• Tényleg elvettek tőlünk 3000 milliárd forintot?
• Akkor megnyugodhatunk, mint ahogy a kormány szeretné?
• Sok vagy kevés a 3000 milliárd forint, amit elvennének? Egyáltalán miért ennyit?
• Ilyen elvonás tehát volt már, ez történt az Elios esetében is?
• Ha ennyire nem bíznak a magyarokban, nem lenne egyszerűbb, ha Brüsszel bírálná el a pályázatokat?
• Az EU azt ígérte, a lakosság nem veszíthet forrást, csak a kormány. De akkor ki fizet?
• Ki lehet játszani a most tett vállalásokat?

Tényleg elvettek tőlünk 3000 milliárd forintot?

Egyelőre nem. A döntés egészen pontosan így hangzik: a Bizottság javasolja „a kötelezettségvállalások 65%-ának felfüggesztését három, a kohéziós politika keretébe tartozó operatív program esetében”. Vagyis a brüsszeli testület javaslatot tett, ezt a pénzügyminiszterek tanácsának kell minősített többséggel jóváhagynia (ez az uniós népesség 65 százalékát képviselő, szám szerint az uniós tagországok 55 százalékát kitevő arány). A döntés azonban nem azonnal fog megszületni, a Tanácsnak egy hónapja lesz rá, amely két hónappal meghosszabbítható, addig pedig a Bizottság folyamatosan tájékoztatja a szakminisztereket a vállalások teljesítéséről.

Feltételezhető, hogy ez a hosszabbítás meg is fog történni, a magyar kormány ugyanis ettől a héttől kezdi csak beterjeszteni azokat a törvényjavaslatokat, amelyekkel a bizottság kifogásait igyekszik orvosolni, és ezek között lesz egy olyan indítvány is, ami az expressz törvényhozást szorítaná vissza azzal, hogy társadalmi egyeztetést vár el a parlamenti döntések előtt. Az meg végképp nem venné ki jól magát, ha ezeket a javaslatokat – tizenhetet – átvernék egy hét alatt az Országgyűlésen, csak hogy tartható legyen az egy hónapos határidő.

Maga a Bizottság is november 19-ét tekinti egyfajta céldátumnak, a kormánynak eddig kell átfogó tájékoztatást adni a teljesítésekről. Addig tehát aligha szavaznak a tagországok a magyarok pénzéről, és addig új elvárásokat sem támasztanak a kormánnyal szemben.

Navracsics Tibor: Nem fordulhat elő, hogy nem kapjuk meg az EU-pénzeket

Újabb elvárások nem támaszthatók Magyarországgal szemben a jogállamisági eljárásban, az eddig tett vállalásokat pedig teljesíteni fogja az ország - közölte Navracsics Tiborterületfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős miniszter, miután az Európai Bizottság bejelentette: 3000 milliárd forintnak megfelelő uniós forrás zárolását kezdeményezi, mert nem lát garanciát arra, hogy azok elköltésénél nem történnek visszaélések.

Akkor megnyugodhatunk, mint ahogy a kormány szeretné?

A pénz kifizetésére egyáltalán nem lehet még mérget venni, az azonban biztos, hogy lezárult egy intenzív tárgyalási szakasz. Ez pedig hozhat némi megnyugvást – ennek már azért is jelentősége van, mivel az április óta tartó vita, akármilyen konstruktívvá vált a végére, olyan bizonytalan helyzetet teremtett, ami kihatással volt a forint árfolyamára is. Érdekes, hogy bár hétvégén nincs nagy forgalom a piacokon, az euró ára a bejelentés nyomán hirtelen 5 forinttal esett vissza – ez ugyan még mindig 404 forint körüli jegyzést jelent, vagyis kitörő optimizmusról azért nem lehet beszélni, az mindenesetre sokatmondó, hogy valamennyi erősödés történt, nem pedig gyengült a magyar fizetőeszköz, mint a hét közepén, amikor kiszivárgott a vasárnapi bejelentés híre.

Sok vagy kevés a 3000 milliárd forint, amit elvennének? Egyáltalán miért ennyit?

A 7,5 milliárd euró nem csak szubjektív mércével tűnik irtózatosan sok pénznek, ez a Magyarország számára megítélt felzárkóztatási források egyharmada. A Bizottság persze elméletben a 100 százalék elvonását is javasolhatta volna, ez azonban már csak azért is kemény büntetés lenne, mivel a pénzek egy részének valójában semmi köze a korrupcióhoz. A döntésnél – mint arra Johannes Hahn egy hete kiszivárogtatott, júliusi levele is utalt már – azokkal a támogatási keretekkel (operatív programok) foglalkoztak, ahol a korábbi tapasztalatok alapján fokozottan merültek fel korrupciós kockázatok. Ez a három operatív program a 2021–2027-es költségvetési keret esetében:

• Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz;
• Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program Plusz;
• Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz.

Nem nehéz látni, miért ezekről van szó, elég felidézni néhány emblematikus csalásgyanús ügyet a korábbi évekből. A KEOP-ból finanszírozták (volna) az Elios közvilágítási projektjét, ahol az OLAF tárt fel visszaéléseket (majd ennek nyomán a kormány nemhogy eljárást indított volna a cég ellen, inkább kifizette uniós helyett állami pénzből, így nem is vizsgálódhatott tovább az uniós testület). Ami a közlekedésfejlesztést illeti, elég a négyes metró OLAF-vizsgálatára gondolni, vagy az M4 autópályára, amelyet túlárazás gyanúja miatt nem akart finanszírozni az EU (az Orbán–Simicska-szakítás után pedig az állam se lelkesedett azért, hogy az akkor már megépült elemeken túl bármit kifizessen a Közgép által koordinált fejlesztésből), de a Mészáros Lőrinc cégei által elnyert vasútfejlesztési keretszerződést sem nézhették jó szemmel Brüsszelben. A TOP ugyan nem ilyen sokmilliárdos projekteket támogat, de itt is sikerült pár fideszes politikusnak komoly vihart kavarnia a források nem megfelelő felhasználásával, elég Boldog István vagy Simonka György ügyeit említeni.

A már említett levélből ugyanakkor arra lehetett következtetni, hogy a három OP esetében 70 százalékos elvonásra tesznek javaslatot, sőt a Reuters a héten már arról írt, hogy a teljes keret 70 százaléka foroghat kockán. Arra a kérdésre, hogyan lett ebből a három OP 65 százaléka, vagyis a teljes keret nagyjából harmada, Johannes Hahn a magyar kormány által tett vállalásokat említette – ebből tehát 5 százalékpontnyit vettek készpénznek a tárgyalások finisében.

3000 milliárd forint EU-forrás elvonását javasolja Magyarországgal szemben az Európai Bizottság

Több hónapos intenzív tárgyalások eredményeként tettek javaslatot a pénzügyminiszteri tanácsnak. A kormány két hónap haladékot kapott, november 19-ig kell végrehajtania a Brüsszelnek tett vállalásokat. Tényleg 6400 milliárdot vontak volna el eredetileg, de a kormány eddigi vállalásai miatt csökkentették az összeget.

Ilyen elvonás tehát volt már, ez történt az Elios esetében is?

Arra természetesen eddig is mód volt, hogy az EU ne fizessen ki egy támogatást, vagy éppenséggel visszakérje a pénzt, ha ott visszaélést tapasztalt. Sőt, arra is volt már példa – Magyarország esetében is –, hogy a pályáztatásnál tapasztalt visszaélések miatt egy pályázatot állított le, de akár egy teljes operatív program pénzeit tartotta vissza. Az eddigi gyakorlat azonban alapvetően arra alapult, hogy a hétéves keretről szóló tárgyalásokon kialkudott „nemzeti boríték” jár, vagyis a visszaélések miatt elvont összegek másra (jellemzően ugyanazon operatív programon belül) kifizethetők, a kérdés csak az volt, hogy a meghatározott határidőre sikerül-e lekötni az összegeket.

A kondicionalitási mechanizmus, amelyet az Európai Bizottság Magyarországon tesztel ezt nem felváltja, hanem kiegészíti. A kondicionalitás ebben az esetben arra utal, hogy nem egyes pályázatok, pályázók, vagy akár hatóságok esetében látnak visszaélésgyanút, hanem a jogrendszerben, amely nem ad megfelelő garanciát a visszaélések orvoslására. Nem véletlen, hogy az alku jelenlegi szakaszában egy sor jogszabály-módosításra tett ígéretet a kormány, a bizottság pedig ezekre bólintott rá előzetesen (és vélhetően a jóváhagyására lesz szükség bármilyen újabb módosításnál is), és az sem véletlen, hogy ezek nem feltétlenül a pályázatok rendszerét érintik, sokkal inkább az összeférhetetlenségeket, a korrupciógyanút, netán az igazságszolgáltatás hiányosságait kezelik.

Ennek megfelelően itt szó sincs arról, hogy a pénz másra odaítélhető (például egy másik, „tisztábbnak” ítélt operatív programba mehet), de szerencsére arról sincs, hogy más megkaphatja.

Az pedig egy sajátos helyzet, hogy az eljárás a hétéves ciklus elején (vagyis a pénzek odaítéléséről szóló tárgyalások közben) zajlik. Ennek azért van jelentősége, mivel a kormány a pályázatok többségét még nem írta ki, vagyis nincs szükség azok befagyasztására, visszavonására – ilyen válságos időkben persze igencsak jól jönne a kkv-knak is, ha már nagyüzemben zajlana a pályáztatás és a kifizetés. Az jó hír, hogy ezt a gazdaságfejlesztési operatív programban már valamennyire – saját szakállára – elindította a kormány, több százmilliárdot már oda is ítéltek a pályázóknak.

Ha ennyire nem bíznak a magyarokban, nem lenne egyszerűbb, ha Brüsszel bírálná el a pályázatokat?

Az uniós szakzsargon egyik alapkifejezése a szubszidiaritás, vagyis az az elv, hogy a döntéseket a legmegfelelőbb szinten, lehetőség szerint minél lejjebb hozzák meg. Az „országborítékokból” kiírt pályázatok esetében ez az adott ország hatóságait jelenti. Ennek módosítása gyakorlatilag gyámságot jelentene – márpedig Brüsszel nem Moszkva ugyebár –, annak azonban, hogy soha nem valósul meg, a politikain túl gyakorlati oka is van: az Európai Bizottságnak egyszerűen nem lenne arra kapacitása, hogy 27 tagország összes pályázatát menedzselje. A kontroll alapja az úgynevezett partnerségi megállapodás, amelynek alapjai a pályáztatás irányait, alapelveit lefektető tagállami tervek (az operatív programok), Brüsszelben azt ellenőrzik, hogy a pályáztatás megfelel-e a programoknak.

Az EU azt ígérte, a lakosság nem veszíthet forrást, csak a kormány. De akkor ki fizet?

Az uniós rendszer utófinanszíroz, nemcsak a pályázónak, de az országnak is. Vagyis a pályázó benyújtja a számlát, azt az Államkincstár kifizeti, majd továbbküldi a számlát Brüsszelbe. Ha az operatív programban egy adott összeg szétosztását – vagy épp a pedagógusok béremelését – vállalta a kormány Brüsszel felé, azt biztosítania kell, akár megkapja a pénzt, akár nem.

Telerakták politikusokkal a közalapítványokat, most szedhetik ki őket

A kormány ugyanis azt vállalta az Európai Bizottság felé, hogy a közérdekű közalapítványoknál szigorú összeférhetetlenségi szabályokat hoz, a politikai kötődés kizáró ok lesz. Néhány tagnál a szabályok ismerete nélkül nem egyértelmű a helyzet, de a miniszterek, országgyűlési képviselők biztosan csomagolhatnak. Megnéztük a listát.

Ki lehet játszani a most tett vállalásokat?

A jogszabályok rendszerszinten igyekeznek kezelni rendszerszintűnek ítélt kockázatokat, de naivitás lenne az hinni, hogy a kockázatok ezzel megszűnnek. Az eljárás azonban bármikor elindítható újra, az elvonás pedig szabadon kiterjeszthető más támogatási programokra is – gyakorlatilag az összes uniós forrásra. És, amint látjuk, uniós időtávokat elnézve viszonylag gyorsan zajlik egy ilyen eljárás: hivatalosan április 27-én kezdődött, tehát annak ellenére eljutott négy és fél hónap alatt a bizottság a végső javaslatig, hogy közben még volt egy – persze igen aktív – nyári szünet is.