahol ezek az ötvenes évekbeli kirendeltségek működtek. Az egyik ilyen kirendeltség azóta önálló kerületté is vált: ez a már említett Soroksár.

De hogyan is történt mindez? A Magyar Nemzet így ír: "Azokban az új kerületekben, amelyeknek területe rendkívül kiterjedt, kirendeltségeket létesítettek, hogy a lakosságnak ne kelljen messziről időveszteséggel, fáradsággal és költséggel bemennie az elöljáróságra. Ilyen kirendeltségek létesültek a II. kerületben: Pesthidegkúton, a III. kerületben: Békásmegyeren, a XV. kerületben: Pestújhelyen, a XVI. kerületben: Cinkotán, Rákosszentmihályon, Mátyásföldön, a XVII. kerületben: Rákoshegyen, Rákosligeten, Rákoscsabán, a XVIII. kerületben: Pestszentimrén, a XX. kerületben: Soroksáron és a XXII. kerületben: a Baross Gábor telepen."