Nemzetközi lapszemle: Fico ugyanazt csinálja, mint Orbán - az uniót hibáztatja saját rossz gazdaságpolitikája helyett

Financial Times

Mike Tysont idézte Antony Blinken amerikai külügyminiszter, amikor a lap munkatársa megkérte, hogy a kormányzat szempontjából értékelje az eltelt négy évet: “az embernek vannak kitűnő tervei, de azután kap egy hatalmasat a képére”. Blinken ezt úgy konkretizálta, hogy a nagy világgazdasági válság óta nem szakadtak ekkora gazdasági gondok az államokra. A koronavírus az utóbbi 100 év legsúlyosabb járványát okozta.

Amerika rendkívül megosztott, nagy kihívás érte a demokráciát és törékeny a viszony a legszorosabb szövetségesekkel, illetve partnerekkel. Egyszerre kell helytállni az olyan válsággócokban, mint Ukrajna, Gáza és Szíria. Ezzel együtt azt mondja a miniszter, hogy az USA erősebb lett az elmúlt időszakban.

Például Irán már nem tud nagyon ugrálni, hogy bárkivel harcba keveredjen és ez kedvezően hat a szíriai helyzetre, ahol remélhetőleg nem az lesz, hogy az egyik diktatúra váltja a másikat. Hogy az Aszad-rezsim ilyen viharos gyorsasággal összeomlott, az szerinte részben a Moszkvára és Teheránra gyakorolt washingtoni nyomás következménye.

Viszont az, hogy észak-koreai katonák harcolnak Oroszország oldalán, rávilágít, hogy összefüggnek egymással az egyes régiók viszályai. Kína kettős játszmát folytat, mert egyrészt továbbra is szállít Moszkvának kettős rendeltetésű árukat, viszont sokat jelentett, hogy az Egyesült Államok az orosz kapcsolat miatt indexre tett egy sor kínai céget.

Peking segített, amikor rábeszélte Putyint, hogy az hagyjon fel a nukleáris kardcsörtetéssel. Az orosz elnök stratégiai vereséget szenvedett Ukrajnában, a NATO ma erősebb és nagyobb, mint valaha. Viszont az nem igaz, hogy az európai szövetségesek ne adtak volna elég segítséget Kijevnek. Azt ugyanakkor cáfolta Blinken, hogy a Biden-kormányzat kiporciózta volna a katonai támogatást.

Úgy véli, hogy Amerikának továbbra is vezetnie kell a világot, nehogy az űrt gonosz szereplők töltsék be. Az együttműködés ugyanakkor kifizetődik, mert az is adut jelent Kínával szemben.

A Közel-Keletről szólva azt fejtegette, hogy Amerikának három célja van a térségben: továbbra is kiáll Izrael mellett, igyekszik elkerülni az újabb háborút és mindent megtesz az ártatlan palesztinok védelmében.

Süddeutsche Zeitung

Az autokrácia és a demokrácia küzdelmében az emberek valamikor fel fognak ébredni, de akkor már túl késő lehet – nyilatkozta Aurel Croissant, a Heidelbergi Egyetem politológusa. Különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy nem elegendő, ha egyértelműek a szabályok, arra is szükség van, hogy az emberek betartsák azokat.

Márpedig Amerikában azt látni, hogy a politika egy része tesz a korlátokra. Az intézmények nem bizonyultak kellőképpen ellenállónak, hogy meg tudják gátolni Trump újabb elnökségét. Így most veszélybe kerülhet az egész ottani demokrácia alapja. Nem kell persze államcsínytől tartani, de az igazságszolgáltatásban és a hadseregben már pártpolitikai szempontok érvényesülnek.

Bekövetkezhet az, ami Magyarországon és Törökországban, vagyis, hogy formálisan létezik a többpártrendszer, de úgy megbuherálják a választási feltételeket, hogy azok egyetlen pártot segítsenek. Ebben az irányban hat, hogy a Legfelsőbb Bíróság kimondta: az elnököt nem lehet felelősségre vonni a hivatali minőségében hozott döntéseiért, továbbá a republikánusok soraiban végrehajtott tisztogatás, valamint az is, hogy a demokraták mindkét házban kisebbségbe szorultak, így a Kongresszus és az igazságszolgáltatás nem képes megfelelően ellenőrizni az elnököt.

A kérdés az, mennyi lojalitás maradt még a kulcsfigurákban a jogállam iránt. Európa csak egységesen tud szembeszállni a válságokkal és a háborúkkal, de éppen ez az, amit a populisták nem akarnak. Ám a hatáskörök visszaadása nemzeti kézbe, nehezen járható út.

És amit idáig ott csináltak, ahol hatalomra kerültek, az azt bizonyítja, hogy nem demokraták. Sok fontos területen aláássák, illetve meggyengítik a demokratikus mechanizmusokat. Pl. amikor a kulturális és nemi kisebbségek, a szólás- és a sajtószabadság védelméről van szó, de ugyanez áll a politika bírósági felügyeletére is. Az autokraták azokat az intézményeket és szabályokat támadják, amelyek nélkül a demokrácia nem tud tartósan létezni.

És sajnos vitathatatlan, hogy a világ efelé halad. A jogállam fokozatosan hal el, de könnyen eljuthat addig a pontig, ahonnan már nincs visszatérés. Olyanoknak köszönhetően, akiket azért választottak meg, hogy megvédjék. A legfőbb eszközt a tömeges mozgósítás, a békés tiltakozás, a civil társadalom jelenti ellenük. Ezért próbálják a tekintélyuralmak megbéklyóznia a civil szférát és a médiát. Sokan nem veszik észre, mire megy ki a játék, azt mondogatják, hogy nem is olyan rémséges az egész, ám mire észbe kapnak, addig már könnyen elmehet a hajó.