Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az apró, az arisztokrata és az erőművész. Akár ezt a címet is választhattuk volna ennek az 50-60 éves, illetve vadonatúj autós technikák szépségét párhuzamosan felvázoló írásunknak. Nyitjuk az ajtókat, foglaljanak helyet a három csodában.
Az elmúlt években megszokhattuk már, hogy a BMW hazai képviselete a balatonfüredi Concours d’Elegance oldtimer rendezvény főtámogatójaként szereti elmosni a határt a nagyon régi és a legújabb autók között. Nem történt ez másként idén sem, ahol nemcsak régi bajor járgányokat lehetett látni, hanem itt volt az új M5-ös sportszedán hazai debütálása is.
Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy nemcsak a 2018-as M5-öst, hanem két régi autót, egy BMW 503 Coupét és egy Minit is sikerült kipróbálnunk a Balaton környékén kanyargó utakon. A galéria roskadozik a fotóktól, érdemes kattintani az alábbi képekre.
BMW M5
A BMW 1985-ben mutatta be az első M5-ös sportszedánt, mely az akkori E28-as 5-ös szériára épült. Ez a 3,5 literes motorral szerelt járgány 286 lóerőt szabadított rá a hátsó kerekekre, és mivel kevesebb, mint 2200 példány készült belőle, az M1 után az egyik legritkább M-sorozatú BMW.
A tavaly augusztusban leleplezett aktuális M5-ösben lévő 4,4 literes turbós erőforrás már több mint kétszer erősebb az ősénél, hiszen kereken 600 lóerős teljesítménnyel bír. Ráadásul most először az erő nemcsak a hátsó, hanem mind a négy kerékre megérkezik.
Ennek köszönhető az elképesztő 3,4 másodperces 0-100-as sprintidő és a tény, hogy a gázpedál lenyomása még 150 km/h-nál is azonnali ülésbe préselést eredményez.
De nyugalom, az új M5-ös gombnyomásra átalakulhat hátsókerékhajtásúvá, a száguldozást persze a Balaton környéki közutakon nem állt módunkban kipróbálni.
A gázpedál lenyomására már állóhelyzetben, üresben lévő váltó mellett is megmozdul a karosszéria, ami olyan, mint amikor egy sportoló megfeszíti izmait. A villámgyors váltóval egyest kapcsolva aztán a foga fehérjét is megvillantja a bajor izomkolosszus: a motor és a kipufogó felől a petrolhead füleknek kellemes hangok érkeznek és máris katapultál a 2 tonna. Az audioprodukció azonban mégsem letaglozó, az új M5-ös ilyen szempontból egyértelműen visszafogottabb, mint például a csattogó, durrogó és hörgő Audi TT RS.
Talán ez az ára annak, hogy az M5 egyszerre szeretne sportolóként és öltönyös úriemberként viselkedni. Persze jó esélyt látunk rá, hogy versenypályán más arcát mutatja majd a gépezet. Hiszen leginkább mégis csak oda készült.
BMW 503 Coupe
300 ezer euró, vagyis mintegy 95 millió forint. Ennyire volt biztosítva a következő kipróbált modell, egy 1959-es gyártású BMW 503 Coupe. Az 50-es évek, de talán az autógyártás komplett idősíkját tekintve is az egyik legszebb modellről van szó, amit közelről látni is nagy szerencse, hát még beleülni. És vezetni.
A gyújtáskulcs elfordítása és a kuplung benyomása után csak rá kell nyomni az indítógombra és a 3,2 literes V8-as erőforrás máris életre kel. Az időgép beindul, és egészen 1959-ig repít vissza az időben, a kipróbált példány ugyanis ekkor, alig három évvel a mi 56-os forradalmunk után készült.
A németek a háború elvesztése után nem sokkal már ilyen luxus-sportkocsikat gyártottak, amiből már az elektromos ablakemelő sem hiányzik. Érdekesség, hogy az első és hátsó ablakok között némi átfedés van, illetve, hogy a hátsó ablak darabka nem lesüllyed, hanem lefordul a rejtekébe.
A méretes tetőablakon besüt a nap, ülünk a finom bőrülésben és a V8-as kellemes orgánumát hallgatva szolid tempó mellett krúzolunk a helyi kanyargós utakon. Megfizethetetlen élmény, és nagyon más, mint amiben a mai modern autókban részünk lehet.
Biztonsági öv nincs, a külső visszapillantótükör nagyon kicsi és fényévnyi távolságra van tőlünk, a kormány hatalmas és nagyon közel van a felsőtestünkhöz, a négysebességes kéziváltó pedig egy letűnt kor váltási érzetét biztosítja.
A 140 lóerős teljesítmény nem sok, de ehhez a 1,5 tonnás régi bajor járgányhoz bőven elegendő: ezzel az autóval úgysem akar senki száguldani. Elvileg akár 190-nel is repeszthetnénk, de már ennek a fele is bőven elegendő ahhoz, hogy belépjünk az autós mennyországba.
A patika állapotú 2+2 üléses BMW 503 Coupe egyenesen a gyártó müncheni központjából érkezett, és természetesen minden hibátlanul működik rajta. A két német szerelő azért a biztonság kedvéért mindenhova követi a régi kupét, és az X5-ösük tele van tömve olyan alkatrészekkel, melyek jó szolgálatot tehetnek egy esetleg lerobbanás esetén.
Mi azonban úgy érezzük, hogy ez a V8-as gyönyörűség soha az életben nem fog senkit otthagyni az út szélén.
A 4,75 méteres BMW 503 Coupéból mindössze 273 példány készült, és új korában komoly summát, 29 500 német márkát kértek el érte. A kupéból és a kabrióból összesen 413 darab hagyta el a gyártósorokat, és ebből már kikövetkeztethető, hogy a gyártónak komoly presztízsnövekedést hozó típus anyagilag igen veszteséges volt. De mennyivel szegényebbek lennénk nélküle.
Morris Mini Traveller
Ez az apróság alig 3,3 méter hosszú, ráadásul úgy, hogy ez bizony már egy nyújtott kivitelű kombi Mini. Ami egy évvel az eredeti Mini után, 1960 őszén mutatkozott be, és amelyből mi egy 1965-ös példányt fogtunk vallatóra.
A mostani kombi Mininél, vagyis a Clubmannél kereken 1 méterrel rövidebb kisautó olyan, mint egy Matchbox, amit ezúttal kivételesen vezetni is lehet. Sőt, még egész jól el is lehet férni benne, vagy legalábbis a külső méretek alapján a gyanútlan szemlélődő kisebb beltérre számítana.
Az ovális műszeregység középen trónol, ajtónyitóként pedig egy egyszerű, fentről ívesen logó zsineg szolgál. Zseniálisan egyszerű és egyszerűen zseniális.
A kormány a jobb oldalon található, vagyis könnyen kikövetkeztethető módon bal oldalt figyel a váltókar, melynek kezelése néhány percnyi megszokást igényel, ezt követően azonban már vakon megvannak a sebességi fokozatok. A mindössze 848 köbcentiméteres négyhengeres motor 34 lóereje nagyon kevésnek tűnik, de ha hozzátesszük, hogy csak 648 kilogrammot kell mozgatnia, máris más a képlet.
Ebben a Miniben a sofőr maximálisan együtt él az autóval: a volán mögött ülve olyan érzésünk támadhat, mintha nem is a kocsinak, hanem saját magunknak lenne négy kerekünk. Még pedig parányi, 10 colos kerekek. Halkan jegyezzük meg, hogy az M5-ösön 20 colos papucsok feszülnek.
A nem éppen feszített tempójú konvojos balatoni autózásra azonban sokkal jobb választás volt a Mini, mint az M5. A Miniben minden egyes kanyar élvezet és egyben reménykedés, hogy sikerül megúszni borulás nélkül. Fékezni viszont mégsem nagyon akarunk vele, hiszen akkor oda az ez esetben aranyat érő lendületnek.
A Woody Mininek is becézett, hátul fabetétekkel díszített kétajtós kombival a 100-as tempó akkora sebességélményt biztosít, mint napjaink túlcsillapított autóiban a 250. Illetve dehogy, annál is nagyobbat. A végsebesség papíron 112 km/h, amit körülbelül fél perc alatt sikerült is elérnünk az 53 éves kocsival, és mintha egy kis tartalék még ekkor is lett volna a technikában.
Az alap Mininél mintegy 50 kilogrammal nehezebb Mini Travellerből 75 500 példány készült, és akkoriban 623 fontos összeg volt olvasható az árcéduláján. 2018-ban pedig szinte minden pénzt megér vezetni egy ilyen kis csodát.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Autó rovatának Facebook-oldalát.
