Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Tájjellegű új házak rozsdás kerítéssel, és még jobban berozsdált helyi gazdasággal. A legfiatalabb ingatlanokat felvonultató településeken jártunk.
Mit tippel, az alábbi települések közül melyikben a legnagyobb a 21. században (2000 után) épült új házak aránya?
A vagyonosabb budapestiek körében népszerű Nagykovácsiban sok új házat építenek, Rajka is igen népszerű a határon áttelepülők vagy Pozsonyba ingázók körében, és Zalakaroson is majdnem minden negyedik ház egészen új, ám ezek a fasorban sincsenek Tákos mögött.
A beregi településen ugyanis a lakóingatlanok 79 százalékát 2001 után építették, vagyis gyakorlatilag a teljes falu vadiúj. A Lechner tudásközpont új interaktív adatbázisából az is kiderül, hogy Tákos közvetlen szomszédságában további öt olyan település található (Hetefejércse, Jánd, Gulács, Vámosatya és Csaroda), ahol az egészen új házak aránya nagyon magas. Ezt a „zárványt” semmilyen gazdasági racionalitás nem indokolja, szegény vidékről van szó az ukrán határnál, ahol nincs ipar, és egyetlen olyan közeli nagyváros sem, ahonnan divat lenne ide kiköltözni.
Ennek a furcsa modernitásnak nagyon szomorú oka van: a térséget 2001 március elején elmosta az áradó Tisza. A vályogházak döntő többsége összeomlott, de a téglaházak közül is nagyon sok tönkrement. Tákos kapta a legnagyobb vizet,
ez a falu gyakorlatilag megsemmisült.
Az első Orbán-kormány siralmas helyzettel szembesült, ezrek maradtak fedél nélkül, és a legtöbb családnak nem volt biztosítása sem, amelyből legalább elkezdhette volna az újjáépítést. A kormány ezért pár héttel a károk felmérése után úgy döntött, hogy mindenkinek új házat épít.
Amellett, hogy a helybeliek egyszeriben megmenekültek, és máig aranyba foglalják a kormánytagok nevét, a bajból hirtelen óriási lehetőség is lett: szinte sosem fordult még elő, hogy így rendbe lehessen hozni néhány elég rossz állapotban lévő magyar települést. A romba dőlt Kádár-kockák és régi parasztházak helyére csupa új téglaházat húztak fel, példás gyorsasággal: a 2001-es tél beálltát a legtöbb lakó már az új házában tölthette.
A helyreállítás egységes arculatot szabott a falvaknak, a bajba jutott háztulajdonosok ugyanis központilag készült mintatervekből választhatták ki az új otthonaikat. Ezeket a tájra egykor jellemző beregi parasztházak formavilága ihlette (annak ellenére, hogy az árvíz idején természetesen már a Kádár-kockák uralták a terepet).
Hogy mennyire sikerült jól az adaptáció, azt mindenki eldöntheti a maga ízlése szerint, segítségül mutatunk először egy régi parasztházat, majd rögtön utána egy modern verziót is:
Most, amikor csaknem pontosan 16 évvel a katasztrófa után elmentünk az érintett falvakba, azt láttuk, hogy a másfél évtized rajta hagyta a nyomát az utcaképen. A lakosok sokszor meg-megbontották az eredeti tervezői elképzeléseket. A verandákat például előszeretettel építik be, megnövelve a lakteret, de sok esetben hozzáépítgetnek a házakhoz, ráhúznak egy emeletet, toldoznak rajta, vagy az eredeti fehér falfestést vidámabb színekre mázolják.
Beszélgettünk a helyiekkel, akik egyöntetűen nagyon hálásak az első Orbán-kormánynak. A házakat azonban ki-ki csak az anyagi lehetőségeihez mérten tudja karbantartani, a faborítások a legtöbb helyen már új festékréteg után ácsingóznak, az ablakoknak és az ajtóknak is nagyon neki kellene már esni egy pemzlivel, a kéményekről pereg a vakolat. A lakosok azt mondják, a házak minősége ma is megfelelő, néhány bosszantó probléma mellett komolyabb gondokkal nem kell küzdeniük.
Az utcakép egységén komoly csorbát ejtett, hogy a kerítéseket szemmel láthatóan nem vonták be kötelezően a projektbe. Bár lehetett szép új, egyforma kerítést kérni, ezzel a lehetőséggel sokan nem éltek, most pedig elég furán mutatnak a rozsdás, bedőlt kapuk az újszerű házak előtt.
Mások megunták az egyszerű, de tényleg stílusos „állami” faléceket és inkább csicsásabb faragványokra cserélték.
Ahogy Darvas Iván, csarodai őslakos, egykori önkormányzati képviselő meséli, az Orbán-kormány olyan gáláns volt, hogy akinek volt biztosítása, az több millió forintot kapott, de ezt megtarthatta, nem kellett beletolnia az épülő új házába. A típusterveket természetesen mindenki elfogadta, az alapszabály az volt, hogy a megsemmisült háznak megfelelő alapterületű új épületet lehetett választani – azon belül pedig minimális egyéni kéréseket is teljesítettek.
A lakatlan házakat (bizonyos kivételektől eltekintve, amelyeket egyedi kapcsolatokkal indokolnak a helyiek) nem építették ugyan újjá, de a kormány még ezekre is úriember módján – az esetleges biztosításon felül – jókora összegeket fizetett ki a tulajdonosoknak.
Az új házak alapjai magasabb szinten vannak, mint az árvízkori legmagasabb vízállás, és a védműveket is megerősítették a környéken. A mostani magas vízállásnál sincsenek veszélyben a falvak. Minden házhoz új emésztő épült, akkor is, ha a régi még használható volt, de a szennyvízcsatornát Csarodára például nem vezették be, ma is szippantóskocsi járja a környéket.
Jellemzően gázfűtés van mindenhol, és a korábbi házakhoz képest a lakosok szerint tényleg sokkal komfortosabb lett az élet. A jobb szigetelésnek köszönhetően pedig az első Orbán-kormány már tudtán kívül elérte a második legfőbb vívmányát, a rezsicsökkentést.
Az építésnek volt néhány jellegzetesen magyaros eleme. Darvas Ivánék 60 négyzetméteres házának várható építési költségét például 2001 tavaszán még 6,4 millió forintra becsülték, mire azonban pár hónap múlva beköltöztek, majdnem ennek a duplájára, 10,7 millió forintra nőtt a valós ráfordítás. Pedig a logikus az lett volna, ha ez az összeg csökken, mert a műszaki szemlekor a papírokra kénytelenek voltak rávezetni: gyanús, hogy a beígért első osztályú alapanyagok helyett másod- vagy inkább harmadosztályú matériát alkalmazott az építő vállalat. Ezt ugyan megreklamálták, de egy ilyen gáláns ajándék lónak végső soron ritkán nézi bárki a fogát.
A 10,7 milliós kormányajándék most a piacon lényegesen kevesebbet ér, Darvas Iván azt mondja, most körülbelül 4-4,5 millióért tudná eladni a házát. Az Orbán-kormány egyébként igyekezett elébe menni a spekulációnak: 15 éves jelzálogjogot jegyzett be az ingatlanokra. Ezt azonban a 2002-től regnáló MSZP kabinet hamar megszüntette, bevágódva ezzel azoknál a lakosoknál, akik eladták az ingatlanjaikat.
A falvakban ugyanakkor nincs nagy mozgás, a fiatalok jellemzően elvándorolnak, a népesség öregszik, sok a nyugdíjas. Az ingatlanokra csak az Ukrajnából átköltözők támasztanak keresletet, ők tartják némileg egyensúlyban a fluktuációt, egyébként pang minden. A környéken nincs munka, leginkább Vásárosnaményban vagy Fehérgyarmaton lehet próbálkozni, de sokan inkább külföldre mennek. Sok a közmunkás, akik a helyiek elmondása szerint néha egészen hasznos feladatokat végeznek, de sokszor felesleges munkával töltik az idejüket.
Az ukrán határon néha egy kicsit több gázolajjal és benzinnel jönnek-mennek az autók, és a cigit sem a dohányboltban vásárolják errefelé az emberek, ezek a kiegészítő jövedelmek még sok családnál biztosítják a vasárnapi húslevesbe valót. A második Orbán-kormánynak pedig volt egy olyan húzása, ami miatt a helyiek lojalitása erős maradt: a házaknál 4 ezer forintért mérik a szilvapálinka literjét. De most már ne induljon útnak senki, a tavalyi főzetből alig maradt.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
