Bár Selmeczi Gabriella januárban még arra utalt, hogy a kormány a svéd nyugdíjmodellen alapuló egyéni számlás nyugdíjrendszert tervezi, úgy tűnik, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) inkább a németországihoz hasonló, szintén egyéni számlákra épülő pontrendszer bevezetését fontolgatja. Legalábbis erről árulkodik a kormány honlapjára szerdán felkerült „Új baby boom - A középosztály gyermekvállalási forradalma” című vitairat, amelyben a nemzetgazdasági tárca a népszaporulat ösztönzését célzó javaslatait - a Népesedési Kerekasztal ajánlásaira alapozva - írta le.

Több gyerek, jobb nyugdíj

A dokumentum készítői - a nemzetgazdasági tárca munkatársai - szerint a nyugdíjrendszer átalakítása során minden eszközzel világossá kell tenni, a járulékfizetés nem öngondoskodás, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése.

hvg.hu

A vitaanyag szerint a nyugdíjrendszernek egyéni számlákon kell alapulnia, és a rendszer lényege az lenne, hogy a munkavállalók a bérük mértéke alapján pontokat kapnának, majd a nyugdíjba menetelkor „a mindenkori átlagbér és a várható átlagos élettartam” alapján állapítanák meg a nyugdíjukat.

Figyelembe vennék ugyanakkor a gyermekvállalást és a gyermeknevelést is, azaz a nyugdíjrendszernek figyelemmel kell lennie arra, hogy a járulékfizető állított-e a helyébe olyan utódot, aki időskorában fizeti számára a járulékot, amiből a nyugdíját kapja. A vállalt és kitaníttatott gyermekeket úgy ismerné el a nyugdíjrendszer, hogy a gyermekek után „differenciált pontok” járnának.

Mindennek alapján úgy tűnik, a minisztérium magáévá tette a Népesedési Kerekasztal nyugdíjjavaslatait. Szakértőik, Botos Katalin és Botos József már tavaly februárban a pontrendszert javasolták. A két nyugdíjszakértő idén áprilisban újra előállt ötletével, a Pénzügyi Szemlében egy ötrészes cikksorozatban fejtették ki elképzelésüket, amely a német pontrendszeren úgy módosítana, hogy az a felnevelt gyermekek számát is figyelembe veszi.

Modelljükben a nettó átlagbér jelentene egy pontot. Egy átlagbért kereső munkavállaló (valamint a munkáltatója által) befizetett nyugdíjjárulék azonban - a jelenlegi járulékszinttel számolva - ennél kevesebb, az átlagbérnek mindössze 36 százaléka. Így egy átlagbért kereső munkavállaló évente 0,36 pontot gyűjtene, ami 40 év munkaviszony után 14,4 pont lenne. (Aki többet keres, természetesen több pontot gyűjtene ebben a rendszerben.) A nyugdíjat úgy számítanák ki, hogy a megszerzett pontok számát elosztanák a nyugdíjba menetel időpontjában várható élettartam éveinek számával. Az így kapott hányados és a mindenkori nemzetgazdasági átlagbér szorzata lenne a nyugdíjas nyugdíjjáradéka.

Rosszul járnának a gyermektelenek

A két szakértő szerint a jelenlegi átlagbérrel és a várható élettartammal számolva 114 ezer forintos havi járadék jönne ki egy egész életében átlagbért kereső nyugdíjba vonulónak, azonban nyugdíjmodelljük szerint ezt sokan nem kaphatnák meg. Ugyanis a pontszámokat a felnevelt gyermekek szerint differenciálnák. A gyermeknevelés költségei ugyanis szerintük úgy értelmezhetők, mintha a gyermeket vállalók magasabb járulékot fizettek volna be saját idős koruk nyugdíjának biztosítására. A szerzők szerint itt majd a szülőpárt, nem az egyéni járulékfizetőt kell figyelembe vennie az államnak.

Így a nemzeti átlagjövedelmet kereső munkavállaló a teljes pontszámát csak akkor kaphatná meg, ha állított maga mögé járulékfizetőt, azaz, van szülőpáronként két gyermek. Három gyermek esetén a pontszámot már növelnék, viszont egy gyermek esetén csökkentenék. Gyermektelenség esetén jelentősen (38 százalékkal) csökkene a nyugdíjbavonuláskor figyelembe vett pontok száma, vagyis jóval kevesebb nyugdíjat kapnának.

A szerzők cikkeikben azt egyébként elismerik, hogy ez bizonyos családoknak többletterhet jelenthet, hiszen „a két gyereknél kevesebbet vállaló családok számára csak kiegészítő önkéntes nyugdíjpénztári takarékoskodás mellett volna garantálható a két gyermeket vállaló párokkal azonos időskori jövedelem”.

Marton Szilvia

A Nyugdíj és Időskori Kerekasztal (NYIKA) 2008-as jelentése is megemlíti, hogy egyes vélemények szerint a gyermekvállalást pozitívan figyelembe vevő nyugdíjszámítással javítható a romló demográfiai helyzet, de ezt a nézetet valló szakértők is belátják, hogy egyrészt vitatott, másrészt jó esetben is csak enyhe lehet ez a lehetséges hatás.

Az is igencsak homályos még, hogyan lehetne megosztani a gyermekneveléssel járó előnyöket a két szülő között. Emellett azt is érdemes számításba venni, hogy egy ilyen rendszer komoly, évekig tartó felfordulást okozna a nyugdíj-adminisztrációban a terület ismerői szerint. Ugyanis az államnak a jövőben nemcsak a leendő nyugdíjasokat kellene nyomon követnie, számon kellene tartania azt is, hány gyermekük született, meddig nevelték őket, mikor váltak, sőt, egy ilyen kedvezmény indokolná a gyermekek járulékfizetésének ellenőrzését a szülő nyugdíjának kiszámításakor (hiszen az lenne a gyermekvállalás honorálásának első számú oka, hogy járulékfizetőket adtak a rendszernek).

Önkéntes pénztárak bankok nélkül

A „Baby Boom” vitaanyag készítői azonban nemcsak a járulékon alapuló nyugdíjrendszert, hanem a jelenlegi önkéntes nyugdíjpénztárakat is átalakítanák. Az alapját meghagynák: a tagok és az „igényes munkahelyek” fizetik a tagdíjakat, az állam pedig adókedvezménnyel ösztönözné a befizetéseket. Az önkéntes pénztárakat azonban átneveznék, hogy a kölcsönösséget tükrözzék, így a régi magyar bányászati társládák mintájára társ-segítség, vagy hasonló kifejezést javasolnak.

A kölcsönösség kifejezése azért fontos, mert a rendszert függetleníteni akarják a bankoktól, biztosítótársaságoktól, ami akár jelentheti azt is, hogy a pénzintézetek alól nemcsak a magánnyugdíjpénztárakat rúgják ki, hanem az önkéntes pénztárakat is. A tárca által közzétett vitaanyag szerint „az önkéntes kölcsönös nyugdíj- és egészségpénztárak civil fejlődésének támogatására” azért van szükség, „mivel ezek a legerősebb anyagi erővel rendelkező civil szervezetek, hiszen a törvény értelmében a tagok a pénztár tulajdonosai”.

Az önkéntes pénztári rendszer átalakítása, és az „eredeti” - az 1993-as törvényben rögzített - elvekhez, legfőképpen a nonprofit jelleghez történő visszatérés egybecseng Matolcsy korábban hangoztatott terveivel.

A nemzetgazdasági miniszter 2010 őszén, a nyugdíjak einstandolása után már arról beszélt a Népszabadságnak adott interjújában, hogy „a kormány hosszú távon segíteni kívánja az öngondoskodást, és meggyőződésem, hogy ebben rendkívül fontos helyük van az önkéntes pénztáraknak”. A miniszter akkor úgy fogalmazott: az „önkéntes pénztárak vonzóbbá tétele most még nem aktuális, de tavasszal az lehet”.

Előrelépés azon túl, hogy megkérdezték az ágazat véleményét a problémákról, nem történt. Matolcsy idén is jelezte a rendszer megújítását: január 27-én egy írásbeli kérdésre válaszul azt írta, nem akarja elsorvasztani a 16 éve működő nyugdíjpénztárakat, sőt, ki akarja aknázni a bennük rejlő lehetőséget. Azaz kiemelt szerepet kapnak az új nyugdíjrendszerben.

A bankok és biztosítók burkolt kizárásának ötlete az önkéntes pénztárakból nem új. Januárban az Origo a birtokába került NGM-es munkaanyagra hivatkozva azt írta, a tervezet felveti, hogy a tárca a nyugdíjkasszák működtetéséből kizárná a bankokat és biztosítókat, amelyek eddig a piac többségét uralták.