Megkétszereződött az észak-koreai rakéták hatótávolsága
Alig tíz év alatt megkétszereződött az észak-koreai rakéták legnagyobb hatótávolsága - szakértők szerint ez a Phenjan által vasárnap elindított rakéta történetének legfontosabb tanulsága.
A Taepodong-2 rakéta első fokozata a terveknek megfelelően a kilövőállomástól nagyjából 500 kilométerre zuhant le, a második fokozat pedig durván 3200 kilométert tett meg. Végül a harmadik fokozattal együtt belezuhant a Csendes-óceánba, de a kísérlet mégsem fulladt teljes kudarcba, hiszen a rakéta így több mint kétszer akkora távolságra repült, mint az 1998-ban indított Taepodong-1, és nagyságrendekkel messzebbre jutott, mint Phenjan 2006-ban indított rakétája, amely 42 másodperc után lezuhant - írta hétfőn a dél-koreai sajtó amerikai és dél-koreai hírszerzési tisztviselőkre hivatkozva.
A kilövőállásban várakozó rakétáról készült műholdkép bejárta a világot © AP |
Kim Kjun Szik, a Kjungnam Egyetem Észak-Korea-szakértője szerint Phenjan további provokatív akciókat - például kísérleti atomrobbantást - is végrehajthat, ha a rakétaindítás révén nem szerzi meg, amit akar, egyebek mellett a közvetlen tárgyalás lehetőségét Washingtonnal.
Taepodong-2 típusú rakétát vasárnap bocsátottak fel első alkalommal. Az eszköz nem állt ballisztikus röppályára, ami azt jelenti, hogy Phenjan nem lenne képes célba juttatni egy robbanófejet a harcászati fegyverek hatékony használatához szükséges precizitással. "Korántsem tudnak még csapást mérni az Egyesült Államok területére" - mondta Daniel Pinkston. Az International Crisis Group szöuli elemzője szerint nem valószínű, hogy a közeljövőben újabb rakéta indítására vagy kísérleti atomrobbantásra szánná el magát az észak-koreai vezetés. "Miért tennének ilyesmit éppen mostanában? Inkább bevárják, milyen hatása lesz a vasárnapi akciónak" - mondta Pinkston.
Észak-Korea a világ egyik legszegényebb országa, s nagyban függ a külföldi segélyektől. Hadászati képességeit, nukleáris fegyverkezési programját - és az annak leállítására vonatkozó ígéretet - rendszeresen ütőkártyaként használja a segélyekről folytatott alkudozásokban, rakétaalkatrészeket, a rakétaépítésben szerzett tapasztalatokat és technológiai tudást pedig bárkinek elad, aki hajlandó fizetni érte.