Ahogy a hvg.hu is beszámolt róla, Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok szerint 5,1 százalékkal nőtt az idei második negyedévben az előző év azonos időszakához viszonyítva, az első negyedévhez képest pedig 1,1 százalékkal. Ami az első félév egészét illeti, a kiigazított adat szerint 5,2 százalékos volt a növekedés 2018 azonos időszakához képest.

A növekedés meghaladta az elemzői várakozásokat, az erős növekedéshez azonban hozzátartozik, hogy azért lassulásról van szó: az első negyedévben még 5,2 százalékkal nőtt a GDP az egy évvel korábbihoz képest, és 1,4 százalékkal a megelőző negyedévhez képest.

Ugyan a KSH még csak az első becslést tette közzé, vagyis a részletes számok még nem ismertek, annyit elárultak, hogy a növekedéshez az ipar, az építőipar és a piaci alapú szolgáltatások járultak hozzá a legnagyobb mértékben. Varga Mihály pénzügyminiszter kommentárja szerint a „bővülés mögött egyebek mellett a foglalkoztatás és a bérek emelkedése, a növekvő beruházások és lakossági fogyasztás, valamint az export teljesítménye áll”. Varga szerint a növekedésből 1,6 százalék a kormányzati intézkedéseknek köszönhető, az alábbiakat említette:

• a hatéves bérmegállapodást,
• a kormány versenyképességi programját,
• a magyar családok otthonteremtésének elősegítését,
• a beruházásösztönző gazdasági környezetet.

A pénzügyminiszter azt sem felejtette el megemlíteni, hogy a magyar növekedés „az EU élmezőnyében van, az európai tagállamok 1,3 százalékos átlagát közel négyszeres mértékben meghaladva”. Illetve, hogy „az Európai Unió országait tekintve változatlanul a lassulás jelei mutatkoznak”, de „a magyar gazdaság bővülését több tényező is támogatja”.

A kormány eltúlozza saját érdemeit

Ami az unióban (és egyébként az egész világon tapasztalható) lassulást illeti, ez valóban így van, és épp emiatt számítottak az elemzők a most közzétettnél nagyobb lassulásra (vagyis kisebb növekedésre) Magyarország esetében is. A jelek szerint a kereskedelmi és vámháború, illetve a brexit hatásai csak nem akarnak begyűrűzni a magyar gazdaságba. A kormány azért nem kicsit eltúlozza saját szerepét abban, miért teljesít rendre jobban a gazdaság a vártnál, és miért nem hatnak rá (annyira) a világgazdasági folyamatok:

• A „gazdaságvédelmi akcióterv” címszóval eddig bejelentett intézkedések aligha voltak számottevő hatással a növekedésre, leszámítva a vállalkozások terheit mérséklő szocho-csökkentést.
• A bérek emelkedése sem a kormány érdeme, a gazdaságban jelentős munkaerőhiány van, ez hajtja fölfelé a fizetéseket. Egyébként az OECD-országok között még mindig Magyarországon az egyik legalacsonyabbak a fizetések (régiós szinten is), vagyis bőven van tere a növekedésnek.
• A foglalkoztatottság emelkedése annyiban a kormány érdeme, amennyiben serkentette beruházásokat és a gazdaság növekedését (erre még visszatérünk).
• Nem világos, a kormány mit ért „beruházásösztönző környezet” alatt. Az tény, hogy a társasági adó 9 százalékos kulcsa nagyon alacsony (emiatt Magyarország adózási szempontból vonzó hely), illetve az állam menetrendszerűen nyújt nagyon komoly támogatásokat a Magyarországra települő multiknak (vagyis lényegében munkahelyeket vásárol). Az alacsony fizetések is vonzó beruházási célponttá teszik Magyarországot
• A családtámogatási intézkedések közül a csok (családok otthonteremtési kedvezménye) nyilván pörgeti az építőipart, ami jelen állás szerint a gazdaság egyik húzóágazata. Az új intézkedéseknek nemzetgazdasági szintű jelentősége még nincs. A babaváró hitellel és az autóvásárlási kedvezménnyel a kormány milliárdokat önt a gazdaságba, de ezek most indultak, így ezeknek még nem volt hatása a mostani adatokra. A családi adókedvezmény sok milliárd forintot hagy a lakosságnál, a mérleg másik serpenyőjében viszont ott van a szociális juttatások (például a családi pótlék) lefaragása/befagyasztása.
• Egyébként a magyar bérek adóóke a csökkentések ellenére nemzetközi összehasonlításban magas, ez mind a munkaadókat, mind a munkavállalókat terheli, minthogy az állam mindkét szinten szed adókat és járulékokat. És akkor nem beszéltünk a világbajnok, (az egyre szaporodó kivételektől eltekintve) 27 százalékos forgalmi adóról, ami gyakorlatilag a nettó fizetéseket terheli (legalábbis az itthon elköltött forintokat).

A hétköznapokban is érezni

Az átlagember számára a robusztus gazdasági növekedés (különösen a GDP, mint statisztikai mutató) hétköznapi szinten nyilván nem jelent a világon semmit. A mögötte húzódó folyamatok azonban igen. A munkaerőhiány miatt könnyebb állást találni vagy állást váltani, a bérek emelkedése miatt pedig többet lehet keresni.

Akadnak azért érezhető hátrányok is. Az, hogy pörög az építőipar, például azt jelenti, hogy szűkek a kapacitások és magasak a költségek, mára nemhogy egy házat nehéz és drága felépíttetni, de egy fürdőszobát kihívás kicsempéztetni. A növekvő bérek miatt növekvő fogyasztásnak árfelhajtó hatása van, így hiába magasabbak a fizetések, kevesebbet lehet belőlük vásárolni – igaz, az átlagkereset növekedése jelenleg messze meghaladja a bő 3 százalékos inflációt. Amúgy a magyar háztartások uniós összehasonlításban nagyon keveset fogyasztanak, hétköznapi nyelven fogalmazva alacsony az életszínvonal.

A kormány költekezéssel pörgeti a gazdaságot

Varga Mihály említette az export hozzájárulását a második negyedéves gazdasági növekedéshez. Ehhez hozzátartozik (amiről nem beszélt), hogy a forint elég gyenge volt, az euró 320 forint fölött mozgott. 2018 második negyedévének elején 310 forint volt az árfolyam, a negyedév végére romlott 320-ra. A GDP-t forintban számolják, és a gyenge árfolyam növeli az exportáló vállalatok forintban számolt bevételeit – magyarán, ha egy cég egy euróért exportált valamit 2018 áprilisában 310 forint bevétele volt, 2019 áprilisában viszont több mint 320.

Varga Mihály szintén nem említette, de a magyar állam sokat költ (különösen régiós összehasonlításban), amivel pörgeti a gazdasági növekedést – többek közt az építőipart terhelő nagyberuházásokkal.

A költekezés egyik forrását a magas adóelvonás jelenti, a másikat az, hogy a magyar költségvetés minden évben hiánnyal zár, tehát az állam többet költ, mint amennyi bevétele van. A kormány azt szokta hangsúlyozni, hogy az éves hiányok alacsonyak, és hogy a GDP-arányos államadósság csökken. Mindkettő igaz is, azonban nem árt megjegyezni, hogy az „alacsony” hiány uniós összehasonlításban nagynak számít, a tagállamok fele konkrétan pluszos büdzsét visz; a GDP-arányos államadósság pedig csak azért csökken, mert a GDP gyorsabban nő, mint az adósság.

A régióból Románia még Magyarországnál is prociklikusabb (vagyis a normális növekedési ciklusra még ráerősítő) gazdaságpolitikát folytat – a román gazdaság rohamtempóban közeledik is a magyarhoz. Igaz, a Románia elmaradottabb, vagyis könnyebb gyorsan nagyot nőnie. Az ilyen gazdaságpolitika egy esetleges válság idején üthet vissza, ugyanis a bőséges években serkentő államnak kevesebb mozgástere marad a válság hatásainak enyhítésére.

A kormányból Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter 2019 őszére vizionált válságot, Orbán Viktor miniszterelnök pedig tusványosi előadásában 2020-as válságról, és az ahhoz kapcsolódó újabb „gazdaságvédelmi akciótervről” beszélt, sőt, ez utóbbiból akár kettőt sem tartott kizártnak. Ahogy említettük, egyelőre a magyar gazdaság se a kereskedelmi háborút, se a brexitet, se a világgazdasági növekedés lassulását nem érezte meg igazán – de előbb-utóbb a magyar növekedés is meg fog torpanni, csak az a kérdés, mikor és mennyire.

Jobban teljesít, de még mindig sereghajtó

A kormányzati intézkedések GDP-növekedésben játszott szerepét az is árnyalja, hogy a növekedés ugyan régiós összehasonlításban sem rossz, de azért nem túlságosan kiemelkedő – márpedig Lengyelországban vagy Romániában nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt. A 2019. második negyedévi 5,1 százalékos magyar növekedés a legnagyobb volt az EU-ban (Írországból még nincs adat, az első negyedévben nagyobb volt, mint a magyar), de azért a román gazdaság is tudott 4,6 százalékot bővülni, a lengyel pedig 4,1-et.

2010-hez képest a magyar GDP az utolsó teljes évre, 2018-ra 23,1 százalékkal nőtt. Ennél a szlovák, a lengyel és a román gazdaság is nagyobb bővülést tudott. Az uniós átlag e nyolc év alatt 12,9 százalék volt. A helyzet még kevésbé rózsás, ha az egy főre eső GDP-t vásárlóerő-paritáson nézzük (amely kiküszöböli az egyes országok árszínvonalai közti különbségeket) és az uniós átlag százalékában. A magyar GDP 2010-ben az uniós átlag 64,6 százalékán állt, 2018-ra sikerült 70,2 százalékra felzárkózni – ezzel a magyar gazdaság még mindig az egyik leggyengébb volt az EU-ban.