Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Február 1-én lép életbe az EU Japánnal kötött szabadkereskedelmi egyezménye, amely jól jön a japán autógyártóknak, az európai élelmiszerfeldolgozóknak, de a magyar gazdaságon is nagyot dobhat. De az Európai Bizottság is nyer, Tokió és Brüsszel egyértelmű üzenetet küldenek vele Donald Trump globalizációellenes kül- és gazdaságpolitikájának.
Magyarország lehet az egyik legnagyobb nyertese az Európai Unió és Japán közt február 1-én, pénteken életbe lépő szabadkereskedelmi megállapodásnak – erre az eredményre jutott a Bertelsmann alapítvány hatástanulmánya. A magyar nemzeti összterméket (a GDP-t) konzervatív előrejelzés szerint évente 0,11 százalékkal dobhatja meg az egyezmény, épp annyival, mint a németet és a belgát. A legnagyobb nyertesek a GDP-növekedést nézve Japán (0,23 százalék), Írország, Hollandia és Luxemburg lehetnek. Ebben persze benne van, hogy a magyar relatíve kis gazdaság, az EU évente összesen 10,7 milliárd euró nyereségre számíthat a megállapodás jóvoltából, ennek közel harmada várhatóan Németországban fog koncentrálódni. Nem azért, mert az egyezményt Németországra szabták, hanem mert egész egyszerűen a német gazdaság képes leginkább növelni a magas hozzáadott értékkel termelő szektorok exportját.
A magyar export legnagyobb részét az országban jelen lévő multinacionális vállalatok adják (ennek köszönhetően a kétoldalú forgalom jelentős részét gépek és berendezések teszik ki), de egyre jelentősebb a magyar kis- és középvállalkozások szerepe is, melyek elsősorban élelmiszeripari termékeket exportálnak Japánba – mondta a hvg.hu-nak Tényiné Stark Mária, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) nemzetközi igazgatóságának vezetője.
Japán jelenleg is a legnagyobb felvevő piaca a magyar élelmiszereknek Ázsiában, nagy népszerűségnek örvendenek a prémium kategóriás magyar élelmiszerek: a mangalicahúsból készült termékek, a sertéshús, a libamáj, a bor és a méz. Az egyezmény kiemelt témaköre, az élelmiszeripari termékek kereskedelme előreláthatólag a magyar-japán külkereskedelmi forgalomra is hatással lesz. A vámtarifák csökkenése, az eredetmegjelölések elismerése, valamint az engedélyeztetési eljárások egyszerűsödése az igazgató szerint pozitív hatással lesz a magyar exportra.
Nem csak az élelmiszeripari termékek esetében várható pozitív változás, magyar vonatkozásban elsősorban még a gyógyszeripar, orvosi eszközök, informatikai cikkek terén lehet növekedésre számítani. A japán termékek olcsóbbá válhatnak a fogyasztók számára, emellett növekedhet az exportáló cégek munkahelyeinek száma is – véli Tényiné Stark Mária. Ráadásul nem csak az áruforgalomra, a szolgáltatásexportra is pozitív hatással lehet a kereskedelmi megállapodás.
A MKIK igazgatója azt reméli, a gazdasági megállapodásnak köszönhetően több magyar vállalkozás fordul majd a Japán által kínált piaci lehetőségek felé.
Tokióban nyit irodát a kimúlt kereskedőház
A japán piac megnyílásakor épp kapóra jönne egy olyan magyar állami szervezet, amelynek az a dolga, hogy összekapcsolja az exportálni tudó és akaró kis- és középvállalatokat az importálni tudó és akaró japán gazdasági szereplőkkel. A Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt.-t pont erre a célra hozták létre, azonban az MNKH 2018 novemberében megszűnt, feladatait utódjának, a HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség Nonprofit Zrt.-nek kellene átvennie, de egyelőre nem világos, hol tart a folyamat, mikor kezd működni az új ügynökség. Annyi biztos, hogy a kereskedőház honlapján csak a változásról számolnak be, illetve azt ígérik, feladataikat „a jövőben is lehető legmagasabb színvonalon és szakértelemmel” kívánják ellátni.
Japánnal és a kereskedőházzal kapcsolatban érdekes fejlemény, hogy az uniós közbeszerzési értesítőben január 30-án jelent meg annak a tendernek az eredménye, amit az MNKH egy Japánban felállítandó „Exportfejlesztési és Promóciós Partneriroda” létrehozására írt ki. A közbeszerzés megrendelője továbbra is az MNKH, a beszerzést a cég megszűnésétől függetlenül lefolytatták, még csak nem is módosították. A japán exportiroda egyébként 1,2 milliárd forintba fog kerülni, létrehozására és üzemeltetésére egyetlen cég pályázott, az MNKH régi partnere, a tokiói GaryuTrading Co., Ltd.
Az MNKH megszűntetése annyiban meglepő volt, hogy a kormány egyrészt nyilvánosan nem adott hangot elégedetlenségének, másrészt a kereskedőházat sikerült Fidesz-közeli vezetőkkel feltölteni és Fidesz-közeli cégekkel körülvenni. Példaként az MNKH vezérigazgató-helyettesét, Kun Gábort említenénk, akinek külkereskedelmi vagy diplomáciai tapasztalata csak minimális volt, mikor a cég felsővezetője lett, viszont egy futsal-csapatban játszott Szijjártó Péter külügyminiszterrel.
A kereskedőházat 2012-ben, a keleti (meg később az összes többi égtáj felé irányuló) export felturbózására hozta létre a kormány. Az MNKH és csatolt részei sok milliárd forintot égettek el, maga az MNKH csak az első három évben közel 10 milliárd forintot. A 2017-es évet adózás után 79 millió forintos mínuszban zárták, 2016-ot sikerült 170 milliós plusszal abszolválni, mondjuk ez kivételes év volt, 2015-ben 6 milliárd forintos mínusszal zártak. A hatalmas veszteségeket firtató kérdéseket jellemzően azzal ütötték el, hogy a kereskedőháznak nem nyereségesnek kell lennie, hanem segítenie kell a magyar export fejlődését. Azonban eredményeket sem nagyon tudtak felmutatni, a keleti (és déli) országokba irányuló kivitel nem pörgött föl, sorban kellett kirendeltségeket bezárni. Maga a „keleti nyitás” szófordulat is kikopott a fideszes politikusok szótárából.
Trump egymás karjaiba lökte Japánt és az EU-t
Túlzás nélkül állítható, hogy az EU-Japán szabadkereskedelmi egyezmény történelmi jelentőségű. Elsősorban gazdaságilag, a két terület a világ teljes GDP-jének közel negyedét adja, lakosságuk együtt 635 millió fő. Az EU Japán második legnagyobb külkereskedelmi partnere (Japán az EU-partnerek sorában a hatodik), a forgalom értéke folyamatosan nő, 2015-ben 116,3 milliárd euró volt, 2016-ban 124,7 milliárd, 2017-ben már 129 milliárd.
A számokon túl a megegyezés politikai jelentősége is hatalmas. Az Európai Bizottság számára komoly győzelmet jelent, különösen a Kanadával kötött egyezmény (a CETA) körüli szappanopera után: 2016-ban Belgium egyik része, Vallónia hosszú ideig blokkolta a megegyezés uniós elfogadását, sőt majdnem padlóra küldte az egész egyezményt. Japánnal a szabadkereskedelmi egyezmények mértékével mérve Brüsszel gyorsan és olajozottan meg tudott állapodni, a tárgyalások 2013 tavaszán kezdődtek, az egyezményt 2011-ben jelentették be Magyarországon, ami akkor épp az EU soros elnöke volt. Egyrészt a bizottság tanult a CETA körüli kalamajkából, Japán esetében külön csomagban kezelték azokat a részeket, amikhez tagállami szintű hozzájárulás kell.
Másrészt a gyors megegyezést segítette Donald Trump amerikai elnök, aki gyakorlatilag egymás karjaiba lökte Európát és Japánt. Trump sokszor hangoztatott és a gyakorlatban alkalmazott alapállása, hogy nem hisz a szabad kereskedelemben, a több országot felölelő egyezményekben pedig különösen nem, a külkereskedelemre egyszerű, nyereség/veszteség alapon működő üzletként tekint, a vámokra pedig fegyverként.
Egy ország külkereskedelme ugyan jellemzően sokkal összetettebb dolog, mint amilyennek az amerikai elnök látja, mindenesetre megválasztása után Trump kivonta az USA-t a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TPP) tárgyalásaiból. A TPP másik fontos tagja Japán lett volna. Végül tizenegy, óceán körüli ország Amerika nélkül hozta tető alá az egyezményt TPP11 (avagy CPTPP) néven. Az EU-USA egyezmény pedig tetszhalott állapotba került Trump elnöksége alatt, a tárgyalásokat hivatalosan ugyan nem szüntették be, de gyakorlatilag nem történik semmi. Ugyanakkor Trump számtalanszor kritizálta Európát, amiért nem importál annyit Amerikából, mint amennyit Amerika Európából, emiatt még büntetővámokat is bevezetett, illetve még több vámot helyezett kilátásba. Tokió és Brüsszel az elmúlt években Trumppal szembe helyezkedve számtalanszor hitet tettek a szabad világkereskedelem mellett, az egyezmény február 1-ei életbe lépése így politikai üzenet is.
Megszűnik a legtöbb vám
Bár Japán és az unió (benne Magyarország) kereskedelmi forgalma évről évre nő, az egyezmény (amit a tárgyalások közben sokan a „sajtért autókat” becenévvel illettek) életbe lépése előtt az exportőrök komoly kereskedelmi akadályokkal néztek szembe, amik akadályozták a bővülést. A japán vámok az élelmiszeripari termékeken voltak különösen magasak, például 40 százalékos vám a marhahúson és sajtokon, közel 30 százalékos az édesipari termékeken és 15 százalékos a borokon. Az uniós exportőrök évente összesen körülbelül egymilliárd euró vámot fizettek Japánban. Ezen túl bizonyos európai termékek engedélyezése nagyon nehéz, sőt bizonyos esetekben lehetetlen volt Japánban (és megfordítva).
Az egyezmény csökkenti a vámtarifák mértékét, az életbe lépését követően az uniós exporttermékek 90 százaléka esetében azonnal megszünteti azokat, hosszabb távon a termékek 97 százalékát érinti:
- a mezőgazdasági termékek 85 százaléka esetében a vámok megszűnnek;
- Japán több mint 200 védett eredetmegjelölést fog elismerni;
- a cipőipari termékek vámja tíz év alatt megszűnik (először 30 százalékról 21 százalékra csökken);
- az Európába importált japán gépkocsik 10 százalékos vámját hét év alatt kell csökkenteni.
Az egyezmény megszüntet számtalan, a kereskedelmet akadályozó szabályozási különbséget és tiltást:
- az egyik legfontosabb, hogy a gépjárművek tekintetében Japán és az EU ugyanazokat a nemzetközi sztenderdeket fogja alkalmazni;
- a szolgáltatások (például pénzügyi és telekommunikációs) kereskedelme is sokkal egyszerűbbé válik az egyezmény alatt;
- az uniós szereplők szabadon indulhatnak japán közbeszerzéseken a legnagyobb városokban;
- mindkét fél számára egyszerűbbé válik a másik területén való befektetés, bár ennek hogyanja és mikéntje még homályos.
Szintén homályos pont, milyen vitarendezési és jogorvoslati lehetőségek lesznek az egyezmény alatt, emiatt már a tárgyalások során elég sok kritika érte a megállapodást.
A britek ezt is bukják
Európa a szabadkereskedelmi egyezménynek köszönhetően lényegében hídfőálláshoz jut a Távol-Keleten, illetve a csendes-óceáni térségben, ahol eddig alig volt jelen.
Japán számára az egyezmény jelentőségét növeli a Brexit. Európában Japán egyik (ha nem a) legfontosabb gazdasági partnere az Egyesült Királyság, például ott működik a japán autógyártók európai leányainak jelentős része (a japán autógyártók közvetlenül alig exportálnak Európába, leányaikon keresztül helyben gyártanak). Az egyezménynek köszönhetően a kilépés után a japán vállalatok nem lesznek akkora gondban a kontinentális európai piachoz való hozzáféréssel, illetve a kontinentális Európába való áttelepüléssel, mint anélkül lennének. Ugyanakkor a Brexit miatt a japán gazdaság kevesebbet fog nyerni az unióval kötött szabadkereskedelmi megállapodáson, mintha nem szűnne meg a brit EU-tagság.
Nem meglepő módon Theresa May brit miniszterelnök jelezte, hogy országa szeretne saját szabadkereskedelmi egyezményt kötni Japánnal a Brexit utánra, ennek azonban jelenleg nincs realitása. A tárgyalások elkezdéséhez a feleknek tudniuk kellene, lesz-e egyáltalán Brexit, milyen Brexit lesz, lesz-e utána átmeneti idő, és végül milyen kapcsolatban marad az Egyesült Királyság az EU-val. Mindezek ismeretében még hosszú évekbe telne letárgyalni egy egyezményt: Tokió és Brüsszel hat évnyi egyezkedése ebben a sportban nagyon rövid meccsnek számít.
A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
