Az állam jelentős területét borítja ugyanis egy Melocanna Baccifera nevű bambuszfajta, amelynek egyik sajátossága, hogy 48 évente virágzik. Ekkor hozza gyümölcseit is és utána elpusztul. A katasztrófát az okozza, hogy a patkányok kedvelik ezt a gyümölcsöt és a proteinben gazdag termés fogyasztása következtében mértéktelenül elszaporodnak. Amikor elfogy a bambusz, rávetik magukat a rizs- és kukoricaültetvényekre, amelyek a szegény lakosság fő táplálékforrásai. Az előző virágzás 1958-ban volt, akkor 10-15 ezer volt a halottak száma.

Az idősek szerint a most folyamatban lévő virágzás ennél sokkal súlyosabb helyzetet teremthet, mivel a bambusszal borított területek az elmúlt évtizedekben nagyobbak lettek. A patkányokat szinte lehetetlen irtani, csapda, vadászat nem segít. Sokan elmenekülnek, vagy a dzsungelben keresnek élelmet, gyümölcsöket, gyökereket - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.

A nyáron érkezett némi segítség a FAO-tól és a Világélelmezési Programtól, de ez kevés a félmilliónyi lakosságnak. A világ nem figyelt fel igazán a közeledő bajra, és a mianmari katonai junta sem tesz semmit. Aktivista csoportok, így például a Chin Human Rights Organisation követelései, bírálatai süket fülekre találnak, mint ahogy nem érkezett az ország vezetésétől segítség a Nargis ciklon pusztításai után sem.

A csinek keresztények, a második világháború idején az angolok oldalán bátran harcoltak a japánok ellen és a junta hatalomra kerülése óta (1962) autonómiát követelnek maguknak.