Évek óta csökken a Kárpátalján élő magyarok száma, és az Ukrajna elleni orosz agresszió végleg megpecsételheti a százezresre olvadt közösség sorsát. Ukrajna nyugati végéről a legnagyobb arányban a magyarok mentek el, és tömegesen érkeznek a háború elől menekülő ukránok.
A katonai biztonság garantálására számos lehetősége van egy országnak. Az önálló haderő fenntartásán, az elrettentő nukleáris arzenálon és a katonai szövetségi rendszerhez tartozáson túl ezt megteheti a semlegessége deklarálásával is. Ennek jellemzően történelmi, illetve geopolitikai okai vannak. Ez a státus azt jelenti, hogy az adott ország az egyenlő távolságtartás és a be nem avatkozás politikáját alkalmazza az egymással rivális felekkel szemben. A semlegességnek két fajtája különböztethető meg: állandó, illetve háborús időben létező. A semlegességet általában nemzetközi szerződések szavatolják, de akadnak országok, amelyek a nemzetközi közösségtől kapott garanciák nélkül, egyoldalúan deklarálják ezt a státusukat.
Az ukrajnai háború és az energiaellátás bizonytalansága korábbi elveikkel gyökeresen ellentétes lépésekre késztetik a német kormánypártokat. A fordulat történelmi.
Míg a világ országainak többsége elítéli az Ukrajna elleni orosz agressziót, és súlyos szankciókkal sújtja a Putyin-rezsimet, szinte minden földrészen akadnak Moszkvát támogató államok. Kérdés, hogy hosszabb távon realizálódnak-e az általuk remélt jutalmak, előnyök.
A nyugati katonai elemzők azt találgatják, hogy az invázió elején még általuk is megjósolt gyors ukrán összeomlás elmaradásában a hősies ellenálláson kívül mekkora a szerepe annak, hogy az orosz hadsereg nem úgy néz ki, ahogy lefestették.
Nem csak felrázta, kihívás elé is állította Putyin az ukrajnai invázióval a NATO-t, amelynek úgy kell támogatnia Kijevet, hogy ne keveredjen bele a konfliktusba, és a hidegháború tapasztalatait felhasználva reagálnia kell az újra agresszív Oroszországra.
Ezen a februári vasárnapon példátlan esemény tanúi lehettek, akik végigkövették a német parlament alsóháza, a Bundestag rendkívüli ülését. Már a rendkívüli ülés önmagában ritkaság, vasárnap pedig még sohasem gyűltek össze a szövetségi köztársaság törvényhozói. És ilyen gyorsan, s ekkora egyetértésben még sosem hajtottak végre teljes, száznyolcvan fokos fordulatot olyan alapvető kérdésben, mint a védelmi politika, és határozták meg újra külpolitikai taktikájukat.
Összekovácsolta a NATO-t, kohéziót adott az Európai Uniónak, és ehhez még Orbán Viktort is igazodásra kényszerítette Vlagyimir Putyin az Ukrajna elleni invázióval, aminek a politikai szándéka is visszafelé sült el.
Átlépte a Rubicont Vlagyimir Putyin orosz elnök: beküldte hadseregét a szakadárok kezén lévő kelet-ukrajnai területre, és egyelőre nem tudni, hol állnak meg a hivatalosan békefenntartóknak nevezett egységek. Putyin közvetve felvetette Ukrajna feldarabolásának a lehetőségét is, aminek alighanem sokan örülnének Lengyelországban, Magyarországon és Romániában is.
Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping csúcstalálkozóval pecsételte meg Oroszország és Kína egyre szorosabb együttműködését, amiben felcserélődtek a hét évtizeddel ezelőtti szerepek. A két országot összeköti az USA elleni szövetség érdeke, de óvatossá teszi az egymással szemben fennmaradt távolságtartás.
A status quo megvédésével zárult az államfőválasztás Olaszországban, megnyugtatva az uniós partnereket. A királycsinálásról lecsúszott jobboldalnak most a saját sorait kell rendbe szednie.
Napról napra éleződik a NATO és Oroszország szembenállása, a Nyugat szerint Moszkva az Ukrajna elleni katonai készülődés mellett államcsínyt is előkészít Kijevben. Több ország fegyvereket küld Ukrajnának, és csapatmozgásokkal is készül a legrosszabbra.