Minimálbérre van bejelentve, de kap hozzá 100-200 ezret borítékban? Ebből most egész jól megélhet. Ugye, így megy ez már 10-20 éve, hiszen elvétve volt olyan munkahelye, ahol teljes fizetésre lett volna bejelentve. Vagy a rendszerváltás után, talán kényszerből, belevágott az üzletbe, és ügyvezetőként magának is minimálbér után fizet járulékot azóta. De gondolt már arra, hogy mennyiből fog élni nyugdíjas korában, úgy 20-30 év múlva?

Nagyjából 30 ezer forint nyugdíja lesz mai értéken - és ez egy optimista verzió.

Az emberk életük során (1988 óta) bevallott nettó havi bérük nagyjából 80 százalékát kapják meg havi nyugdíjként (szaknyelven ez 80 százalékos nettó helyettesítési ráta, ha 40 év munkaviszony után megy valaki nyugdíjba). Így ha közel van a nyugdíjhoz, de a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben az volt a jellemző, hogy borítékban kapta a bérének egy részét, és csak legfeljebb minimálbér után fizetett járulékot (a cég, amely önt alkalmazta, a minimálbérre jelentette be), akkor esélyes, hogy alig valamivel több mint 50 ezer forintos nyugdíjat állapítanak majd meg önnek.

Ez se sok, és még kevesebb is lehet. Matits Ágnes nyugdíjszakértő szerint ugyanis az átlagos  helyettesítési ráta akár 50 százalékra is csökkenhet a következő évtizedekben, akkor is, ha nem változik a nyugdíjrendszer. Az emberek ugyanis egyre kevesebb szolgálati időt szereznek a nyugdíjba lépésig. Ezzel az aránnyal ma az elmúlt 20 évben végig "borítékozók" 30 ezer forint körüli nyugdíjhoz jutnának. Holtzer Péter, a Nyugdíj- és Időskor Kerekasztal (NYIKA) volt elnöke, még ennél is pesszimistábban nyilatkozott a hvg.hu-nak. Szerinte, ha valakinek több évtized is hátra van még a nyugdíjig, örülhet, ha nyugdíjasként megkapja az utolsó bére 30 százalékát.

Nyugdíjas cikksorozat

A hvg.hu sorozatot indított a nyugdíjakról, nyugdíjasokról. Eddigi cikkeinket ide kattintva olvashatják.

De alakulhat még ennél is rosszabbul a helyzet, ha ön abba a nagy tömegbe tartozik, amelynek a rendszerváltás óta eltelt évtizedekben csak nagy ritkán volt bejelentett munkahelye, a jelenlegi nyugdíjszabályok szerint, így az is könnyen lehet, hogy semmilyen öregségi nyugellátásra nem számíthat. Ahhoz ugyanis, hogy legalább résznyugdíjat kapjon, 15 év szolgálati idővel kell rendelkeznie. Ennek a problémának a megoldására jellemzően semmilyen ötletünk nincs.

Elkerülhetetlen az alapnyugdíj?

Elsőre úgy tűnik, ezek csak egyéni problémák, a társadalomnak semmi köze ahhoz, mi lesz azokkal az emberekkel, akik önhibájukból vagy ártatlanul ilyen helyzetbe kerülnek idős korukban. De ha sok százezer, akár egymilliónál is több idős ember kerül abba a helyzetbe, hogy minimális szinten sem tudja fenntartani magát, az már súlyos társadalmi krízis.

Matits Ágnes szerint 2040-2050-re már komoly társadalmi feszültség lesz a tömeges időskori szegénység miatt, 2050-2070 körül pedig az idősek legalább fele egyáltalán nem lesz képes már fenntartani magát a nyugdíjából. Ha a következő évtizedekben továbbra is a jelenlegi szabályok szerint állapítja meg az állam a nyugdíjakat. Vagyis kitart a jelenlegi nyugdíjrendszer alapelve mellett, amely szerint az állam döntően csak a volt foglalkoztatottaknak, az elismert szolgálati idő és a bevallott keresetek alapján biztosít nyugdíjat - gyakorlatilag az addigi, de a nyugdíjba vonulással kieső munkajövedelem pótlásaként. Hiszen egyre többen már nem foglalkoztatotti jogviszonyban szereznek jövedelmet, s bizony sok a szürke és fekete jövedelmekből élők száma is. A kérdés, hogy kell -e, és ha igen, akkor hogyan lehet tenni azokért, akik ily módon alig szereznek nyugdíjjogosultságot.

Erre, a várható tömeges időskori szegénység kivédésére javasolják egyes nyugdíjszakértők az úgynevezett alapnyugdíjat. Az alapnyugdíj egy olyan időskori ellátás, aminek az alapja nem a munkával szerzett jogosultság, hanem lényegében alanyi jogon jár egy életkor elérése után, és a forrása nem a munkabérekből levont járulék (amiből most a nyugdíjakat fizetik), hanem valamilyen adó, például a fogyasztásra kivetett közteher. Magyarán nem csak a foglalkoztatottak és a munkáltatók, hanem lényegében az egész társadalom viselné az idősek alapellátásának a terhét.

A történet másik oldala, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer évtizedekre előre tekintve, egyébként is szétmenőben van, fogalmazott egy nyugdíjszakértő a hvg.hu-nak. Nem csak az időskori szegénység kényszeríti a rendszert egy alapnyugdíj bevezetése felé, hanem az is, hogy a jelenlegi, bérjárulékokból finanszírozott, munkaalapú nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan a kirajzolódó demográfiai folyamatok, a foglalkoztatási problémák, és a munkavállalás megváltozott körülményei mellett. Magyarán, nemcsak az a probléma, hogy a nyugdíjba lépésig sokan nem szereznek elegendő nyugdíjra szóló jogosultságot ebből a rendszerből, illetve az idősek nem fognak elég ellátást kapni, hanem az is, hogy a csökkenő népesség és a megváltozott foglalkoztatási körülmények (szabadúszók, részmunkaidősök, vállalkozók) miatt a nyugdíjrendszer fenntartói is egyre kevesebben lesznek.

Emiatt jelenleg úgy tűnik, valamilyen, jogosultságtól független, általános, alanyi jogú ellátást kénytelen lesz fizetni az állam az időseknek, ha tömegessé válik az időskori szegénység. Bizonyos mértékig az idősek korábbi munkateljesítménytől független támogatása már most is jelen van a nyugdíjszabályokban: a nyugdíjak megállapítása jelenleg azoknak kedvez, akik kisebb jövedelemmel rendelkeztek az aktív éveik során és kevesebbet dolgoztak (a szolgálati idő elejét nagyobb súllyal számítják be, a magasabb béreket pedig csökkenő mértékben).

Egy kicsit már megágyaztunk az alapnyugdíjnak

Bizonyos mértékig az idősek korábbi munkateljesítménytől független támogatása már most is jelen van a nyugdíjszabályokban: a nyugdíjak megállapítása jelenleg azoknak kevez, akik kisebb jövedelemmel rendelkeztek az aktív éveik során és kevesebbet dolgoztak (a szolgálati idő elejét nagyobb súllyal számítják be, a magasabb béreket pedig csökkenő mértékben).

Az alapnyugdíj, mint kiegészítés

Az alapnyugdíj hazai megvalósítására két koncepciót dolgoztak ki a Nyugdíj- és Időskor Kerekasztal (NYIKA) nyugdíjszakértői 2009-ben. Az egyik, Augusztinovics Mária és Matits Ágnes koncepciója, amely úgy vezetné be az alapnyugdíjat, hogy mellette fenntartana egy a jelenleginél kisebb munkaalapú, járulékbefizetéseken alapuló öregségi nyugdíjat is.

Ebben a koncepcióban az alapnyugdíj ma körülbelül 40 ezer forintnak felelne meg, és minden Magyarországon élő állampolgárnak járna, aki elérne egy meghatározott  életkort (például 70 év), valamint egy jól definiált időtartamon keresztül (akár több évtizeden keresztül) Magyarországon lakott. Az alapnyugdíj fontos sajátossága lenne, hogy nem bérjárulékokból finanszírozná az állam, hanem valamiféle, forgalmi vagy fogyasztási alapú különadóból (forgalmi, fogyasztási adó ma például az áfa vagy a jövedéki adó). Az alapnyugdíj bevezetésével  párhuzamosan a munkavállalók által fizetett járulékok gyakorlatilag  megfelezhetők lennének, és a továbbiakban a járulékfizetők a  német pontrendszerhez hasonló nyilvántartásban szereznének jogosultságot a nyugdíjuk munkaalapú részére.  A  munkaalapú nyugdíjak az alacsonyabb járulékfizetés következményeként természetesen a jelenleginél alacsonyabbak lennének, és emellett az alapnyugdíj lenne a kiegészítés. Egyúttal ez az alapnyugdíj mindenki számára garantálná az időskori végletes elszegényedés elkerülését.

Ha bevezetnék, ez az alapnyugdíj nem az aktuálisan fizetett öregségi nyugdíjakhoz adódna hozzá, hanem a folyó nyugdíjak egy részét fizetnék alapnyugdíjként , míg az efölötti részt kellene a nyugdíjjárulékokból finanszírozni.

A TB-gyilkos verzió

A NYIKA másik szakértő tagja, Fehér Csaba közgazdász radikális megoldással állt elő az alapnyugdíjra. Szerinte az állam szerepét a szükséges minimumra kell korlátozni, ugyanis indokolatlanul avatkozik be a nyugellátásba. Az államnak csak annyit kellene tennie, hogy hárítsa el a végletes szegénységet, és olyan pénzügyi ellátást vezessen be, ami további jogosultsági feltételekhez nem kötött, és összege ellátotti kategóriánként (például időskorú, rokkant) azonos lenne. Ezt a koncepciót a nyugdíjszakértők egymás között TB-gyilkos verziónak nevezik, ugyanis a végső célja a társadalombiztosítási rendszer teljes megszüntetése. Hozzá kell tenni azonban, hogy a megszerzett jogosultságokat ez a koncepció is érintetlenül hagyná.

Az átlagos alapnyugdíj induló szintje ebben a koncepcióban a nettó átlagbér 23 százaléka lenne, de csak inflációval emelnék, így ez az arány fokozatosan csökkenne. Ez olyan, mintha ma közel 35 ezer forintot kapna minden nyugdíjas. Ezt az összeget azonban részben meg is lehetne adóztatni Fehér Csaba szerint. Az alapnyugdíj szintje az időskori létminimumhoz kötődne, így rendszeres emelését az időskori fogyasztói kosár árváltozása határozná meg.

A megoldás pénzügyi célja Fehér Csaba szerint az lenne, hogy a nyugdíjrendszer állami kötelezésen alapuló, béradókból finanszírozott elemeit fokozatosan kivezesse, ezzel korlátozva a nyugdíjrendszerre fordítandó adóbevételeket. A távlati cél pedig az öngondoskodás ösztönzése lenne. A kívánatos célállapot szerint az állami nyugdíjrendszer hosszú átmenetet követően kizárólag egy alacsony összegű, általános adóbevételekből finanszírozott, 70 éves kortól fizetendő alapnyugdíjból áll. Ezt egészítené ki a - csökkenő elvonások miatt is bátorított - magánmegtakarításból származó nyugdíj.

A rendszer ösztönözné az öngondoskodási formákat – önkéntes nyugdíjbiztosítás, egyéb befektetések –, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy mindenki egységesen takarékoskodna, még az alacsony állami ellátás tudatában sem. Az átmeneti időszak lezárultával tehát jelentős jövedelemkülönbségek lennének az idősek körében, amelyek részben az előtakarékosságra való szándékot, részben a képességet, részben pedig az önkéntes megtakarításokat kezelő pénzügyi szolgáltatók teljesítményét fogják tükrözni.

Na de mi lesz átmeneti időszakkal?

A már említett előnyök mellett azonban vannak komoly hátrányok is. Ez a megoldás, az alapnyugdíj, például felszámolja az egyének várakozásaira, életstratégiáira épülő és a legtöbb nyugati jóléti szociális államban ismert rendszert.

Az alapnyugdíjra átállás nagyon hosszú átmeneti időszaka végén emellett a megmaradó állami ellátás jóval alacsonyabb lesz, mint bármely más konstrukcióban. Az alapnyugdíjas konstrukció átmeneti időszaka alatt a jelenlegi társadalombiztosítási nyugdíjrendszer továbbélne, a megszerzett jogosultságokat a társadalombiztosítás tiszteletben tartja, sőt, még az újonnan belépő évjáratok is szereznének - igaz, folyamatosan csökkenő- szolgálati időt.

Erre azért volna szükség, mert a rendszerből nem vonhatók ki egyszerre a járulékbevételek, jövedelem-arányos járulékfizetés viszont nem várható el attól, aki később már csak egy egységes összegű alapellátásra számíthat. Az átmenet kulcskérdése azért az, hogy az újonnan keletkező jogosultságok és befizetések milyen ütemben csökkennek egymáshoz képest. A csak alapnyugdíjat tartalmazó rendszer átmenet idejére számolt teljes finanszírozási igénye jelentős, a költségek lefutását viszont alapvetően határozza meg, hogy az új rendszer bevezetése mennyi idő alatt valósult meg: lassú bevezetés mellett az éves költségek alacsonyabbak, a teljes költség ugyanakkor magasabb és viszont.

Az átmenet akár 120 év is lehet

Az alapnyugdíj bevezetésének egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan lehet megoldani azt az időszakot, mely alatt az egész rendszer átáll az új koncepcióra. A pontrendszerrel kombinált alapnyugdíj általuk javasolt verzióját Matits Ágnes szerint akár holnaptól be lehetne vezetni, viszont az alapnyugdíj miatti többletkiadás évtizedeken keresztül jelentősen növelné a költségvetési kiadásokat. A NYIKA jelentésében kifejtett koncepció szerint a többletkiadás meghaladhatná a GDP 5 százalékát. (Most a költségvetési hiány alig marad el az uniós források elvonása vagy folyósítása szempontjából kritikus 3 százaléktól.) Az alapnyugdíj bevezetése végül nem vezetne az öregségi ellátásokra fordított kiadások csökkenéséhez, 2100 környékére a jelenlegi szint kétszeresét – a GDP közel 12 százalékát – kellene nyugdíjakra költeni, aminek közel felét jelentenék a költségvetést terhelő alapnyugdíjak. De a szakember felhívta a figyelmet arra, hogy alig lenne kevesebb az állami teher, ha a jövőben a jelenlegi rendszer fennmaradásakor keletkező várható hiányokat kellene pótolnia a költségvetésből.

Így működik máshol

Alapnyugdíj típusú rendszerek a világ különböző országaiban működnek, Európában az Egyesült Királyságban működik hasonló rendszer, de Fehér Csaba példájához talán az új-zélandi áll közelebb. A távoli szigetországban minden 65 év feletti ember, aki ott lakik, nem is kell helyi állampolgárnak lenni, kap alapnyugdíjat. Egy megkötés ugyanakkor van: legalább 10 évet Új-Zélandon kellett eltölteni az ember 20 éves kora óta – 5 évet pedig az 50. születésnap után –, ennek a 10 éves időszaknak ugyanakkor nem kell folytonosnak lennie. Az, hogy mennyi pénzre számíthat az illető, nagyban függ a családi állapottól, kivel él együtt az illető, ő is jogosult-e alapnyugdíjra, illetve attól, hogy mennyi tengerentúli juttatást, nyugdíjat kapnak. Egy példa: ha valaki egyedül van, akkor hetente 366 dollár az új-zélandi alapnyugdíj, ez havonta 281 ezer forintnak felel meg nettóban (az alapnyugdíj adózik, ebben az esetben úgy kalkuláltunk, hogy nincs máshonnan jövedelem). Ez Magyarországról nézve nagyobb összegnek tűnik, ám Új-Zélandon a megélhetési költségek is magasabbak: egy átlagos helyi háztartás heti költsége 1100 új-zélandi dollár körül alakul (itt ugyanakkor nem egyszemélyes háztartásokról van szó).

Fehér Csaba szerint az alapnyugdíj közpénzügyi hatásai attól is függnek, hogy a jelenlegi ellátásokat (beleértve ebbe minden, az időskorúaknak és rokkantaknak nyújtott nem nyugdíjszerű pénzbeni kifizetést is) milyen mértékben váltja ki az alapellátás. Véleménye szerint az alapnyugdíj, mint új koncepció, azonnal bevezethető lenne olyan módon, hogy a jelenlegi (nyugdíj és egyéb, szociális) ellátásokat két jogcímen kapnák az időskorúak: mint alapnyugdíjat és mint munkanyugdíjat. A bevezetés költségei alacsonyak lennének, hiszen az időskorúak túlnyomó többsége már ma is részesül valamilyen jogcímen olyan ellátásban, ami eléri egy alapnyugdíj összegét.

A mielőbbi bevezetés előnye ezért elsősorban nem jóléti vagy közpénzügyi jellegű - inkább abban áll, hogy az új szerkezet, az új ellátástípus már elfogadottá válna, gyermekbetegségeit kinőné, mire annak érdemi hatásai elkezdenének érvényesülni. Annak esélye ugyanis, hogy egy-két évtized múlva, egy addigra már akuttá vált, politikai következményekkel járó problémára adott gyors válasz szakpolitikai szempontból átgondolt és fenntartható, igen csekély.

Az alapnyugdíjjal kapcsolatban meg kell azonban említeni azt is, hogy bevezetése lerontja a járulékfizetési hajlandóságot és így felgyorsíthatja a társadalombiztosítás erózióját, növelheti annak deficitjét.

A csak alapnyugdíjas rendszer esetében az átmenet súlyos finanszírozási kérdéseket vet fel. Ezek megválaszolására két példát vázol fel Fehér Csaba. A radikális változat szerint 2012-től (a tanulmány 2009-ben íródott) a pályakezdők jövedelmét nem terheli sem munkaadói, sem munkavállalói járulék. Egy ilyen átmenet költségei a következő 30 évben igen magasak, az átmenet teljes költsége viszont alacsonyabb, az új rendszer hamarabb meghonosodik. A másik esetben 2012-től 2042-ig a pályakezdők munkajövedelmét a jelenlegi járulékok fele terheli, és csak a 2042 után munkába állók esetében szűnik meg teljesen a járulék. A kétlépcsős változatnál a teljes átmenet rendkívül hosszú, 120 évig tartana (ekkor halna ki az utolsó olyan korosztály, amely még befizetett a régi rendszerbe), a teljes költség magasabb, viszont az évről-évre jelentkező deficit-növekmény kisebb. Egy ilyen hosszú átmenet bár irreálisan hosszúnak tűnhet, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nyugdíjrendszer sajátságai miatt minden olyan szabályváltozásnak, ami a szerzett jogokat tiszteletben tartja, legalább 60 évre van szüksége ahhoz, hogy a rendszer egészében érzékelhető legyen.

Az átmeneti időszak során a nyugdíjak egyre kisebb részét finanszírozzák járulékok, és egyre nagyobb rész hárul a költségvetésre. A költségvetési finanszírozás két részből áll: egyfelől a forráskivonás miatt előálló hiányból, ami a 2009-ben lefolytatott számítások szerint a 2050-es évek közepén tetőzik, másfelől az egyre nagyobb részt kitevő alapnyugdíjból. A 2060-as évektől már csak a költségvetési forrásokból finanszírozott kifutó társadalombiztosítási és az alapnyugdíj, valamint a fokozatosan szintén eltűnő magánpénztári járadékok alkotják a nyugdíjrendszert. Mivel az átlagos ellátási szint trendszerűen csökken, az egyre növekvő létszámú időskorú ellenére az állami nyugdíjkiadások a század második felében a GDP 5 százaléka körül stabilizálódnak.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!